Novotha István

Vágújhelyen született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. 1716-ban Pozsonyban grammatikát tanított, a következő évben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1718–20 között Grazban bölcseletet tanult, ezt követően Sopronban egy, Nagyszombatban két évig tanított. 1724-ben Bécsben kezdte meg a teológiai tanulmányokat, majd két év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Eperjesen hitszónok lett egy évre, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1730-ban Nagyszombatban, 1731–2-ben Budán bölcseletet tanított. 1733-ban Sárospatakon, majd Pozsonyban volt hitszónok. 1735–41-ben Szakolcán a tanárképzőben latint tanított. 1742–3-ban Kassán a szemináriumot vezette. 1744-ben Egerben kazuisztikát, 1745–7-ben Budán kánonjogot tanított. 1748-ban Győrben a konviktus főnöke volt. 1749-től Nagyszombatban tartózkodott betegen, a feloszlatás után is, haláláig, 1777-ig.