Siska István

1915–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között Pécsett konviktusi felügyelő volt, a gimnáziumban matematikát tanított. 1924–5 folyamán Innsbruckban, a következő évben Sarriában teológiát tanult. 1927-ben Nagykapornakon betegeskedett, közben készült a grádus vizsgára. 1928–31 között a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1931–2 között Szegeden egyháztörténetet és kánonjogot tanított. 1933–4 között a zugligeti Manrézában végezte a harmadik probációt. 1935–9 között Bp.-en volt lelkész, a Jó Halál Társulat elnöke, megírta a rendtartomány történetét. 1940-ben Kispesten volt spirituális, 1941–2 között Bp.-en A Szív újságot szerkesztette. 1944-től Mezőkövesden spirituálisként és lelkipásztorként tevékenykedett. 1946–8 között Bp.-en lelkész, könyvtáros, lelkigyakorlat-vezető volt. 1948-ban a Manrézában lelkigyakorlat-vezető, 1950-ben Nagykapornakon lelkigyakorlat-vezető, könyvtáros és gyóntató volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.