Arató (1938-ig Roszprim) Pál

Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumban végezte. Az érettségi után 1932-ben lépett be a Társaságba. A noviciátusban P. Vukov János és P. Hemm János voltak a mesterei. Következett 1935-ben a retorika és 1936–8-ban a bölcsészet Bp.-en. A magisztérium első évében a Katolikus Missziók szerkesztőségében dolgozott, a másodikban történelmet hallgatott az egyetemen. A teológia első évét Rómában végezte, de a háború miatt 1941-ben haza kellett jönnie Szegedre. Ott szentelték pappá 1943-ban. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte. 1946 őszén újra Rómába ment. A Pápai Gergely Egyetem egyháztörténelmi fakultásán doktorált 1950-ben. Dolgozatát Hevenesi Gáborról és annak Szikráiról (Scintillae Ignacianae) írta, sajnos latin nyelven, így az később sem került kiadásra. 1951–61 között a nápolyi jezsuita főiskolán tanított egyháztörténelmet. Amikor a Gregoriana egyháztörténelmi fakultása 1961-ben a pápaság történetét tárgyaló évkönyv kiadását tervezte, a bibliográfiai rész elkészítésére P. Aratót kérte fel. Kezdettől fogva oly világosan osztotta be a hatalmas anyagot, hogy kiérdemelte mindazok elismerését, akik ezt használták. Rendszeresen kutatott nagy könyvtárakban nemcsak Rómában, hanem évente Firenzében, Milánóban, Frankfurtban, Münchenben és Bécsben, időnként Párizsban is. Bibliográfiája évente 250–300 oldalt tett ki. Ez a harminc év alatt több mint 8000 oldalt jelentett. Ebben kb. 140 ezer könyv, cikk és könyvismertetés adatai találhatók. 1993-ban bekövetkezett halálát szívinfarktus okozta.