Fényi (Finck) Gyula

Szerzetesi életét Nagyszombatban kezdte és újoncidejét St. Andräban folytatta. Ugyanott 1867–8-ban retorikai tanulmányokat végzett. A következő három évben Pozsonyban bölcseletet tanult. 1872–4-ben Kalocsán fizikát, természetrajzot és kémiát tanított. A teológiát Innsbruckban végezte 1875–8 között. Ott szentelték pappá 1877-ben. 1879-ben Kalocsán természetrajzot és matematikát tanított. A harmadik próbaévet 1880-ban a belgiumi Drongenban végezte. 1881-től haláláig Kalocsán élt és dolgozott az 1883–5-ös éveket kivéve, amikor Pozsonyban a bölcsészeti főiskolán felsőbb matematikát adott elő. 1881-ben Braun Károlynak, a Haynald csillagvizsgáló első igazgatójának asszisztense és 1886–1913-ig utóda lett. Levelező tagja volt az MTA-nak, tagja a Szent István Akadémiának, 1902-től az Accademia Pontificia dei Nuovi Linceinek, tiszteletbeli igazgatója a Montevideói Nemzetközi Napkutató Intézetnek stb.
Fontos eredményeket ért el a napkutatásban és az időjárás vizsgálatában. Tudományos munkája elején kimutatott a légnyomás változásaiban egy állandó elemet. Kutatásait kiterjesztette Menyhárt László megfigyelései alapján Boromára (Mozambik) is, ahol feltételezéseit a hármas hullámokra bizonyítva látta. Dolgozott olyan eszközök készítésén, melyek a viharok kifejlődését vagy legalább káros hatásait befolyásolhatták, és a mezőgazdaság szolgálatára lehettek. Később kereste a meteorológia és a csillagászat viszonyát. Csillagászati megfigyeléseinek középpontjában a Nap kitörései, protuberanciái álltak. Több mint harminc éven keresztül rendszeresen figyelte, regisztrálta és magyarázta azok időszakosságát, nagyságrendjét és befolyását. Megfigyelései számára Kalocsa mint kisváros az Alföldön kiválóan megfelelt. Eredményei a protuberanciák természetéről, a kromoszféra struktúrájáról ma is helytállóak. Európa tudományos folyóirataiba mintegy százkilencven cikket írt.