Illia Andreas

Varasdról lépett be Bécsben a Társaságba. 1713-ban a grazi tanárképzőben tanult, s utána három évig bölcseletet hallgatott az egyetemen. 1717–20 között Varasdon tanított. Utána újra Grazba került a teológiára. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Pozsegában a középiskolában tanított. 1727-ben Zágrábban, 1728–30-ban Kolozsváron volt a bölcselet tanára. Egy évig újra Zágrábban kazuisztikát adott elő. 1732–4-ben Varasdon a szemináriumot vezette. 1735–7-ben Pozsegában, 1738–41-ben Zágrábban volt rektor. 1742-től Varasdon két évig a szeminárium igazgatója volt, majd haláláig lelkipásztori munkát végzett horvát és német nyelven. Kolozsvári tanár korában, 1764-ben adott ki egy könyvet Erdélyről.