Lányi Ede

Németprónán született. Gimnáziumi tanulmányait Privigyén és Nagyszombatban végezte, ahol belépett a Társaságba. A próbaévek után retorikát is tanult. 1904-ben Pozsonyba került a bölcseleti tanulmányokra. 1907–8-ban Kalocsán hittant, latin és magyar nyelvet tanított. 1909–12 között Innsbruckban végezte a teológiát. 1911-ben Bp.-en szentelték pappá. 1913-tól Bp.-en latint és történelmet tanult két évig, és megszerezte a tanári oklevelet. 1915-ben Kalocsán kezdte el tanári működését, de rögtön meg is szakította a harmadik próbaévvel St. Andräban. Utána két évig Pécsett, egy évig Kalocsán és három évig újra Pécsett tanított, de részt vett az iskolák adminisztratív munkáiban is. Amikor a rendtartomány 1922-ben Szegeden megnyitotta bölcsészeti főiskoláját, ő is a tanárok közé került, és 1928-ban, amikor a főiskola Bp.-re költözött, rektor lett. 1939-ig volt hivatalában. 1939-ben tanárként a főiskolával Kassára ment, majd a háború végével visszatért Szegedre. 1948-tól haláláig az egyházmegyeközi szeminárium régense lett, és ott is tanított bölcseletet.