Kovács Jenő

Rozsnyón járt gimnáziumba, majd az érettségi után egy évet az ottani szemináriumban töltött. Onnan kérte felvételét a magyar rendtartományba. Szegeden, majd Érden végezte a noviciátust, Szegeden a bölcseletet 1924–6-ban, Kalocsán három év magisztériumot és Innsbruckban a teológiát 1930–33-ban, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik probációra a bp.-i Manrézába került mint a novíciusmester segítője. Mivel az elöljárók középiskolai tanításra szánták, Pécsett és Szegeden készült latin és francia nyelvből az államvizsgára. 1938-ban Pécsett kezdett tanítani, de a következő évben már Kalocsán folytatta munkáját. 1943-tól a bp.-i Manrézában volt novíciusmester. A fiatal jezsuiták Nyugatra szökésének elősegítése miatt 1949. augusztus 25-én letartóztatták. 1949. szeptember 15-én négy év börtönbüntetésre ítélték, melyet két és fél évre csökkentettek. Ennek leteltével azonban nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Onnan 1953. szeptember 16-án szabadult. Először Csepelre került kocsikísérőnek, majd tíz évig kertész volt a Széher úti kórházban. Titokban jezsuita novíciusokat nevelt. Nyugdíjazása után Máriaremetén, a kegyhelyen lett gyóntató és miséző. 1983-tól ott lakott, de Bp.-en is volt lakása. Keresett gyóntató és lelkivezető volt időskorában is. Halála előtt még meg tudta ünnepelni vasmiséjét Máriaremetén és Bp.-en a Jézus Szíve-templomban.