Szabó József I.

Csepregen született, logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1764–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána 1766–8-ban Kolozsváron, 1769-ben Egerben tanított középiskolában. 1770–3 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1772-ben szentelték pappá. A Társaság feloszlatása után Szekszárdon lett káplán. Utána Vácra került püspöki szertartónak, majd haláláig Besztercebánya plébánosa volt. 1789-től gabonanemesítéssel foglalkozott, főleg rozzsal, búzával és árpával. Erről 1793-ban megjelent, Vátzi gabona című magyar nyelvű munkájában számolt be, amely a maga nemében első volt Magyarországon. Könyvét német és latin fordításban egyidejűleg adta ki Mitterpacher Lajos.