Winterl Josef

Steyrben született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1748–50-ben Grazban bölcseletet tanult. 1751–2-ben Linzben grammatikát tanított. 1753-ban Grazban matematikát és a következő évben Bécsben szentírási görög és héber nyelvet tanult. 1755-ben Klagenfurtban retorikát tanított. 1756–9-ben Bécsben végezte a teológiát. 1758-ban szentelték pappá. 1760-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1762-ben Nagyszombatban, 1763–4-ben Kassán és 1765–6-ban újra Nagyszombatban tanított a jezsuita tanárképzőben szentírási görög és héber nyelvet. 1767-ben Pozsonyban hitszónok, 1768–9-ben Traunkirchenben misszionárius, 1770–3-ig Sopronban hitszónok volt. A Társaság feloszlatása után is Sopronban maradt, ahol plébános lett. Öregkorában a szintén exjezsuita Parhammer Ignác bécsi árvaházába vonult vissza, ahol a nyolcszáz ott gondozott árva gyermek gyóntatója volt haláláig. A hetvenes években Augsburgban adta ki három olasz jezsuita szentbeszédét német fordításban.