Vajda Tibor (kínai nevén: Van Tecsing)

Középiskolai tanulmányai befejezése után két évig tanult teológiát a nagyszemináriumban, majd 1934-ben belépett a Jézus Társaságába. 1936–9 között filozófiát tanult Bp.-en. Magiszteri évei során a Katolikus Misszió című folyóirat szerkesztésében segédkezett. 1940-től a kínai misszióban tevékenykedett: 1940–2 között Pekingben kínai nyelvet tanult, majd 1945. április 14-én letette a grádus vizsgát. 1947-től Fujangban kezdte a misszionáriusi munkát, de a kommunista csapatok előrenyomulása után tevékenysége meghiúsult, ezért elöljárói a Fu Jen egyetemre küldték szociológiát tanulni. A kiűzetés után a tajvani Tajcsingben kezdte meg az Opus Magnum című ötnyelvű nagyszótár magyar részének munkálatait. Az egyhangú szótárszerkesztői munka mellett angol nyelvet és hittant tanított. A hatvanas években vidéki missziós munkát vállalt, sorra építette a katolikus kápolnákat (Kancsien: 1965, Spunanli: 1967, Kanho: 1969, Sulinli: 1970). 1971-től a tajvani hegyvidéken élő nemzetiségek között misszionált. 1978-ban agyvérzést kapott, ezért visszatért Lucaóba, ahol a kórházban visszanyerte az egészségét, utána újból a kínai szótáron kezdett dolgozni. Amikor a tajvani nyelvet kezdte tanulni, összeállított egy kis tajvani–magyar szótárt is. 1993-ban befejezte a szótár munkálatait. Nem sokkal később kórházba került, ahol fél év múlva meghalt.