„Midőn Shanghaiba érkeztem, a kikötőben horgonyzó hajók százai közt, idegennek, kicsinynek éreztem magamat: csak egy csöpp az emberiség óceánjában, senki sem ismeri, senkit sem ismer. Idegen földön, idegen emberek közt, akiknek nyelvét sem érti az ember, úgy éreztem magamat, mint a számkivetett. Idegen nép közt új életet kell kezdeni, új nyelvet tanulni, új szokásokat kell követni.”
– emlékezett vissza Szarvas Miklós, aki
napra pontosan száz éve, 1922. szeptember 22-én lépett Kína földjére.
Ő volt az első magyar jezsuita, aki hittérítőként ideérkezett, később harminckilenc rendtársa követte. A 
magyar rendtartomány támingi missziójában hirdette az evangéliumot, iskolákat alapított és tartott fenn, pasztorált, gondozta az elesetteket. Hosszú ideig ő volt közösségének rendi elöljárója és a missziós terület egyházi vezetője is. A magyarországi jezsuiták 1924-től 1954-ig működtek Kínában, majd miután elüldözték őket a kommunisták, Tajvanon újrakezdték missziós tevékenységüket. Szarvas Miklós bő 25 év után, 1948-ban tért haza Magyarországra.
Szokol Réka
