Faludi Ferenc

A középiskolát Kőszegen és Sopronban végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. 1723–5-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Pécsett tanított. Bécsben 1730–4 között matematikát és négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1734-ben. A következő évben Budán hitszónok volt és plébániai feladatokat is ellátott. 1736-ban végezte Besztercebányán a harmadik probációt. 1737-ben Bécsben, a következő két évben Grazban tanított bölcseletet. 1740-ben Linzben matematikát adott elő. 1741–5-ben Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt, de írással is foglalkozott, és az Árkádia irodalmi társaság tagja lett. Hazatérve 1746-ban Nagyszombatban szentírástant adott elő. A következő évben a bécsi Theresianum akadémia házgondnoka és történelemtanára volt. 1748–50-ig a nagyszombati nyomda igazgatójaként, 1751–3-ban Kőszegen rektorként, a következő négy évben Pozsonyban könyvtárosként működött. 1758-ban Pécsett házgondnok, majd 1760-tól a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban iskolaigazgató és könyvtáros volt. Utána haláláig a rohonci szegényházat vezette.
Szerzetesi életében sokféle feladatot látott el, de mint írónak és költőnek a magyar irodalomtörténetben sokkal nagyobb jelentősége van. Maga vallotta ugyan, hogy fiatalon kezdte, hazájától távol írt, és csak felüdülés idejében. Tudatosan tanulmányozta a nép nyelvét, s azt műveibe mesterien beledolgozta. Ezzel elindította az irodalmi népiességet, mely azután Petőfivel és Arannyal jutott diadalra. Verseinek száma nem nagy: huszonkét világi dal, hat vallásos, nyolc alkalmi és vegyes költemény, valamint hat ekloga. Mind halála után jelent meg nyomtatásban. Ugyancsak akkor jelent meg Téli éjszakák című elbeszélésgyűjteménye is. Prózai művei fordítások és átdolgozások az angol William Darrel és a spanyol Balthasar Gracián moralizáló műveinek olasz kiadásaiból.