Szabó Ferenc

1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi szemináriumban. Az illegalitásban lépett be a Társaságba. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1956 novemberében elöljárói kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni jezsuita főiskolán végezte 1957–63 között, közben (1962-ben) Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.
1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait.
1992-ben hazatért, azóta a (2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő) Távlatok című folyóirat főszerkesztője, 1993–4-ben a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának volt tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000–5-ig a PPKE kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő. Több évig, 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított.
Rendkívül termékeny író, szerteágazó munkásságát számtalan monográfia, filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány és tanulmánykötet, verskönyv és műfordítás jelzi. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 2001-ben II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén. A Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől 1991-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet vehette át, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag műfordítói munkásságáért, a 20. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben, 2002-ben pedig újságírói tevékenységéért Táncsics Mihály-díjban részesült. További díjai: Doctor of Literature (2003), Széchenyi Társaság díja (2007), Pro Cultura Christiana-díj (2008), Magyar Örökség Díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2012), Prokop Péter-díj (2012).
M. Világnézetek harca. Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1963; Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1965²; Le Christ créateur chez Saint Ambroise. Róma, 1968; Isten barátai. Hitünk korszerű bemutatása. Róma, 1969, Róma 1973²; Távlatok. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1970; Henri de Lubac az egyházról. Róma, 1972; Az ember és világa. Róma, 1969, Róma, 1974², Bp., 2012³; Párbeszéd a hitről. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1975; Henri de Lubac – Yves de Congar. Róma, 1975 (TTK); Ábrahámtól Jézusig. Bevezetés a Bibliába. (Puskely Máriával.) Róma, 1976. Biblikus teológiai szótár. (Nagy Ferenccel) Róma, 1972, Róma, 1976², Róma, 1983³, Bp., 1986⁴, Bp., 2009⁵; A szeretet hullámhosszán. Róma, 1977, Bp., 2012²; Jézus Krisztus megközelítése. Róma, 1978; A rejtett Isten útjain. Róma, 1980; Életadó Lélek. Bevezetés a keresztény hitéletbe. Róma, 1980; F. Varillon: Isten alázata és szenvedése. (Ford.) Róma, 1980; Karl Rahner. Róma, 1981 (TKK); Őszi ámulat. Versek és műfordítások. Róma, 1982; Jelek az éjszakában. Tanulmányok és versek. Róma, 1983; Uram, irgalmazz! (Prokopp Péter képeivel.) Róma, 1983; Pázmány Péter. Válogatás műveiből I–III. (Szerk., bev. tanulmány Őry Miklóssal.) Bp., 1983; Teljes évszak. Versek és műfordítások. Róma, 1984; Vallomások Teilhard-ról. (Szerk. Golen Károllyal, ford. és tanulmány.) Róma, 1984; Nyugtalan temgerszem. AMI Évkönyv 1984. (Versek többekkel.) Róma, 1984; Jézus Krisztus tegnap és ma. Rádióbeszélgetések és vallomások Jézusról. (Vertse Mártával.) Róma, 1985; Szavak forrása csend. Claudel, Valéry, Emmanuel. Tanulmányok és versfordítások. Róma, 1985; Auteur de la nomination de Péter Pázmány au siège primatial d’Esztergom (1614–1616). (Tanulmány, Lukács Lászlóval.) AHSI Róma, 1985; Életfordulókra. Róma, 1986; Lélekben és igazságban. Tanulmányok, naplójegyzetek. Róma, 1986; Az emmauszi úton. Hitünk megalapozása. Róma, 1987; Pázmány Péter emlékezete. (Szerk. Lukács Lászlóval; tanulmány Pázmány kegyelemvitájáról.) Róma, 1987; Mielőtt szürkülnek a színek. Versek. (Triznya Mátyás akvarelljeivel.) Róma, 1987; Mauriac önmagáról. Róma, 1987; Arcod keresem. Istenkeresők vallomásai. Róma, 1988; Marcel önmagáról. Róma, 1988; Szomjúság-forrás. Róma, 1989; Hans Urs von Balthasar önmagáról. Róma, 1989; Párbeszéd a hitről. Bp., 1990; A teológus Pázmány. A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében. Róma, 1990, Bp., 1998²; Y. de Montcheuil: Világ világossága. (Ford.) Bp., 1990; A lélek örvényében. Versek. (Miletics Katalinnal.) Bp., 1990; F. Varillon önmagáról. Bp., 1990; Loyolai Szent Ignác írásaiból. Róma, 1991; Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991; Zsoltárhangon. Versek. Róma, 1991, Bp., 1993²; Kortárs magyar jezsuiták. 1–2. Eisenstadt, 1991–1992; Két jezsuita költő. Morlin Imre és Cser László. (Szerk., vál., bev. tanulmány.) Róma, 1992; Hiszek Tebenned. Bevezetés a kereszténységbe. Róma, 1993; Jezsuiták tegnap és ma. Róma, 1993; R. Schneider önmagáról. Bp., 1994; Roberto Bellarmino: L’església militant; Péter Pázmány: Cinc belles cartes. (Katalán nyelven, bev. tanulmány, vál.) Barcelona, 1994; „Csillag után”. Istenkeresés a modern irodalomban. Bp., 1995; Szomjazod, hogy szomjúhozzalak. Válogatott versek. Bp., 1995; P. Emmanuel önmagáról. Bp., 1995; Üldözött jezsuiták vallomásai. (Szerk.) Bp., 1995. Franciául: Jésuites sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Kerkai Jenő emlékezete. (András Imrével és Bálint Józseffel.) Bp., 1995; Jézus Krisztus. Bp.–Szeged, 1996; Prohászka ébresztése. 1–2. (Szerk.) Bp., 1996; Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 1–3. (Szerk.) Szeged, 1997; Láng az őszutóban. Bp., 1997; Magyar jezsuiták vallomásai. 1–3. (Szerk.) Bp., 1997–1999; Két végtelen között. Tanulmányok. Bp., 1999; Teilhard önmagáról. Szeged, 1999; Prohászka önmagáról. Szeged, 1999; Magyar európaiság – európai magyarság. (Szerk.) Szeged, 1999; De profundis. Versek (Miletics Katalinnal és Móser Zoltánnal.) Szeged, 2000; Dienes Valéria önmagáról. Szeged, 2001; Keresztények az ezredfordulón. Bp., 2001; Két kiáltás között. Válogatott versek. Szeged, 2002; Szavak alkímiája. Bp., 2002; Tajtékzó idő. Új versek. Bp., 2003; Keresztény gondolkodók a XX. században. Szeged–Bp., 2004; Ez a mi hitünk. Bp., 2005; Prohászka időszerűsége. Bp., 2006; Jezsuiták Szent Ignác nyomdokain. (Bartók Tiborral.) Bp., 2006; Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927). Bp., 2007; The Life and Work of Ottokár Prohászka (1858–1927). Bp., 2007; Magyar jezsuiták vallomásai IV. (Szerk.) Bp., 2008; Séta szülőföldemen. Zalai gyökereim. Zalalövő, 2008; Arcodat keresem. Az élő Isten és az élet kultúrája felé. Bp., 2008; Pálos Antal emlékezete. (Lázár Kovács Ákossal.) Bp., 2009; Másodvirágzás. Versek. Bp., 2011; Új távlatok. Tanulmányok. Bp., 2011; E száz év után – eszméletcsere. Bergson eszméinek hatása a XX. század spirituális megújulására – Magyarország felé közvetítő: Dienes Valéria. (Tudományos konferencia 2011. május 25. – Szerk., tanulmány.) Bp., 2011; Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében. Bp., 2012; A Vatikán keleti politikája. Az Ostpolitik színe és visszája. Bp., 2012; Jésuites hongrois. Sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Paul Claudel és konvertita barátai. Válogatás Paul Claudel műveiből. Bp., 2013; Élő évgyűrűk. Naplórészletek, találkozások, arcélek. Bp., 2013; Évgyűrűk képekben. Bp., 2014; Istenkeresők és megtérők. A XX. század konvertitái. Bp., 2014; „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri du Lubac SJ életművébe. Bp., 2014; Házasság és család Krisztus fényében. Bp., 2015; Szabadon és hűségesen Krisztusban. Szerelem – házasság – család keresztény szemmel. Bp., 2015; Találkozások. Barátok, mesterek. Bp., 2015.
Lásd Szabó Ferenc bibliográfiáját a Távlatok honlapján: összeáll. Gyorgyovich Miklós. http://www.tavlatok.hu/J_SZF.htm (letöltve 2015. május 20.).