Dukai József

Kisbérről származott, és 1926-ban lépett be az érdi újoncházba. A kétévi próbaidő után 1929–31-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig konviktusi nevelő volt Kalocsán. 1933–6 között Szegeden tanulta a teológiát. Ott szentelték pappá 1935-ben, és a harmadik próbaévet is ott végezte. Utána egy évig készült a tanári vizsgára Pécsett. 1939-től két évig gondozta a Hódmezővásárhely környéki diaszpórában a katolikus híveket. Utána Nagykapornakon volt káplán és hitoktató. 1942-től Kispesten volt lelkipásztor és a Szívgárda vezetője. 1947–8-ban Pécsett az igazgató segítőjeként és hitoktatóként működött. Az évi katalógusok szerint 1949–50-ben Kispesten volt házgondnok és hitszónok. A szerzetesrendek feloszlatása után hazament Kisbérre, ahol később kántor lett. Egyes adatok szerint kétszer ítélték el két évre: 1949-ben és 1962-ben. Az utolsó katalógus, amelyben 1949. november végi adatok is vannak, ennél az évnél nem jelzi, hogy „in carcere”. Élete végét a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonban töltötte.