Sajnovics János

Tordason született, 1748-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. 1751-ben Győrben tanult a tanárképzőben. 1752–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1755–7-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1758–9-ben Bécsben a Császári és Királyi Csillagvizsgálóban állt alkalmazásban. 1760-ban Egerben tanított középiskolában. 1761–4-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1763-ban. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1765-től a nagyszombati csillagvizsgáló munkatársa lett.
1769-ben a tudományos körök – így P. Hell Miksa, a bécsi császári udvar csillagásza is – nagy érdeklődéssel várták a Vénusz bolygó elhaladását a Nap előtt. VII. Keresztély dán király Hellt meghívta a lappföldi Vardø szigetén végzendő megfigyelésre. Mivel Hell Besztercebányán született német szülőktől, így magyarul nem tudott, viszont hallott már arról, hogy a magyar és a lapp nyelv esetleg rokon. E viszony kivizsgálására választotta a rendtartomány csillagászai közül kísérőjéül a magyar Sajnovicsot. Sajnovics az ott töltött idő alatt tanulmányozta a lappok nyelvét. Miután visszatértek, Koppenhágában megírta híressé vált könyvét, a Demonstratiót, melyet a dán akadémia 1770-ben adott ki. A hasonlóság alapjául a következő nyelvtani egyezések szolgáltak: a főnevek ragozása, a melléknevek összehasonlítása, a kicsinyítő képző, a névmások, az előragok, az igeragozás és a segédigék. A nyelvhasonlóságot bebizonyította úgy is, hogy egyes nézetei tévesek voltak.
1770-ben Nagyszombatba tért vissza. 1772-ben a bécsi egyetemen a matematika tanára és az akadémia csillagvizsgálójának helyettes igazgatója volt, haláláig. A Társaság feloszlatásakor, 1773-ban az esztergomi érsekség papja lett. A dán Tudományos Akadémia és a Trondheimi Tudós Társaság tagjául választotta. Magyarországon időbe telt, míg nézeteit elfogadták, mert a korabeli magyar öntudat csak nehezen tudta elfogadni a „primitív” lappokkal való nyelvrokonságot.