Vanossi Antal

Győrben született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9 között Bécsben bölcseletet tanult. 1710–2-ben Pozsonyban, 1713-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1714–7-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait. 1717-ben ott szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1719-től a bécsi kollégiumban két évig a középiskolában, majd az egyetemen négy évig bölcseletet tanított. 1725–7-ben az újoncmester helyettese volt, majd egy évig kontroverziát adott elő az egyetemen. 1729–37 között Trencsénben volt rektor és újoncmester. 1738-ban Pozsonyban, 1739–40-ben Grazban rektorként működött. 1741–4-ig tartományfőnök volt. Négyéves kormányzása meghatározó volt a nagy provincia fejlődésében. Ő rakta le az alapjait annak a nagy munkának, melyet a rendtartomány a feloszlatás előtti évtizedekben kifejtett. 1742–4 között minden évben hatvannyolc fiatal lépett be a Társaságba. 1745–8-ban a bécsi kollégium rektora, 1749–50-ben a Pázmáneum igazgatója, 1751–2-ben újra a kollégium rektora volt. Családi örökségéből épült fel a székesfehérvári rendház iskolájával és híres rokokó templomával, amelynek fafaragásos nagy sekrestyéje és a templom oltárai Paumgartner (Baumgartner) Bernard segítőtestvér művészetét dicsérik. Vanossi 1753–7-ig Rómában asszisztens volt, s mint olyan a Társaság kormányzásában fontos szerepet játszott csakúgy, mint a XVII. (1751) és a XVIII. általános rendgyűlésen (1755–6). Neve az új rendfőnök választásakor is komolyan szóba került. 1757-ben Rómában halt meg.