Olympia írógép az 1960-as évekből

A „szamizdat” szó hallatán sokunknak a rendszerváltást megelőző időben „fű alatt” terjesztett politikai jellegű, illegális írások jutnak az eszünkbe. Dr. Varga Lajos váci segédpüspök úr alábbi tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy léteztek katolikus szamizdatok is, amelyek célja a katolikus hívek hitükben való megerősítése volt, egy szekularizált és hivatalosan az ateizmust zászlójára tűző társadalomban. Ezeket az írásokat főképp jezsuiták, mint például Palánkay Gausz Tibor, Kerkai Jenő és piaristák írták illetve terjesztették. A tanulmány az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, eddig még nem publikált dokumentumok alapján íródott. A szöveget olvasva új kép bontakozhat ki a váci egyházmegyében működő szerzetesek és egyházmegyés papok 50-es 60-as években végzett tevékenységéről. A keresztény közösségek lelkipásztori gondozása során közülük többen vállalták a szamizdat anyagok terjesztésének kockázatát is.           
Koronkai Zoltán SJ

Olympia írógép az 1960-as évekből

Olympia írógép az 1960-as évekből

 1945-től, majd pedig az 1948. év után még erőteljesebben, mint a korábbi időszakban – nyomtatott katolikus sajtótermékek hiányában – a vallásos jellegű írások sokszorosítása gép- vagy kéziratok formájában történt. Miután Magyarország a harcos-diktatórikus, marxista-leninista ideológiára épülő Szovjetunió érdekszférájába került, a hitvédelmi, szociális, kulturális egyesületek működése ellehetetlenült; amikor pedig a katolikus oktatási rendszert is megszüntette az állam, a szamizdat irodalom megjelenése szinte szükségszerűvé vált. Továbbá a katolikus könyvkiadók erőteljes korlátozása és a szigorú állami cenzúra működése adott okot arra, hogy ez a fajta irodalom elterjedjen.

Ezzel párhuzamosan olyan katolikus jellegű „sejtközösségek” vagy későbbi nevükön kisközösségek jöttek létre, melyeknek szükségük volt vallásos irodalomra, ám ilyesmit az üldözés miatt hivatalos úton kiadni nem lehetett. Az így létrejött katolikus irodalom társadalomkritikával párosult, szociológiával foglalkozott, világnézeti kérdésekre is reflektált; de legfőbb céljának a hívek katolikus hitben való megtartását és a szekularizált társadalomban való helytállás példájának felmutatását tekintette. Ez utóbbira példa az Isaszegről a Váci Egyházmegyei Könyvtárba került két gépirat is, mely az egyház és a papság szekularizált társadalomban teljesítendő feladataival foglalkozott: Suhard Emmanuel [Celestin] (párizsi érsek): A pap a társadalomban: Nagyböjti pásztorlevél 1949. A másik körlevél ezt a címet viseli: Az egyház újjáéledése vagy hanyatlása. Nagyböjti pásztorlevél 1947.[1] 

Endrey Mihály Actio Catholica kezdeményezése

Endrey Mihály, 1975-től váci püspök

Endrey Mihály, 1975-től váci püspök

A Váci Egyházmegyében ezen a területen érintett volt dr. Endrey Mihály[2], eredetileg váci egyházmegyés pap, aki 1948-ban az Actio Catholica elnöke volt. A már korábban ismertetett szükségleteket figyelembe véve, az Actio Catholica keretén belül másokkal együtt (pl. Bulányi György, Juhász Miklós, Török Jenő, stb.) szervezte az ifjúsági mozgalmat, ezért soha nem fordult szembe Bulányi György OSchP „bokor” mozgalmával. Az ÁVO „lombardisták" néven nyitott dossziét a megfigyelésükre. A Váci Egyházmegyéből Himfy Ferenc[3] kezdettől fogva jelen volt ebben a szervezkedésben, és Sík Sándor piarista tartományfőnökkel is közvetlen kapcsolatban állott, valamint Holl Béla piaristával is rendszeresen találkozott.

A később Bulányi György személyével fémjelzett mozgalomhoz a Váci Egyházmegyéből Barcza Barna, Halász Endre és Bisztrai László csatlakoztak. A Bulányi-féle szamizdatra példa lehet (bár kérdés, hogy ezeket ténylegesen ő írta-e): A kitelepített testvérekhez és Tong-Kecse János hitvallása.[4]

A szamizdat irodalom – főként a biblikus jellegű – töretlenül működött a rendszerváltás idejéig. Vácott rendíthetetlen erővel másolta ezeket egy vincés nővér.

Jezsuita ihletettségű irodalom

Bár időrendben nem ide tartozik, mégis itt kell megemlítenünk az „antiateisták” csoportját. Ez a csoportosulás, melyet antiateistának neveztek, nagyon jó példája annak, miért voltak tagjai –  az állam számára – olyan veszélyesek.

Dombi József jezsuita páter

Dombi József jezsuita páter

Még a jezsuita rend működésének állam által történt betiltása előtt, a renden belül, felmerült az új társadalom, a „Keresztény szocialista társadalom” felépítésének gondolata. 1949-ben Dombi József jezsuita páter, teológiai tanár vezetésével megalakult a feldolgozó munkaközösség. Tagjai: Bálint József, Horváthy József, Rózsa Elemér és Tamás János páterek voltak, feladatuk pedig a „Keresztény szocialista társadalom” felépítésének és elméleti programjának kidolgozása volt. 1950-ben elkészült az elméleti program, amely a „Világszolidarizmus” címet kapta. Erre az időszakra esett a szerzetesrendek magyarországi működésének betiltása is. A betiltás, majd ezt követően a rendtagok sorai között végrehajtott „realizálások” (elfogások, letartóztatások) – 1954-ben a Pálos Antal által vezetett szervezkedés és 1955-ben a Bozsik Pál[5] (nem jezsuita) által szervezett összeesküvés – a rendtagokat is érintették, és bizonyos vonatkozásban tevékenységük kibontakozását is gátolták.

Solidaritas Bellarminiana szemináriumi kör meghívója

A Solidaritas Bellarminiana szemináriumi kör meghívója. Később az itt megfogalmazott eszméket "Világszolidarizmus" néven gondolták tovább

 

Az államvédelem szerint az 1956. év az előkészítés éve volt minden szempontból, olyannyira, hogy az „ellenforradalom” idején kádereik egy része csoportokba szervezve aktív támogatóivá, harcosaivá lett az „ellenforradalomnak”; míg a másik része, rendezve sorait, lázas szervező tevékenységet fejtett ki.

A hódmezővásárhelyi jezsuitáknak is komoly hatásuk volt. Antal Sándor[6], későbbi gödöllői plébános, jezsuita indíttatású egyházmegyés pap volt. Miután működésükre felfigyeltek, a kiskunfélegyházi Szent István templom orgonájában rejtettek el egy stencilgépet, mely természetszerűleg alkalmas volt szamizdat irodalom előállítására. Antal Sándor maga is a jezsuita Kerkai Jenő[7] írásainak olvasója volt.

Az alábbiakban az ő vallomásából idézek:

Én lettem az összekötőkapocs a szegedi jezsuiták és a váci kispapok között a régi ismeretségeim alapján. Szilléri[8] akkoriban a központi szemináriumban tanult, ő hasonló szerepet játszott a Budapest–Szeged vonatkozásában. Rendszeresen Szegeden tartottunk tapasztalatcserét, Hunya[9] vezetésével. Abban az időben kifejezetten Kerkaiék  politikai jellegű előadásait, illetve az előadások anyagát, valamint a papi lelkiség kérdését voltunk hivatva továbbítani a szemináriumok felé.”„1942 és 1943-ban Érden 1 hónapos KALOT tanfolyamon vettem részt, ismerőseim közül Kozár Gyula[10], jelenleg dányi plébános, akkoriban KALOT – titkárként Érden működött.

Ő lett a KALOT váci egyházmegyei titkára. Velem együtt részt vettek az érdi népfőiskolán tartott KALOT tanfolyamokon Kalácska József,[11] Keresztes /Klembala/ Pál,[12] plébános, Nagy József[13] és Szabó György[14] plébános. Ezekkel a személyekkel ma is baráti viszont tartok fenn. A Népfőiskolán rendszeresen jezsuiták tanítottak bennünket.

Egy esetben 1 hónapos lelkigyakorlaton vettem részt, emlékezetem szerint, 1943–ban, a Manrézában. Teológus társaim közül Tanács [János], Nagy József, és Keresztes /Klembala/ vettek még részt rajtam kívül. Hasonló, a jezsuiták által vezetett lelkigyakorlatot már illegális körülmények között tartották Csongrádon, Szolnoki János apát-plébános szőlőjében. A lelkigyakorlatot Szabó József jezsuita vezette, aki még napjainkban is, tudomásom szerint, az egyetemistákkal foglalkozik.  

Kalot kitűző

Kalot kitűző

1948–ig beosztási helyeimen aktívan vittem a KALOT és a KALÁSZ vonalat. Rákóczifalván és Cibakházán a helyi vezetőkkel komoly nézeteltéréseim voltak reakciós magatartásom és az ifjúsággal való aktív foglalkozás miatt. Feljelentettek, azonban NOT–tól  [Népbíróságok Országos Tanácsa] kaptam egy átiratot, melyben közölték velem, hogy az ellenem indított vádat elejtették. Tevékenységemre jellemző, hogy 1947–ben Cibakházára kb. 200 fiatalt vonultattam fel, mint KALOT–tagot bérmálásra. Kapcsolatot tartottam ebben az időben Illési Mária Kalász vezetővel, aki egy esetben Cibakházán is meglátogatott. Az akkor választások alkalmával Pétery püspök utasítására támogattam a Pfeifer pártot, később pedig a Schlachta pártot.

Miután 1949 áprilisában Kiskunfélegyházára kerültem, Vedres Béla prelátus mellé, Himfy Ferenc, akkori káplántársammal kerültem összeköttetésbe. Himfy, Bulányi György, valamint Török Jenő nevű társaival kidolgozták 1949–50-ben – a fakultatív vallásoktatás bevezetése után – az ifjúsággal történő foglalkozás módszerét, illegálisan. Céljuk a fiatal fiúk és lányok antibolsevista, valláserkölcsi alapon történő nevelése volt. Az ifjúság tájékoztatására Himfy és társai által írt, stencilgéppel sokszorosított anyagokat adtak ki. Én, mint Himfy káplántársa, bekapcsolódtam az általuk végzett ellenséges tevékenység gyakorlásába és főleg elemi iskolásokat tanítottam illegális úton hittanra. Esetenként részt vettem a stencilgépen előállított ellenséges anyagok sokszorosításában. Nekem kb. 4–5 fiatalokból álló csoportom volt. Részben a plébánián, részben pedig családoknál foglalkoztam a gyerekekkel.

Ugyanebben az időben, mint Vedres Béla prelátus káplánja tudomással bírtam arról, hogy Vedres bujtatta Vezér Ferencet a Pálos Rend volt főnökét. Ismertem Vezér Ferenc ellenséges tevékenységét. Miután tőlünk elment, a Kalocsai Egyházmegyében bujkált huzamosabb ideig. Ugyan itt káplántársaim voltak Vida János, volt bencés szerzetes és Jéger Ottokár, jelenleg plébános. Miután Himfy-féle ifjúsággal foglalkozó csoport kitudódott, Vedrest azonnali hatállyal nyugdíjazták, Himfy a stencilgépet segítségemmel a kiskunfélegyházai templom orgonájába rejtette el. Megjegyzendő, hogy Himfy tevékenységét Pétery püspök tudtával és beleegyezésével folytatta. Egy esetben ugyanis Himfyvel együtt voltam plébános vizsgán és Himfy előttem számolt be Péterynek tevékenységéről. A Himfy-féle szervezet jellemzője volt, hogy nem volt teljesen központosítva. Társai Szegeden és Debrecenben is hasonló módszerrel dolgoztak, de eléggé ritkán jöttek össze. Tudomásom szerint Stadler Frida gyakran lejött Kiskunfélegyházára Himfynek segíteni. Ugyancsak Himfy közvetlen munkatársa volt [Magó] „Filoména” rendi nevű [kalocsai iskolanővér], volt apáca. A polgári személyek közül dr. Tóth János, kiskunfélegyházi orvos és felesége igen nagy segítséget nyújtott Himfynek az illegális munkában.

1952–ben Csólyospálos községbe kerültem. Ez a község tulajdonképpen tanyavilághoz tartozott. Áthelyezésem miatt el voltam keseredve, és ott akartam hagyni a papi életet. Elkeseredésemhez hozzájárult, hogy megismerkedtem még Cibakházán […] tanítónővel és úgy terveztem, hogy kilépek és megházasodom. Később terveimet nem tudtam valóra váltani. Szüleim hatására elfogadtam Kovács Vince püspök Kispestre szóló dispozicióját. Miután Kispestre kerültem, Bakos Kálmán már akkor is neves békepap mellé, Kovács Vince püspök dr. Holl Béla könyvtárosán keresztül üzent, hogy látogassam meg. Kifejtette, a vele való beszélgetésnél – miután meglátogattam –, hogy valószínű meglepődtem a Kispestre helyezésem miatt. Elmondotta, hogy ő segített fel Budapestre. Holl Béla ebben az időben Kispesten volt és a püspök számára ellenőrizte Bakost [Kálmánt]. Kovács Vince Korompai püspöki titkár jelenlétében kijelentette, hogy időközönként meg fog kérdezni Bakossal kapcsolatban. Időpontot azonban nem határozott meg. 

Én eleget tettem kérésének és Vácon Bakos plébánosom tudta nélkül gyakran felkerestem Kovács Vince püspököt és részletesen tájékoztattam, hogy Bakos kikkel érintkezik, mit terveznek a békepapok és milyen hírek terjednek el Bakosról. Minden részletkérdés érdekelte Kovács Vincét, amit Bakosról megtudtam. Pl.: tájékoztatnom kellett a püspököt, hogy melyik üzembe, gyárba ment Bakos beszédet mondani stb. […] Míg Kispesten voltam, az időközben elkerült dr. Holl Béla is továbbított üzeneteket a püspök felé.

Bakos mellett én is közeledtem a békepapokhoz azon keresztül, hogy megismerkedtem Bakos békepap barátaival. Többek között: Horváth Rihárd, Miháczi József, Babócsa Endre apát–plébános és más békepapokkal. Minden tőlük meghallott értesülést továbbítottam a püspök felé. A püspök számára tájékoztatóim hasznosak voltak. pl.: tájékoztattam Kovács Vincét a követő kérdésekről: Hogyan kereste, kutatta Bakos, Varga Remig Szikfrid József volt kispesti plébános templomépítésre összegyűjtött aranyát. Tudomásom szerint Bakos az összegyűjtött aranyat megtalálta, a hitoktatók házának pincéjében. Ez az adat azonban nem konkrét.[15]

Palánkay Tibor jezsuita rabosítási fotója 1955-ből

Palánkay Tibor jezsuita rabosítási fotója 1955-ből

A Váci Egyházmegyét különösképpen érintette Palánkay Gausz Tibor[16] tevékenysége, akit az állambiztonság „Hirdető” néven tartott számon.[17] Palánkay a pestlőrinc–állami telepi plébánián pénzbeszedőként működött, ezért közvetlen kapcsolata volt családokkal, emberekkel, sőt váci egyházmegyés papokkal, így a helyi plébánossal is. Az úgynevezett Institutum, melyet maga szervezett, Somogyi Lászlót és az egyházmegye déli részén működő papságot is érintette. Ezek között volt Szomolányi Miklós is.  Palánkay lelkipásztori, lelkiségi írásai ma már többnyire nyomtatásban is olvashatók. Az Institutum működése írásos anyagok olvasása és személyes beszélgetés alapján történt.

Ügyét konkrétan a „Hirdető” fedőnév alatt vizsgálták, melyben 1959. november 23-án előzetes ellenőrzési dosszié nyitását javasolta Kovács András rendőr főhadnagy alosztályvezető. A plébánost állították rá megfigyelőként 1959-ben, Ungi néven. További aláírások: Seres Imre rendőr főhadnagy és az engedélyező dr. Tihanyi Sándor rendőr alezredes osztályvezető. A káplánt próbálta beszervezni az aktívabb pasztoráció érdekében. Palánkayt 1955-ben elítélték és ekkor börtönbe került. 1956 után a felülvizsgálatoknál büntetését letöltöttnek vették. Ezért kerülhetett pénzbeszedőnek Pestlőrincre. Fotómásolattal „illegális” kiadványokat készített. Ennek alapján állapították meg, hogy „illegális szervezkedést akar létrehozni a katolikus hívek körében”. Palánkayról „Ungi László” fedőnévő ügynök jelentett az egyházközségből. A káplánt is sikerült neki beszerveznie. Segítők a hívek köréből is akadtak. Így keveredett az ügybe Sterle Józsefné, akihez jezsuita szerzetesek jártak ki.[18]

Sterle Józsefné, aki Kispest Kertváros Pozsonyi u. 30. sz. alatt lakott, jezsuita szerzeteseket fogadott, és „Ungi László” jelentése szerint még mise is volt nála. Palánkay jezsuita is volt nála 1958-ban, két ízben is. Az erről szóló jelentés 1959. VI. 9-én történt. Az ügynök (Ungi) feladatul kapta, hogy ennek a jezsuita centrumnak a működését visszamenőleg nyomozza ki, valamint készítsen jelentést a plébánia 1956–1959 közötti hitéletéről. A feladatot Ungri részben végrehajtotta. Az ügyet a BM „Összejárók” fedőnév alatt kezelte. Az üggyel Rádler József főhadnagy foglalkozott. Palánkay a BM közreműködésével került egyházközségi pénzbeszedőnek Somogyi László mellé.[19] Ebben az időben az egyházközségnek lehetősége volt arra, hogy az ún.”egyházi adót”, az egyházközösséget fenntartó  pénzt a vallásos családokat hivatalosan felkeresve szedje be.

Kerkai Jenő jezsuita

Kerkai Jenő jezsuita

Egy másik személy, akit már részben említettünk, Kerkai Jenő.[20] 1956-ban a váci börtönből szabadulva Vácrátóton, a templomban az oltár mögött rejtette el kéziratait, ám ez a tény az állambiztonság tudomására jutott. Egyszer éjszaka folyamán a hivatal emberei felkeresték a vácrátóti templomot, és az ott elrejtett kéziratok közül mintapéldányt is vittek magukkal.

Ezek szerint a Kerkai által terjesztett szamizdat irodalom az alábbi volt:

Üzenetek a sivatagból,

Szociológia I–II,

Valóban könnyezett a Madonna Szirakúzában,

Papini útja,

Indonézia válaszúton,

Kína katolikusainak sorsa,

Tanulmány az abortuszról és az óvszerhasználati tanfolyamokról,

Aki hisz és magyar, az legyen katolikus,

Erdély egyetlen püspöke,

Crociata della Bontá,

XII. Pius pápa karácsonyi szózata és megnyilatkozásai a magyarság érdekében 1956. október 23–a óta.

Összesen tizenegy művet sorolnak fel. Ezeket Kerkai Jenővel kapcsolatban „Politikai céljuk megvalósítása érdekében végzett konkrét ellenséges tevékenység” címen, mint államellenes, izgató anyagot sorolja fel 1962-ben egy összesítő jelentés.[21]

Pest megye területén közvetlenül az „ellenforradalom” idején szerveződött meg a Kerkai (Czinder) Jenő jezsuita páter által irányított, főleg világi papokból álló „ellenséges” csoport. Ugyancsak erre az időszakra esik az egri szeminaristákból álló „ellenséges csoportosulás”, amelyet a megye területén Szabó László[22] római katolikus pap – illegális jezsuita – szervezett és vezetett, Kollár Ferenc jezsuita tartományfőnök irányításával.

A fentebb említett Kerkai-féle csoportosulás – a „Nagy György” fedőnevű ügynök vallomása szerint – egy része lecsatlakozott a Szabó László vezette csoporthoz, míg a másik rész Kerkai Jenő őrizetbe vétele után, körülbelül 1957 végén elhalt – megszűnt aktív csoportosulásnak lenni.

Mint ismeretes, 1956-tól, pontosabban az „ellenforradalom” után, vezető jezsuita személyek széleskörű ideológiai előkészítő tevékenységet folytattak. E munkába bevonták az „ellenséges illegációk” csoportjait – egyházi és világ tagjait. 1961. február 6-án körükben megtartott házkutatások alkalmával nagy mennyiségű ellenséges propagandaanyagot, közöttük az új társadalmi rend felépítésének elvi és gyakorlati programját a „Világszolidarizmus”-t találták meg a hatóságok.

Az ellenséges illegáció tevékenységének célja és iránya felső-, közép- és alsó káderek, a „jó elit” kinevelése; akik térítenek és harcolni képesek az új rend megvalósításáért. Különös gondot fordítottak az ifjúság szervezésére, gyermek és ifjúsági csoportok kialakítására. Külön kiemelten foglalkoztak egyetemi ifjúság, vagyis az értelmiség szervezésével.

A céljaik elérése érdekében főbb bázisaik voltak:

  • a betiltott szerzetesrendek rendszerrel szemben álló tagjai,

  • az egyházon belül a rendszerellenes nevelésben részesülő fiatal papok,

  • a világi papság reakciós csoportjai illetve tagjai,

  • a jezsuita és egyéb egyházi iskolában tanult világi személyek,

  • a múlt rendszer egyes letűnt figurái,

  • igyekeztek kihasználni a jóhiszemű egyszerű emberek vallásos beállítottságát.

Alapvető módszerük a családközösségek sejtszerű rendszerben történő szervezése volt. A befolyásukat a vallásos szülőkön keresztül igyekeztek érvényesíteni az ifjúság irányába. Azt vallották, hogy az ember beleszületik a vallásba, tehát a kereszténységbe. Ez isteni rendeltetés.

Összefoglalva: a jezsuiták illegális rendi tevékenysége, ellenséges csoportosulások létrehozása, szervezése és vezetése, személyeknek és csoportosulásoknak a rendszer ellen kifejtett tevékenysége a „Misszió” fedőnéven ismert ügyben konkretizálódott, feldolgozása pedig a BM III/III-2. osztály a. alosztálya koordinálásával történt.[23]

A fiatal váci egyházmegyés papság az eseményekből azt a tanulságot vonta le, hogy az ifjúsággal való templomon kívüli foglalkozás és a gépelt brossúrák terjesztése tovább nem folytatható. Ezt mondták a ceglédi káplánok, de azt mondta Barotai Imre nagykörösi káplán is. Fábián István káplán – akinél ugyancsak volt házkutatás –, ugyanúgy nyilatkozott. Ő különben osztálytárásával, Tabódyval[24] volt kapcsolatban. Liptay György lakásán is volt házkutatás. 

Az „antiateisták”: Szabó László és köre

Legalább részben jezsuita indíttatású volt a már említett  Szabó László váci egyházmegyés pap tevékenysége, aki kapcsolatban állott Kollár Ferenc jezsuita tartományfőnökkel. Az állambiztonság „antiateista” csoport néven tartotta számon ezt a csoportot. Kiemelkedő alakjuk volt Kaposi István, Gyöngyösi Vince, Németh Tibor SJ, Barotai Imre, Mácz István. Az állambiztonság Szabó Lászlót tartotta a csoport vezetőjének. Több nyelvet ismerő papunk volt, akitől – orosztudása miatt – különösen féltek az állambiztonságiak.

Szabó László burzája (praktikus áldoztató felszerelés, ostyadarabokkal)

Szabó László burzája (praktikus áldoztató felszerelés, ostyadarabokkal)

 

Szabó Lászlót az állambiztonság Kerkai Jenőhöz, közelebbi kapcsolatként pedig Kollár Ferenc jezsuita tartományfőnökhöz kötötte.[25] Kerkai egyébként 1960-ban a Váci Egyházmegye területén, Dunaharasztiban lakott[26], és a vele való kapcsolatot elsősorban a titkos házkutatások alkalmával Szabónál talált „szamizdat” irodalomra alapozta az állambiztonság. Szabó Lászlót egyébként a Belügyminisztérium államvédelmi szervei jezsuita jelöltként tartották számon.[27] A csoport megalakulásának idejét Kerkai Jenő elbeszélése alapján 1956 vagy 1957-re teszik, helyszíneként pedig az egri szemináriumot tartják számon, ahol Kerkai elbeszélése szerint a kispapok jelentős része beszervezést nyert. Szabó László itt találkozott Ruppert Pál jezsuita szerzetessel, akinél a központi osztály (állambiztonság) lakászárt is tartott. Szabó László 1952-ben került kapcsolatba P. Kovács Jenő jezsuitával, aki 1957-ben Szabó Lászlót bemutatta Kollár Ferenc tartományfőnöknek. Szabó László agilitásának tudható be, hogy – az állambiztonság szerint – ő szervezte a szeminaristákat a jezsuita rendbe. A kispapok, miután kikerültek a szemináriumból, káplánként dolgoztak.[28] Ezek összefüggésben vannak azzal, hogy Kollár Ferenc tartományfőnök tényleg megpróbálta rendjét fenntartani a nehéz körülmények között.[29] Lehet, hogy néhányan tényleg beléptek a jezsuita rend novíciusai közé, de az állambiztonság által megfogalmazot állítások olyan túlzásoknak tűnnek, amelyek további vizsgálatot kívánnak. Mivel a szerzetesek működését törvényerejű rendelet tiltotta, tényleg az volt a lehetséges mód, hogy a szerzetesek egyházjogilag érvényesen (valide sed illicite), ám a hatályos állami törvények szerint tiltott módon tették le a fogadalmat. Így a saját ordináriusuktól nem kértek engedélyt a fogadalom letételére az állami tilalom fennállása miatt.

Guminyomdát, géppel sokszorosított jegyzeteket a már elmondottak szerint az 1960-ban történt házkutatás alkalmával valóban találtak nála (Szabó Lászlónál), sőt arra vonatkozó jeleket is, hogy a jegyzeteket szervezett módon másokhoz eljuttatták. A jegyzetek és Kerkai „Élet a betűk mögött” írása között az állambiztonság kapcsolatot vélt felfedezni. Hitoktatás számára is gyártottak jegyzeteket. Ezen felül a házkutatás alkalmával 80-100 darab német nyelvű könyvet is találtak, amiből azután természetszerűleg külföldi kapcsolatra és fordítói tevékenységre következtettek. Nagyon érdekelte az állambiztonságot, hogy ezeket vajon hogyan szerezte be. Világossá vált, hogy Gödöllőn meglévő munkacsoportjának segítségével német nyelvű vallásos irodalmat fordít és terjeszt.[30] Ezek szerint Szabó László nemcsak oroszul, hanem németül is tudott.

Azt is megfigyelték, hogy ezen év június 8-án kik jártak Szabó Lászlónál. Ezek a személyek a következők voltak: Kaposi István ekkor gyáli káplán, Thúry Gyula jászkarajenői káplán, valamint a pétervásári káplán, továbbá Miskolc közeléből egy káplán. Levelet is találtak Szabó László szobájában, melyből megtudták, hogy június 9-én Ceglédbercelen – ahol ekkor Szabó György volt a plébános – lelkigyakorlat lesz fiatal papok számára. Ebből a levélből értesültek arról is, hogy a lelkigyakorlaton Gál Ferenc is közreműködik. Ezt az összejövetelt ellenőrizték és teleobjektíves fényképezőgéppel fotózták. Az összejövetelen megjelent Domboróczy István váci egyházmegyés pap is, aki ekkor szabadszállási káplán volt. Ugyancsak jelen volt az albertirsai káplán is. Ő valószínűleg Fábián István váci egyházmegyés pap.[31]

A csoport szervezeti felépítését főként Szabó László tevékenységéből tudták felmérni. Szabó László nemcsak papok körében végzett munkát, hanem  KALOT mintára értelmiségi és ifjúsági csoportokat is igyekezett létrehozni. Gödöllőn gimnazistákból és egyetemistákból álló csoportja létezett. Itt Horváth Józsefné végezte a sokszorosítást, melynek végzésébe az ott lakó apácák is bekapcsolódtak. Budapesten rendszeresen felkereste Kollár Ferencet, találkoztak Mócsy Imrével, akitől Szabó utasításokat, alkalmasint pénzt is kapott a sokszorosításra. Gál Ferenc, a Hittudományi Akadémia dogmatika professzora is tartott a csoport számára lelkigyakorlatot. Erről azonban az állambiztonsági szerveknek csak egyoldalú jelentésük volt.

Szabó Lászlónál talált kéziratok:

Mária, Kína patronája (gépirat)

Crociata della bontá (Tanulmány Európa lelki megújulásáról)

Tanulmány az abortuszról és óvszerhasználati tanfolyamokról

Krisztus felelős szabaddá tett

Jegyzetek: Sík Sándor Pázmány

 Szociológia a katolikus egyház tanítása alapján

A női becsületért (Goretti Mária küzdelme és vértanúsága (Fordítás),

XII. Piusz pápa imája az elnémult egyházért

A keresztény[ség] és a hit alapja (9 oldal)

 Az imaapostolság szándékai 1958-ra

 Otto Spülbeck: A kereszténység és természettudomány világképe (81 oldal)

 Jellegzetes, hogy az egyik tanulmány, mely az abortuszról szól, szerzőként csak ennyit jelöl meg: írta egy családapa.[32] Kifejezetten ájtatossági jellegű írás a megtalált irodalom között: Felajánló ima /Jézus Szentséges Szívének/[33] Mivel a másolatok néhol nagyon kopottak, az imént felsorolt irodalom csak egy része annak, amit nála találtak. Különösen nehezen olvashatóak a kézzel írt szövegek.

Részletesen ismerjük a Gyöngyösi Vincénél 1961-ben végrehajtott házkutatást is, melyről március 15-én nagyon részletes jelentés készült. A jelentés egy részét a következőkben idézzük:

A házkutatás során több írásos és egyéb anyag került lefoglalásra. Az értékelés és elemzés során az alábbi megállapításokat tesszük. A lefoglalt anyagok közül több ellenséges tartalmú és az izgatás kritériumát kimerítő és szervezettségre utaló anyag van. Az anyagok nemcsak Gyöngyösi Vincze rk. káplán ellenséges tevékenységére utalnak, hanem fényt derítenek nevezett kapcsolataira, egyéni életére és bizonyos fokú szervezettségre is.[34]

Kifejezetten az „antiateisták” ügyében a Szabó Lászlónál történt házkutatás mellett, Kaposi Istvánnál Aszódon, valamint ahogy most említettük, Gyöngyösi Vincénél is volt házkutatás, mivel őt a csoport eminens tagjai közé sorolták.[35] Nevéhez  kötődik egy később 1963-ban Gyimes József fedőnevű ügynök által megszerzett, sokszorosított jegyzet, mely A modern fizika világképe címet viseli. Az írást Gergely Dezső katolikus pap gépelte. Kapositól származik, de a szerzője ismeretlen.[36]

Szabó Ferenc nagykörösi plébános (1961) nem tudott arról, hogy Szabó László a jezsuitákkal kapcsolatban van, nagyon meglepődött a hírre.

Az ügynök szóban elmondotta, hogy Szabó Ferenc nagykörösi plébános és Barotai káplán egyaránt nagy hibának tartják Szabó László részéről, hogy a házkutatás után azonnal bement Budapestre, Kollár Ferenc jezsuitához. Szerintük ez egy komoly konspirációs hiba volt, ami arra mutat, hogy Szabó még járatlan kezdő és tapasztalatlan.

A hatóság véleménye szerint a jelentés értékes volt. Egyrészt mutatja, hogy Szabó László ellenséges személy, aki még rövid nagykőrösi tartózkodása alatt is ellenséges hangnemben prédikált (Barotai mondja róla). Az állambiztonság számára ugyanakkor amiatt is értékes volt, mert az akciók – házkutatás – után, értesültek a kialakult hangulatról. Ebből kiderül, hogy a papság már értékelte az eseményeket és óvatosabbak – de azok is, akiket az akciók érintettek – és olyan véleményt nyilvánítottak, hogy az eddig vitt illegális út a továbbiakban járhatatlan. A jelentés közvetve két ügynököt is ellenőriz (az egyik „Tapasztó”, a másik valószínűleg „Nagy György), akik az akciók után közvetlenül feladatot kaptak. Mindkét ügynök végrehajtotta a feladatát.

Az egyik ügynök feladatként kapta, hogy beszéljen Keresztes Pál farmosi plébánossal (Klembala Ernő jezsuita testvére), kérdezze ki, hogy szerinte miért tartottak házkutatást nála. Mit vettek el tőle, sikerült-e valamit megmentenie. Kérdezze ki, hogy káplánjánál és a jezsuita kántornál mi volt a helyzet, ott mit találtak. Kérdezze ki, hogy szerinte a nyomozó hatóságok mit tudnak róla. Mindezt úgy végezze, mintha börtönviselt tapasztalatai alapján segíteni szeretne. Kérdezze ki, hogy a jezsuiták hogyan értékelik a sorozatos akciót. Keresztes bátyja ugyancsak jezsuita, és az akció őt is érintette. Egyelőre más feladatot nem kapott, mivel egy hét múlva találkoztak vele. Azt viszont feladatul kapta, hogy káplánjait rendszeresen kérdezze ki, hogy milyen híreket hallanak az akcióról.

Magatartása: Továbbra is vigye az egyházért és a püspökségérét aggódó, volt püspöki titkár magatartását, aki még ma is figyelemmel kíséri a püspökség életét, az eseményeket. Találkozó 1961. II. 22-én. Pihenő lakás.

Zlehovszky Kornél dánszentmiklósi plébános Cegléden járva elmondotta, hogy február 8–án meglátogatta őt Endrődi Zoltán helynök Bardócz Ernő újpesti plébános társaságában. Endrődi elmondotta, hogy sorra látogatja azokat a helyeket, ahol házkutatások voltak. Ő kb. 9 ilyen helyet tud a váci egyházmegyében. Zlehovszky kérdésére elmondotta, hogy a házkutatás-sorozat a püspöki kar megfélemlítését szolgálja. 1950-ben tíz esztendőre írta alá a Püspöki Kar a megegyezést az állammal. Ez a megegyezés 1960-ban lejárt, de a megújításáról, illetve új megállapodás megkötéséről a püspökök nem voltak hajlandók tárgyalni. Már a múlt év decemberében bejelentett kongrua-csökkentés is ennek a „puhításnak” a kezdete volt.

Megjegyzés: az ügynök szóban elmondotta, hogy a jezsuiták közismert polgári szociológusa – egyházi szociológus – Eglis István budapesti lakos. Feltételezi, hogy a káplánoknál talált ilyen témájú anyagok, tőle származnak. Értékelés: A jelentés tájékoztató jellegű. Az ügynök konkrét feladatát, a legutóbbi találkozó óta eltelt rövid idő alatt, nem tudta megoldani. A gyors találkozásra az akciók utáni helyzet tisztázása érdekében volt szükség. Intézkedés: Eglis István nevét kutatni fogjuk, a rendelkezésünkre álló vizsgálati anyagban.[37]

Ciszterci csoportok

A ciszterci címer a rend székesfehérvári gimnáziumának homlokzatán

A ciszterci címer a rend székesfehérvári gimnáziumának homlokzatán

Kaposi István váci egyházmegyés pap személyén keresztül értesülünk arról, hogy a ciszterci szerzetesek által szervezett kiscsoportos mozgalomnak is megvolt a hatása az egyházmegyében. 1961. április 26-án készült egy jelentés a Belügyminisztérium Pest Megyei Rendőrkapitányság Politikai Nyomozó Osztály V. alosztály által. A jelentésen Lóránt Vilmos rendőrszázados és Bíró Sándor rendőr őrnagy, alosztályvezető aláírása szerepel. Kaposi Istvánról azt írják, hogy Ócsán szervezett értelmiségi csoportot, és a társaival sokszorosított anyagból tartott előadást. A II/8-as osztály ugyanezzel kapcsolatban megállapította, hogy dr. Gáldi Zoltán orvos, Budapest IX. ker. Karinthy Frigyes u. 13. sz. alatti lakos, aki ekkor őrizetben volt, Kaposi Istvánt 1959 eleje, vagy 1958 vége óta ismerte. Rohály Gábor hívta meg Kaposit Fonyódligetre filozófiai és dogmatikai előadások tartására. 1959 nyarán három napos kirándulásra hívták őt, ahol kapcsolatba került Rézháti Kövér Györggyel és Zavorszky Kornéllal. Egy másik előadáson, mely Hamerli Károly lakásán volt, megjelent Szabó László is. Kaposi 1961 elejéig tartott előadásokat Budapesten. Azután Gáldi Zoltánnal terveztek összejöveteleket a Gáldi lakáson. 1960 őszén Gáldi kint járt Aszódon, és egy bőröndnyi anyagot vitt ki neki. A bőröndöt Mezei Bertalan adta számára és 40-50 darab sokszorosított anyag volt benne. Kaposi László Mezei Bertalannak is vitt anyagot. A jelentés készítése idejében Gáldi és Mezei is őrizetben voltak. Gáldi csoportja kapcsolatban volt Vénusz Gyulával is.[38]

 Egyéb csoportok

A szerzetesek életében is jelentős változást hozott a II. Vatikáni zsinat. A keresztes nővérek 1978-ban ennek megfelelően átalakították szabályzatukat. Az anyagot a rendi káptalan után készítették. Ekkor Edelfrida nővér volt a tartományfőnök. A rendi káptalanra Magyarországról is kijutott valaki, aki a kéziratot elkészítette.[39] Valószínű, hogy más szerzetesek hasonlóképpen cselekedtek.

A Mária Légió alapszabályzatával kapcsolatban egy 1961-es jelentésből tudjuk, Pétery püspök Jeszenszky Zsigmond váci egyházmegyés papnak adott megbízást, hogy a szabályzatot fordítsa németről magyarra.[40] Nem tudni, hogy a fordítás elkészült-e, illetve megtörtént-e a terjesztése. Arra mindenképpen fényt vet ez a történet, hogy Pétery József váci püspök támogatta a hitéleti tevékenységet.

Az 1961-es házkutatással kapcsolatban is van egy érdekes értesülésünk.

Grősz [József] közösséget vállalt mindazokkal, akiknél az utóbbi időben házkutatás volt, akiket kihallgatnak, vagy bebörtönöztek. Azt írja, ha Magyarországon nem fog megszűnni az egyház további zaklatása, úgy ő is a püspöki szék helyett a börtönt választja.

A Grősz József kalocsai érsek által készített körlevél Ausztriából került Magyarországra, melyről egy Dalmadi fedőnevű ügynök Barotai Imre váci egyházmegyés pap által értesült.[41]

Végkövetkeztetés

Bulányi György

Bulányi György

A szamizdat irodalom létrehozása és terjesztése egyházmegyénkben elsősorban szerzetesekhez kötődik. Ezek között kiemelkedő helyet foglalnak el a piaristák és a jezsuiták. Az egyházmegyés papság lényegében köréjük csoportosult. Ezen papok többsége szellemileg magas szinten állott, melynek következtében a hivatalos állami ideológia ellenében jelentős személyiségeknek bizonyultak. A világi papok közül a már említetteken kívül jelentős Vass Tamás személye, aki az ócsai plébánián ilyen jellegű irodalmat kapott. Az anyagot motoros szállította, ami szintén arra utal, hogy ennek az irodalomnak terjesztése szervezett módon történt.[42] A jezsuiták működése az 1970-es években egyre inkább jelentőségét vesztette, a piaristák viszont Bulányi György személyén keresztül mindvégig működtek. Érdemes lenne minél teljesebben összegyűjteni a kommunizmus ideje alatt keletkezett szamizdat irodalmat.

[1] Mindkét kézirat megvan a Váci Egyházmegyei Könyvtárban (jelenleg jelzet nélkül)

[2] Lieber Mária Katalin, Endrey Mihály élete, In: A Váci Egyházmegye névtára 2016, Váci Egyházmegye, 2016.   53–73.p.

[3] Váci Egyházmegyei Almanach, Váci Egyházmegyei Hatóság, Vác, 1970. 306. p.

[4] ÁBTL 3.1.5. O–11959/1a. „Lombardisták”. 213. p.

[5] Bozsik Pál ( 1852–1952? ), Magyar Katolikus Lexikon,  pótkötet, Szent István Társulat, Budapest, 2013. 236. p.

[6]  Váci Egyházmegyei Almanach, Váci Egyházmegyei Hatóság, Vác, 1970. 276.p.

[7]  Kerkay Jenő SJ (1904–1970), Bikfalvi Géza, Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. METEM, 2007. 113.p.

[8]  Dr. Szilléry László (1921–1993)

[9]  Hunya Dániel SJ (1900–1957)

[10] Kozár Gyula (1916–1990)

[11] Kalácska József (1918–1985)

[12] Keresztes (Klembala) Pál (1922–1998)

[13] Dr. Nagy József (1910–1992)

[14] Nagy József (1922–1967)

[15] ÁBTL 3.1.5.O–18891/3. 132. p. (1960. XII. 7.)

[16] Bikfalvi Géza, Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003. METEM, 2007. 172–173.p.

[17] P. Palánkay Tibor szellemi hagyatéka, élete és életműve. Mödling, 1987.

[18]  ÁBTL 3.1.5. O–12345/1/9. „Misszió”. 5–6. p. Sterle

[19]  ÁBTL 3.1.5. O–12345/1. „Misszió”. 6–7. 10. oldal Palánkay felvétele pénzbeszedőnek.

[20] Takács Ágoston, Kerkai Jenő (1904–1970). In: Kortárs magyar jezsuiták II. H.n.: Jézus Társasága Magyaországi Rendtartománya, 1992. 51–59. p.

[21] ÁBTL 3.1.5. O–18891/3 232-239. p. (1962. III. 16.)

[22] Szabó László (1934–1966?)  Magyar Katolikus Lexikon, XII, Szent István Társulat, Budapest, 2007. 489. p.

[23]  ÁBTL 3.1.5. O–18891/3 „Szerzetesrendek/: Férfi:/” 275–277. p.

[24] Tabódy István , Magyar Katolikus Lexikon, XIII, Szent István Társulat, Budapest, 2008. 574.p.

[25]  ÁBTL 3.1.2. M–20887/1 „Pintér”. 311. p.  (1965. IV. 27.)

[26]  ÁBTL 3.1.5. O–123472/1 „Misszió”. 143. p. (gépelt szám: 247. p.)

[27] ÁBTL 3.1.2. M–20887/1 „Pintér”.427. p.  „Szabó László kijelentése, hogy ahogy lehet mindjárt jezsuita lesz, alátámasztja azt a jelzést, hogy már jelenleg is jezsuita képzés alatt áll. Gödöllőre való visszakívánkozása és az értelmiséggel való foglalkozása arra mutat, hogy Gödöllőn megszervezte már a maga értelmiségi csoportját. Ilyen irányban is van már más úton beszerzett anyag, csak még nincs kikonrétizálva. Kaposival kapcsolatos megjegyzés arra mutat, hogy Kaposi őrizetbe vett baráti köre igen sokat tudhat Kapositól. Ezt a lehetőséget ismét ki lehet használni, a II/8. Oszt-án keresztül.”– ÁBTL 3.1.5. O–12372/1. 33. p.  Summa Societatis Jesu című kéziratot találtak nála az 1960-as titkos házkutatás alkalmával.

[28] ÁBTL 3.1.5. O–12372/2 „Misszió”. 38–39.p.

[29] Bánkuti Gábor, Jezsuiták a diktatúrában. A Jézus Társasága magyarországi rendtartománya története 1945-1963. In: Állam és egyház kapcsolata Kelet-Közép-Európában 1945-1989 között. Intézmények és módszerek.  Budapest, METEM, 2014.  93–104. p.  Kollár Ferenc tartományfőnöksége: 101–102. p.

[30] ÁBTL 3.1.5. O–12372/1 „Antiateisták”. 76–110. p./37.

[31] Hetényi Varga Károly, Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. Abaliget, Lámpás Kiadó, 1992. 404. p.

[32] ÁBTL 3.1.5. O-12372/1 „Misszió”. 142. p.

[33] ÁBTL 3.1.5. O-12372/1 „Misszió”. 154. Szinte olvashatatlan kézírás 162–180. p.

[34] ÁBTL 3.1.5. O-12372/2 „Misszió”. 213. p.

[35] ÁBTL 3.1.5. O-12372/2 „Misszió”. 43. p.

[36] ÁBTL 3.1.5. O–12372/3 „Misszió”. 98. p.

[37] ÁBTL 3.1.2. M–20887/1 „Pintér”. 405–415. p.

[38] ÁBTL 3.1.5. O–12372/2 „Misszió”. 90. p.

[39] Váci Egyházmegyei Könyvtár, kéziratok, Isaszeg. További jelzete egyenlőre nincs.

[40] ÁBTL 3.1.5. O–12345/2 „Misszió”. 98. p.

[41] ÁBTL 3.1.5. O–12345/2 „Misszió”. 114. p.

[42] ÁBTL 3.1.5. O–12372/2 „Misszió”. 93. p.

Jezsuita Levéltár küldte be időpontban