1623. szeptember 23-án a krumaui jezsuita kollégium házikápolnája különleges eseménynek adott helyet. Giovanni Argenti provinciavizitátor ünnepélyesen bejelentette, hogy az osztrák rendtartománytól különválik a cseh provincia, amelynek első tartományfőnökévé (Muzio Vitelleschi rendfőnök nevében) Rumer Gergely korábbi osztrák provinciálist nevezte ki.
A cseh jezsuita rendtartomány a közép-európai régióban egyedülálló jubileumot ünnepelt 2023. szeptember 23-án: az alapítás 400. évfordulóját. A jeles alkalomból a Cseh Tudományos Akadémia Történeti Intézete és a prágai Károly Egyetem Katolikus Teológiai Tanszéke tudományos konferenciát szervezett, amely az 1773 előtti Provincia Bohemiae történetébe nyújtott bepillantást. Kateřina Bobková-Valentová és Petra Oulíková — a nemzetközi kutatásban elismert szakemberek, egyúttal főszervezők és az említett intézmények vezetői — igazán kitettek magukért. A résztvevők a második este a Lauriger-színtársulat korhű feldolgozásában Arnold Engel SJ kéziratban maradt, 1660 körül írott drámáját tekinthették meg a Szent Ignác-templom egykori kongregációs termében. A latin nyelvű előadás szövegkönyvét a színháztörténész Magdaléne Jacková állította össze. A latinul többnyire jól értő hallgatóságot Alexandriai Szent Katalin története annyira lenyűgözte, hogy a darab befejeztével, a katarzis hatására perceket kellett még várni, hogy kitörjön a tapsvihar.
A tudományos ülésszakot Prága egykori három jezsuita templomának közös meglátogatása egészítette ki. A Társaság legrégebbi, egyúttal legnagyobb temploma a Klementinum-kollégiumhoz kapcsolódó Szent Szalvátor, amely egy középkori domonkos kolostortemplom átalakításával épült. Máig a 17. századi, kora barokk dekorációját őrzi: a falai egyszínűek, a gyóntatószékek a korra jellemző fekete-arany színűek. A másodikként épült Szent Miklós-templom a prágai vár szomszédságában fekszik, valaha a jezsuita professzusházhoz tartozott. Titulusa a helyén állt korábbi, jóval szerényebb plébániatemplomét őrzi. Belső díszítésén több művészgeneráció dolgozott: nyolc mellékkápolnája, hatalmas, Szent Miklóst ábrázoló főoltára és érett barokk freskódíszítése lenyűgöző hatást kelt.
Prága, Szent Miklós-templom, szószék és főoltár
Prága, Szent Miklós-templom, Szent Ignác-kápolna, mennyezetfreskó
Jóval kevésbé ismert, de kvalitásában nem marad el az újvárosi Szent Ignác-templom sem, amely ugyancsak tetőtől talpig kifreskált, tekintélyes barokk templom.
Prága, Szent Ignác-templom, főoltár
Az említett épületek közül a jezsuiták ma csak ez utóbbit bírják, az Újvárosban működik prágai rendházuk is. A konferencia végén a 400 éves jubileumot a cseh rendtartomány mai tagjai néhány külföldi rendtársukkal, helyi hívekkel és Prága érsekével, Jan Graubner atyával együtt ünnepelték meg egy szentmise keretében, a Szent Szalvátor-templomban.
Prága, Szent Szalvátor-templom, jubileumi mise, Petr Přádka cseh provinciális, a háttérben jezsuita atyák
A konferencia, amelynek az anyaga remélhetőleg szerkesztett kötetben is megjelenik majd, valóban nemzetközi — angol és német nyelvű — és interdiszciplináris volt. Az előadások egy része a „Jesuit Studies” kurrens nemzetközi irányaihoz szorosabban kapcsolódott. Más referátumok egy-egy részterületbe engedtek mélyebb bepillantást, esettanulmány igényével készültek. A szekciókról teljes képet adni az előadók nagy száma és a párhuzamos ülésszakok miatt lehetetlen, az alábbiakban csupán egy némileg szubjektív válogatás következik. A körkép, a hangsúlyos kutatási irányok remélhetőleg így is kibontakoznak.
Hagyományosan nagyon fontosak a művészettörténeti, illetve az épített örökséghez kapcsolódó helyi emlékezetet elemző kutatások, amelyek részben egy-egy városra (pl. Andrea Trenta: Olmütz/Olomouc; Paolo Sanvito: Krumau/Český Krumlov), részben egy-egy nagyobb régióra (pl. Andrzej Kozieł: Szilézia) összpontosítottak. Haruka Oba a japán jezsuita mártíroknak a cseh rendtartománybeli kora újkori kultuszát illusztrálta korabeli ábrázolások, festmények segítségével. Petra Oulíková pedig a schweidnitzi (świdnicai), volt jezsuita Szent Vencel-templom Mária-kápolnájának többrétű Nap-szimbolikáját elemezte, amely Máriát a Napba öltözött Asszonyként ábrázolja. Ugyancsak nagy múltja van a színház- és drámatörténetnek, amelyet pl. Magdaléna Jacková előadása képviselt (bibliai témájú drámák az egykori cseh rendházakból). Több előadás kötődött a zarándoklatok társadalomtörténeti, kultusztörténeti vizsgálatához is (pl. Martin Deutsch: Brno-Tuřany-i Mária-, illetve Szent Család-kultusz), továbbá bizonyos szentek — így a csehek legnépszerűbb szentje, Nepomuki János — kultuszának bemutatásához (Patryk Michał Ryczkowski).
A kultúr- és kapcsolattörténet tágabb keretébe illeszkedett több előadás. Tomáš Havelka a jezsuiták és a jeles protestáns nevelő, Comenius kapcsolatait taglalta, míg Iva Lelkova a Prágába szakadt belga tudós, Theodor Moretus levelezését vetítette térképre. Miriam Ambrúžová Poriezová és Erika Juríková, két szlovákiai könyvtáros előadása a nagyszombati egyetemi nyomda kiadványainak terjesztését használták az osztrák és a cseh provinciabeli jezsuiták korabeli kapcsolatainak feltárásához. Veronika Poláková referátuma a jezsuiták által a 17–18. században készített, Mária-kegyhelyekről szóló ún. mariánus topográfiákat ismertette. A kevésbé látványos kutatási területek közül a prozopográfiai elemzés (Andrea Mariani: háborúk elől menekült lengyel-litván jezsuiták a cseh provinciában), illetve a historiográfiai és textológiai analízis (Kateřina Bobková-Valentová: Josephus Juventius SJ cseh provinciatörténete, Michał E. Nowakowski: a legnevesebb cseh jezsuita, történetíró, Bohuslav Balbín SJ egyik életrajzi műve) is megjelent. Az oktatástörténethez kapcsolódva emblematikai (Alena Bočková, Kateřina Dolejší, Petra Zelenková), továbbá társadalomtörténeti kérdésfelvetés is előkerült (pl. Martin Holý elemzése a morvaországi jezsuita iskolákhoz kapcsolódó alapítványokról, konviktusi helyekről). Figyelemre méltó, hogy a többnyire elhanyagolt gazdaságtörténeti szempontot is képviselte néhány referátum: Jan Royt a tuchoměřicei rezidenciát mint birtokközpontot és az itteni jezsuita épületegyüttest mutatta be, Michal Vokurka (Marek Brčákkal és Jiří Wolffal közösen) Bernarticét és a kapcsolódó birtokokat mint a prágai kollégium finanszírozásának kulcsát és az itteni jezsuita gazdálkodás kereteit ismertette. Az esettanulmányok és eltérő kutatási irányok esetleges tágabb kontextusba állítását szolgálta a litterae annuae cseh provinciában írott darabjait ismertető előadás (Robert Danieluk SJ, Wenceslao Sota SJ) és egy intézménytörténeti kitekintés, a sikeres osztrák-cseh, illetve az eredménytelen osztrák-magyar provinciamegosztás összehasonlítása (Kádár Zsófia).
Összességében elmondható, hogy a 400. születésnapját ünneplő cseh jezsuita rendtartomány története igen gazdag kutatási terepet kínál a mai kutatók, szakemberek számára. A konferencián is tapasztalható volt a generációk közötti kapcsolat, az eredmények egymásra épülése — ahogy az idősebbek is elődeik munkájára építenek. Esetleg hiányérzete maradhatott annak, aki e három nap alatt kívánt volna egy összképet nyerni a cseh rendtartomány többszáz éves történetéről. Az esettanulmányok, regionális elemzések, tematikus kérdésfelvetések azonban fontosak, és éppen az ilyen konferenciákon valóban egymással diskurzusba kerülnek, a témák töbletjelentést nyernek. Maga a tudományos diskurzus pedig nem csak eszköz, hanem egyben cél is — a mai kutatók számára éppúgy, mint az 1550-es években Prágában megkapaszkodni törekvő jezsuiták számára.
Szöveg és fényképek: Kádár Zsófia
