Landovics István

Bécsben végezte a noviciátust, majd Grazban a bölcseletet. Három év középiskolai tanítás következett Sopronban és Győrben. A teológiai tanulmányokat szintén Grazban végezte 1661–4-ben, majd a harmadik próbaévet Judenburgban. 1666-tól huszonnégy éven át keresett hitszónok volt. Egyes jelentésekkel ellentétben csak életének utolsó évében volt beteg. A rend fontosabb mo.-i házaiban működött: háromszor Nagyszombatban, azután 1668-ban Kassán, 1670–3-ban Sopronban és 1679–83-ban Győrben. Élete vége felé kiadott két nagy kötet prédikációt, bennük három-négy beszédet minden vasár- és ünnepnapra. Pázmány vagy Káldi nagyságát nem érte el. Célja volt, hogy a török uralom alól felszabadult területek papságának nyújtson segítséget. Beszédei morális tartalmúak voltak, melyek a hitet feltételezték. Ezért egyenesen az akaratra és az érzelmekre hatottak.
Életrajzi adatai között hibásak is szerepelnek, melyek őt valószínűleg Landovics Györggyel tévesztik össze. Hogy az öccse volt-e, nem lehet tudni. Moldvai és oláhországi missziós tevékenységének, amint Sommervogel írja, vagy erdélyi és hódoltsági működésének, amiről Szinnyei beszél, a forrásokban nincs semmi nyoma.