A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban októberben jezsuita kiállítás nyílt Mindent Isten nagyobb dicsőségére – Jezsuiták Erdélyben címmel. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára ehhez huszonnyolc tárgyat adott kölcsön a múzeumnak, melyet november közepén fel is kerestünk. Dr. Miklós Zoltán-István igazgató fogadott bennünket, Szász Hunor történész-muzeológus, a kiállítás egyik kurátora, koncepciójának kialakítója pedig szabadnapja ellenére vezetést tartott a számunkra. A kiállított tárgyakat elsősorban a tágabb értelemben vett Erdély gyűjteményeiből hozták el a kiállításra Csíkszeredától Máriaradnáig. Az ezeket kiegészítő, gazdagon illusztrált, magyar és román nyelvű szöveges táblákon pedig értékes fényképanyag látható, melynek egy részét szintén a levéltárunk bocsátotta rendelkezésre, de több helyen szerepelnek rajtuk a 2021-ben kiadott Jezsuiták Magyarországon – A kezdetektől napjainkig című kötethez készült térképek és ábrák is. Az alábbiakban elsősorban az általunk kölcsönadott, vagy legérdekesebbnek talált tárgyakat középpontba állítva igyekszünk szubjektíven beszámolni a tapasztalatainkról.
A kiállításnak, ahogy a múzeumnak általában is, egyik kiemelt célcsoportját a környező iskolák tanulói jelentik. Nem meglepő tehát, hogy az első terembe történő belépés előtt a Benelux-államok jezsuitái által készített, magyar szinkronnal ellátott szűk tízperces rajzfilm tekinthető meg a rendalapító Loyolai Szent Ignác életéről Megtalálni Istent mindenben címmel, román felirattal. Ezt követően az első blokkban Szent Ignácról, a rend egészéről és többi szentjeiről, az erdélyi történetük kezdeteiről, oktatási rendjükről és vallásos társulataikról szóló termek sorakoznak, áttekintve a rend történetét az 1773. évi feloszlatásig. A rendalapító megsérülését és megtérését egy újabb filmrészlet mutatja be az Ignác – Katona, bűnös, szent című műből, a képernyő két oldalán pedig két olyan kötet került kiállításra, melyek (persze másik példányait) Ignác a lábadozása során olvasott (a Vita Jesu Christi és a Legenda aurea).
Mielőtt belépünk, a Szent Ignácról szóló rajzfilmet is megnézhetjük
Levéltárunk gyűjteményének első kiállított darabja Xavéri Szent Ferenc apró ereklyéje, amely a szent misszionárius fából készült barokk szobra mellett a falon kapott elhelyezést. A szobor maga eredetileg a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplomban áll három másikkal együtt, melyek egykor az ottani jezsuiták által használt (a mai helyén épült) régi templomot díszítették. A kiállításra a négyből csak kettőt hoztak el: a másik Szent Ignácot ábrázolja, és bár ennek a szobornak a háta teknőszerűen ki van vájva a súlya csökkentése érdekében, mégis meggyűlt a baja vele a szállításkor a szervezőknek. A két jezsuita szent szobra – feltehetőleg nem is tudatosan – úgy van elhelyezve, hogy kezük árnyéka a falon a Sixtus-kápolnában látható Ádám teremtése mennyezetfreskójára emlékeztetheti a látogatót.
A teknőszerűen kivájt hátú Szent Ignác-szobor és a kezek "ismerős" árnyékai a falon
Tőlük nem messze függesztették fel a közelmúlt egyik jelentős „leletét”, a római Il Gesù-templom 
Szent Ignác-kápolnáját ábrázoló – eredetileg a kolozsvári jezsuiták által 1713-ban megrendelt – festményt, amely nemrégiben a Kolozs megyei Kapjon település plébániatemplomából került elő és példás minőségben restaurálták a szakemberek. Az említett két szent festett ábrázolása is figyelemre méltó, melyek egy másik falusi plébániatemplom szárnyas oltárának szárnyait díszítik. A kiállításnak ezen a részén a budapesti gyűjteményből elsősorban további ereklyék kaptak helyet: a kassai vértanúk és Kosztka Szent Szaniszló ereklyéi, míg Gonzaga Szent Alajosé egy későbbi pontra, a szent egy erdélyi festménye mellé került. Érdemes elidőzni a kiállítás interaktív eleménél, amely Szent Ignác lelkiségét idézi meg egy igazán kedves érintőképernyős eszköz segítségével: a látogató a neve megadásával személyre szabott „szikrát”, azaz egy Ignáctól származó tömör és velős útmutatást kaphat, amely aznapra, vagy akár egész későbbi életére meghatározó üzenetet közvetít a számára.
A szárnyas oltár jezsuita szenteket ábrázoló szárnyai és a római Szent Ignác-kápolnáról készült kapjoni festmény
E sorok írója ezt a szikrát kapta Szent Ignáctól a kiállítás meglátogatásának napján
A kiállítás második része az egykori erdélyi jezsuita rendházakat, intézményeket veszi sorra alapításuk sorrendjében. A helyszínek általában az onnan származó, vagy egykor ott lévő tárgyak (festmények, könyvek, iratok, liturgikus tárgyak) révén jelenítődnek meg. Mindenképp említésre érdemes ezek közül Pázmány Péter hatalmas méretű képe, amely a jezsuiták által néhány évtizedig használt, ma (már csaknem 300 éve) a kolozsvári ferencesek tulajdonában lévő kolozsvári óvári templomból került elő, majd gyönyörűen restaurálták. Érdekessége, hogy Czikó József erdélyi nemesi származású papnövendék filozófiai borostyánkoszorújának (diplomájának) megszerzéséhez szükséges védésére készült, melyre a fizikai osztály elvégzése után, 1729 nyarán kerítettek sort a kolozsvári jezsuita akadémián. Ezért található Pázmány Péter esztergomi érsek egész alakos portréja mellett egy geometriai ábra is a képen. Helyi vonatkozásban fontos a Székelyudvarhelyen és környékén elsőként tevékenykedő jezsuita, Sámbár Mátyás portréja, amely a látogató számára talán meglepetést okoz: elsősorban azért, hogy egyáltalán elkészült egy ilyen festmény a református II. Rákóczi György fejedelem engedélye nélkül inkognitóban itt tartózkodó páterről egy olyan korban, amikor a jezsuitákról általában nem készítettek portrékat. Az atya talán épp annak köszönheti arcvonásai megörökítését, hogy világi papnak álcázta magát.
A Pázmány Pétert ábrázoló festmény a geometriai ábrával és Sámbár Mátyás jezsuita atya portréja
Utolsóként a tágabb értelemben vett erdélyi állomáshelyek közül a Jézus Társasága 19. századi újraalapítása után keletkezett szatmárnémeti házról, valamint az 1930-as években már a romániai misszió részeként felélesztett (majd a II. világháború idején pár évre Magyarországhoz visszacsatolt) kolozsvári közösségről láthatunk tablókat, műtárgyakat. A korszakot A Szív című, 1915-ben alapított és máig létező jezsuita lap első számának nemes másolata is érzékelteti, mely egy klasszikus újságtartó kereten idézi a 20. század elejének hangulatát.
A Szív első száma 1915-ből (nemes másolat)
A kiállításnak itt két további része következik, amelyek eltérnek az eddig megszokott szerkezettől. A 20. század közepétől ugyanis már nagyobb számban állnak rendelkezésre a mindennapi élet tárgyai, így lehetőség nyílt többek között egy jezsuita íróasztal berendezésére, de az üldöztetés éveit, évtizedeit is lehetett így rekonstruálni a gyűjtőrendház szűkös szobájával, majd a börtönpriccs megjelenítésével. A jezsuita levéltár tárgyai innentől kezdve kifejezetten nagy számban láthatók a kiállításon: itt találjuk Pálos Antal és Csávossy Elemér egy-egy, a börtönben vécépapírra írt füzetét imákkal és liturgikus szövegekkel, Hunya Dániel vezeklőostorát, Tüll Alajos és Csávossy Elemér börtönt is megjárt volt provinciálisok óráit, illetve egy Rómában dolgozó amerikai jezsuita atya levelét Ceauşescu román diktátor részére 1981-ből, melyben Godó Mihály erdélyi magyar jezsuita szabadon bocsátását kéri tőle…
Az üldöztetést szimbolizáló börtönpriccs és a rajta elhelyezett tárgyak a budapesti jezsuita levéltár gyűjteményéből
A kiállítás végén a jezsuiták közelmúltját és jelenét 1990-től napjainkig bemutató különterembe érünk, ahol a mai marosvásárhelyi közösség bemutatkozásán felül olyan, Budapestről származó tárgyakat mutatnak be, mint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje az említett Godó Mihály számára, Raile Jakab, a II. világháború idején zsidókat mentő jezsuita Yad Vashem (Világ Igaza) díja, melyet posztumusz kapott 1992-ben, vagy Márton Áron szentéletű erdélyi püspök levele a székely születésű jezsuita András Imrének. A Jézus Társasága és különösen a magyar jezsuiták egész világra szóló küldetését egy ezt bemutató térképen kívül a nemrég elhunyt Nemeshegyi Péter atya japán reverendája, illetve a kínai és tajvani missziók pecsétnyomói illusztrálják, de a rendből kilépő, Argentínába költöző, szabadkőművesnek, majd hazatérve ügynöknek állt Nagy Töhötöm fényképezőgépe sem maradhatott ki a kiállított tárgyak közül. Még az elmúlt évek (2020–2022) járványát és a Szent Ignác jubileumi évet (2021–2022) is megjelenítették a kurátorok, amikor külön tárlóban elhelyezték a Misszió című jezsuita társasjátékot, a „Szent Ignác 500” díszborítékot, A Szív egyik legfrissebb számát, illetve egy COVID-maszkot jezsuita címerrel. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium egy 2010-es években készült bemutatkozó filmje ugyanebben a teremben kerül folyamatos vetítésre – a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya dolgozói mosollyal az arcukon fedezhetik fel a képkockákon egyes, mára már felnőtt kollégáik érettségi előtti arcvonásait.
A jelenkort bemutató tárló és Nemeshegyi Péter atya reverendája, belehímezve a neve japán írásjelekkel
Ott jártunkkor egy sajnálatos aktualitással is szembesülnünk kellett. A román kormány ugyanis nyáron ismertette költségcsökkentőnek szánt sürgősségi rendelettervezetét, melynek bevezetése a romániai magyar és román kulturális életet jelentős mértékben korlátozná. Többek között 2024. január 1-jétől megszüntetnék, illetve átszerveznék vagy más intézményekkel vonnák össze azokat az intézményeket, amelyeknél 50 állásnál kevesebb van, vagy hasonló tevékenységet végeznek, mint egy másik helybéli intézmény. Ezzel veszélybe került a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum mellett a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, de még a kolozsvári Művészeti Múzeum is, akárcsak a csucsai Octavian Goga Múzeum, amelyhez az Ady Endre-emlékház is tartozik. Ezen felül a helyi önkormányzatok legfeljebb 7,5 százalékot költhetnének majd kultúrára, sportra, vallási és rekreációs tételekre az előző évi saját bevételükből, ami által a meg nem szűnt kulturális intézmények dolgozóinak fizetésén kívül gyakorlatilag semmi másra (állományvédelemre, felújításra, új kiállításokra) nem jutna pénz. A tiltakozások és az Állítsátok meg a kultúra elpusztítását! online petíció hatására azonban a kormány 2025 januárjára halasztotta a rendelet bevezetését, ami a remények szerint az ügy csendes elfektetését fogja eredményezni, sőt addig még választásokra is sor kerül Romániában. Őszintén reméljük, hogy a múzeum megmenekül, anyagi lehetőségeik megmaradnak, és a jezsuita kiállítás más erdélyi helyszínekre is eljut, amire már jelenleg is mutatkozik igény, pl. Gyulafehérvár esetében.
