Kövecses Géza

A győri egyházmegyei szemináriumból lépett Bp.-en a Társaságba. A próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. A háború végétől, 1945–7-ben tanulta Szegeden a bölcseletet. A következő évben Pécsett volt nevelő a konviktusban. Szegeden kezdte el teológiai tanulmányait, amikor a kommunisták a főiskola felét 1948 őszén lefoglalták. 1949 elején, mint a legtöbb tanuló rendtag, elhagyta az országot; 1949–52 között az észak-olaszországi Chieriben fejezte be a teológiát. Ott szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévet 1953-ban a francia Paray-Le-Monialban végezte. Munkahelyéül a tartományfőnök Brazíliát jelölte ki. Két évvel később kezdte meg azt a tevékenységet, amelyhez haláláig hű maradt: a jezsuita teológiai hallgatók lelkivezetője lett. Alapos lélektani képzés, a szellemek megkülönböztetése képessé tették arra, hogy a lelkivezetésben a mai lélektani módszereket és a modern lelkiségi irányzatokat alkalmazza. Megalapította és évekig vezette Rio Grande do Sul állam nagyszemináriumai lelki igazgatóinak havi összejöveteleit. Kurzusokat vezetett a jövendő papnevelők képzésére. Elsőrangú mestere volt a lelkigyakorlatok adásának, főleg az egy hónaposoknak. Lelki nagysága súlyos betegségében nyilvánult ki, mely hat hónapig tartott többszöri operációval. Tudatosan vállalta a halált, mely fiatal életét kioltotta.