Hevenesi Gábor

Miskén született, Sopronból lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1675–7-ben Bécsben bölcseletet tanult, majd négy évig Győrben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1682–5-ben Grazban végezte, a harmadik próbaévre Judenburgba került. 1687–90-ben Bécsben bölcseletet tanított. Utána egy évig Grazban volt a kontroverzia tanára. Majd visszakerült Bécsbe; 1792-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–1703-ban a Szent Anna újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt töltötte be. Utána négy évre a kollégium rektora lett. 1707–10 között a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1711–4-ben az osztrák rendtartományt vezette. 1715-ben a bécsi professzusház főnöke volt, amikor meghalt. Igen tehetséges volt az adminisztrációban, az ifjúság gondozása és a kulturális tevékenység megszervezése terén. Tízéves újoncmesteri ideje alatt a házat és a templomot Bécs egyik lelki központjává fejlesztette. Keresett gyóntatója volt az ifjúságnak és az idősebb híveknek egyaránt. A rendszeres gyóntatást nem adta fel tartományfőnöki működése alatt sem. A források szerint évente 20 ezer gyónást hallgatott. A bécsi rendházakat és templomokat, ahol elöljáró volt, teljesen megújította. Az egyetemi templom kifestésére a jezsuita Andrea Pozzót nyerte meg, aki aztán haláláig ezen a munkán dolgozott. Főleg Kollonich Lipót bíboroson keresztül befolyással volt az erdélyi ortodoxok és a katolikus egyház egyesülésére. A magyar történettudomány is sokat köszönhet neki. Egy felhívást tett közzé a régi iratok felkutatására valószínűleg nyomtatásban. A gyűjtéshez gyakorlati útmutatót is adott, mely bizonyítja történeti érzékét és munkamódszerét. Kollonich Lipót bíborostól, aki a kamara elnöke volt, megkapta az engedélyt a kutatásra és a másolásra annak levéltárában. Cseles Márton jezsuitát Rómába küldte, aki mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója másolta az okiratokat a vatikáni levéltárban. A gyűjtemény több mint száz kötetet tesz ki. Nagyon hatásos és keresett lelki író is volt. Az ifjúságnak szóló műveiben hajlik a túlzásokra. Azt a benyomást kelti, hogy a megszentesülés útja a „menekülés a világtól” és a „menekülés a családtól”. Legkeresettebb művei voltak sok kiadással és fordítással Ars bonae mortis (a jó halálról), Flores Indici (a missziókról), és Scintillae Ignatianae (szövegek Loyolai Szent Ignác írásaiból az év minden napjára).