Staininger (Steininger) Josef

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1719–21-ben Grazban bölcseletet, 1722-ben Bécsben matematikát tanult. 1723-tól egy-egy évig Grazban, Klagenfurtban és Laibachban tanított középiskolában. 1726–9 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Nagyszombatban kánonjogot tanult. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1732–3-ban Bécsben matematikát, 1734–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1737–8-ban Linzben, 1739–40-ben a bécsi professzusházban ünnepi, 1741–3-ban a kollégiumban vasárnapi hitszónok volt. 1744–5-ben Nagyszombatban teológiát tanított. 1746–7-ben a bécsi professzusházban vasárnapi és nagyböjti hitszónok volt. 1748–50-ben Kremsben a rektori, 1751-ben Traunkirchenben a házfőnöki hivatalt látta el. 1752-től hét évig a bécsi kollégiumban a konviktus igazgatója és nyolc évig az újoncház gazdasági főnöke volt. Latin nyelvű műve az igaz és a hamis hit szabályairól Nagyszombatban jelent meg 1745-ben.