Cser (1936-ig Stockinger) László

A Tolna megyei Tamásiban született. A középiskolát a pécsi Pius Kollégiumban bentlakó növendékként végezte. 1933-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1936-ban ugyanott P. Alaker György és P. Buzna Viktor vezetése alatt retorikát is végzett. A hároméves bölcseleti tanulmányok után jelentkezett a kínai misszióba. 1940–1-ben Pekingben tanulta a kínai nyelvet. 1943-tól Zikavejben két évig, majd Sien-Hszienben, amely akkor japán megszállás alatt volt, teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1945-ben. A következő években onnan gondozta a környéken a keresztényeket. Mao Ce-tung katonái elűzték, és előbb Sanghajba, majd Pekingbe került, ahol gondoskodnia kellett a szeminárium anyagi ellátásáról. 1949-ben magyar kivándoroltak lelkipásztorának Amerikába küldték. Onnan rövidesen a kanadai Courtlandbe került, ahol a környéken nyolcszáz kivándorolt magyar család élt. Itt néhány év alatt felépítette a Szent László-templomot. 1954-től az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Először South Norwalkban, 1955-ben Buffalóban, 1956–65-ig Inisfadán, 1966–70-ben Northportban és utána 2003-ig St. Jamesben a plébánián dolgozott. Fő feladataként egész észak-amerikai tartózkodása alatt a kínai jezsuita misszió prokurátori hivatalát látta el, ami azt jelentette, hogy neki kellett megszereznie az anyagi alapokat annak működésére főleg Dél-Koreában, Formozában és a Fülöp-szigeteken. E munkája mellett segítette A Szív terjesztését, és főleg írói tevékenységet folytatott. Fiatal korától verselt. Ez, úgy látszik, családi örökségből származott: anyai nagynénje Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie, Babits Mihály felesége volt. 2002-ben New Yorkban a Fordham egyetem gondozóotthonába került, ahol két évvel később, kilencvenéves korában halt meg.