Gruber (Grueber) Gabriel

Bécsben született, ott lépett be 1755. október 17-én a Társaságba. 1757–8-ban Leobenben a tanárképzőben tanult. A bölcseletet 1758–60-ban Grazban végezte. 1761-ben Bécsben héber és szentírási görög nyelvet, 1762-ben Nagyszombatban matematikát, 1763–7-ig Grazban teológiát tanult. 1769-től Laibachban mechanikát és hidraulikát tanított, és a Száva folyót szabályozta, ahol a Gruber-csatorna ma is őrzi a nevét.
A Társaság feloszlatása után Bécsben dolgozott tovább, II. József császár fizikusaként. 1784-ben Fehéroroszországba, Połockba ment, ahol a fiatalság tanítására fordította gazdag ismereteit a mérnöki, mechanikai, festészeti, építészeti és orvosi tudományokban. II. Katalin és I. Pál nagyra becsülték ez irányú működését.
1797-ben P. Franciszek Kareu asszisztense lett, akit a lehető legjobb módon támogatott a cári udvarban.
1802. október 10-én a IV. połocki rendgyűlés a második menetben őt választotta rendfőnökké. Fő munkaterületté a tanítást választották, egyesítve a szellemtudományokat a természettudománnyal.
I. Sándor cár tartózkodóbb volt a jezsuitákkal szemben, és így Stanisław Siestrzeńcewicz mogiljovi érsek ellenszenve is nőtt irányukban. A rendfőnök nehéz helyzetében missziót szervezett a Volga alsó folyásánál az ottani német bevándorlók között, Szaratovban 1803-ban, Odesszában 1804-ben és Asztrahánban 1805-ben. Húsz templomuk és több plébániai iskolájuk volt. A segítőtestvérek a földművelést tanították. Rigában is rendházat alapított a számos lengyel, német, litván és lett katolikus számára.
Grubernak nagy érdeme volt abban is, hogy az angol exjezsuiták a Stonyhurst Kollégiummal 1803-ban csatlakoztak a fehérorosz rendtartományhoz. 1804-ben kapcsolatba lépett a marylandi exjezsuitákkal is, akik Gruber halála után csatlakoztak a Társasághoz. Még 1803-ban létrejött a kapcsolat Nápollyal. Gruber odaküldte Cajetan Angiolini asszisztenst és rendfőnöki ügyvivőt, hogy tárgyaljon a Társaság elismeréséről a Nápolyi Királyságban, ahol Giuseppe Pignatelli volt a tartományfőnök. VII. Piusz pápa 1804. július 30-án brevéjével megerősítette a Jézus Társaságát a Két Szicília Királyságában. Gruber még halála előtt elindította I. Sándor cár védnöksége alatt az új kínai missziót Pekingben. Szentpéterváron halt meg 1805. április 7-én egy tűzvészben.