Faltum János

Német ajkú családban született, az elemi iskola után asztalosnak szánták, de gyenge egészsége miatt szűcsnek tanult. 1912-ben Bezdánban segédi oklevelet szerzett, majd Zomborban és Bp.-en dolgozott. 1914-ben felvételét kérte a Jézus Társaságba, a kalocsai rendházban megkezdte a noviciátust megelőző aspiránsi évét, de hamarosan behívták katonának. 1920-ban, a leszerelése után, Pécsett folytatta az aspiránsi évét, majd Érden végezte a noviciátust. 1923-ban itt szabóként tevékenykedett, majd 1924 júliusától Pécsett ruhatáros, a következő évtől kezdődően előbb Érden, majd a Manrézában, a noviciátusban szabó és portás volt. 1932-től Kalocsán szabó és ruhatáros. 1936-tól előbb Bp.-en, majd Kassán a főiskolán volt szabó. 1940-ben súlyosan megbetegedett, utána a pesti rendházban, majd 1943-tól Kalocsán, 1945-től pedig Nagykapornakon volt szabó. A szétszóratás után Kispesten működött mint sekrestyés, majd 1951-től a jászberényi szociális otthonban volt házi mindenes. 1952-től betegen érkezett a pannonhalmi szociális otthonba, ahol, ameddig egészsége megengedte, szabóként dolgozott, valamint hat évig méhészkedett.