Zborovszky Ferenc

Eperjesen született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1910–1-ben Pozsonyban, 1912-ben Innsbruckban bölcseletet tanult. 1913-ban Kalocsán matematikát tanított. 1914–7-ben az angliai Hastingsben tanult teológiát. 1916-ban szentelték pappá. 1918-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. 1919-ben Bp.-en természetrajz–földrajz szakon államvizsgára készült. 1920-ban a belgiumi Tournai-ban volt konviktusi felügyelő. Két év múlva hazatérve letette az államvizsgát. 1923–30 között a pécsi kollégiumban tanított szakterületén, de bölcseletet is. 1931–2-ben Bp.-en közgazdaságtant tanult, amit további két évig a nagykapornaki birtokon gyakorlattal is kiegészített. 1937–8-ban Isztambulban magyar munkások lelkipásztora volt. 1939–40-ben lelkigyakorlatokat vezetett, és írással is foglalkozott a bp.-i Manrézában. 1941–3-ban a szegedi szemináriumban, 1944-ben a kassai főiskolán tanított bölcseletet. A háború utáni első években Prágában elérte, hogy Kassáról kiadták a volt bölcsészeti főiskola könyvtárát Magyarországnak. A háború után Bp.-en a tartományi központban kisegítő volt. 1950-ben újra Szegedre került, ahonnan 1950-ben őt is elhurcolták. A feloszlatás után egy évig Bp.-en lakott nővérénél, majd 1951 végén bekerült a pannonhalmi szociális otthonba.