Szajkó József (kínai nevén: Ko Hszingtao)

1921–3 között Érden volt skolasztikus novícius, majd a kalocsai kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, a következő évben magiszter és konviktusi felügyelő volt Kalocsán, gyorsírást tanított és gyorsíró kört vezetett a gimnáziumban. A magyar jezsuiták kínai missziójába jelentkezett. 1930-ban érkezett Kínába. A tengeri utazás során megismerkedett egy zsidó férfival, aki annyira meghatódott a fiatalember missziós terveitől, hogy vásárolt neki egy írógépet. Ezt jól kihasználta Kínában, a Fidest és a Lument, a hazai katolikus sajtót tudósította, időjárás-jelentéseket adott és könyvet írt a misszió történetéről. A misszióban nagyhírű orvosnak számított, bár otthon csak kevés egészségügyi ismeretet szerzett. Ambulanciáján rengetegen keresték fel, főként sebesülteket ápolt. Könyvből tanulta meg, mit hogyan kell operálni. Az összeomlás után menekülnie kellett, de Honan tartományban Msgr. Megan verbita püspök két kézzel kapott a „híres” orvoson. Hszinhsziang kórházában alkalmazta, ápolónői kurzust alapítottak. Sok modern gyógyszer használatába is bevezette a kurzus hallgatóit. A paocsi főkórház táviratilag hívta, mert minden orvosa elmenekült. Rögtön kórházigazgató és főorvos lett, a háború után díszoklevelet adtak neki, és véglegesíteni akarták. P. Szajkó azonban elsősorban pap és hithirdető akart lenni. A forradalom következtében a sanghaji Zikavej csillagvizsgálójába került, ahol műszaki tudását gyakorolta, amikor áramfejlesztőt készített a műszerekhez. Időjárás-jelentéseket adott ki, hogy a hajókat megmentse a viharoktól. A kommunisták is foglalkoztatták mint orvost és építészt, de végül börtönbe csukták, majd kitoloncolták Kínából. 1952. október 9-én a kommunista hatóságok kiutasították Kínából, és másnap Sanghajba kísérték, 11-én pedig felrakták egy Hongkongba induló hajóra. 1952. december 31-ig Hongkongban maradt, majd Kanadába hajózott, hogy Hamiltonban csatlakozzon a szétszóratásban élő magyar jezsuitákhoz. Itt nem nagyon találta fel magát, válságba került, 1956-ban elhagyta a közösséget, és 1957-ben hivatalosan is kilépett a Társaságból. Egyszerűen eltűnt, és csak sok év után bukkant fel ismét. Egy üvegezővállalatnál dolgozott, ólomba helyezte az üvegeket, de jezsuita társai megismerték az aláírását. Rábeszélték, hogy térjen vissza a rendbe. Az akkori generális engedélyezte, hogy új noviciátusi idő nélkül visszavehessék. Los Angelesben kezdett működni, de 1981. december elején szívrohamot kapott, kórházba vitték, megoperálták, sokat szenvedett, majd meghalt.