Farkas József

A polgári iskola elvégzése után kántori képesítést szerzett, majd Bp.-en elvégezte a géplakatosi iskolát. A jezsuiták által vezetett Iparosifjak Mária-kongregációjának tagjaként érlelődött meg benne az elhatározás, hogy jezsuita segítőtestvér lesz. Előbb egy évig aspiráns, majd testvérnovícius a zugligeti Manrézában, itt még egyéves betegápolói tanfolyamot is elvégzett. Utána Kalocsán lakatos-szerelő és betegápoló. 1934-ben újból a Manrézában a lelkigyakorlatos ház személyzetének a prefektusa. 1935-ben Kalocsán bevásárló, 1936-tól a pesti rendházban bevásárló, gépkocsivezető és sekrestyés. 1940-től Nagykapornakon gépész. A feloszlatás után Nagykapornakon maradt, a plébánia földjén dolgozott, majd 1950 novemberétől segédmunkás lett. 1953-tól a bp.-i piaristáknál fűtő és karbantartó volt. 1963-ban nyugdíjba ment, a Krisztus Király plébánia segédkántora lett. Élete utolsó évében a pannonhalmi szociális otthonba költözött.