Tovább ...
Életrajz
A Torontál vármegyei Klekken (a későbbi Bégafőn) született. Már felszentelt papként lépett be a Jézus Társaságába. Érettségi után ugyanis a veszprémi egyházmegyei szemináriumba jelentkezett, teológiai tanulmányai végeztével 1911. június 29-én Hornig Károly veszprémi püspök szentelte pappá. Egy évi káplánkodás után 1912-ben lépett be Nagyszombatban a jezsuita rendbe. 1913-ban Innsbruckba került két tanévre filozófiai tanulmányainak elmélyítése céljából. 1915-től Pécsett a jezsuita gimnáziumban latin és magyar nyelvet tanított, a következő tanévben a rend másik hazai iskolájába, Kalocsára került tanárnak. 1917–20-ig a budapesti egyetemen tanult latint és történelmet. Doktori tézisét 1922-ben Pray György 18. századi jezsuita történészről írta, miközben egy év teológiai ismétlést követően újból Kalocsán tanított, immár történelmet.
1922–23-ban elvégezte a harmadik próbaévet, amely más irányt adott életének. Akkoriban kezdte meg a magyar rendtartomány kínai misszióját; ő is jelentkezett a hithirdető munkára. De csak egy év újabb pécsi tanárkodás után, 1924-ben utazhatott el, és akkor is először az Egyesült Államokba küldték, hogy támogatókat, anyagi fedezetet szerezzen a kínai misszió számára. Itteni útja során a helyi magyarok körében lelkipásztorkodott. 1926. szeptember 26-án érkezett meg Kínába. Két magyar rendtársával együtt Tientsinben kezdte meg a nyelvtanulást, melyet Tamingban fejezett be. Néhány év vidéki misszió után 1933-tól Pujangba helyezték esperesnek, ahol huszonegy évig dolgozott vezető pozíciókban, többek között leányárvaházat igazgatott. Nagy tekintélyre tett szert. Egy pusztító árvíz idején a kormány őt bízta meg a kiutalt segély kiosztásával. A japán megszállás alatt is be akarták vonni a közéleti tevékenységbe, de azt nem fogadta el.
A vörös forradalom számára csak üldöztetést jelentett. Hosszú házifogsága alatt a Vatikán a tamingi magyar jezsuita misszió területét egyházmegyei rangra emelte, és őt tette meg apostoli adminisztrátornak 1947. július 9-én. Titokban is eredményesen dolgozott kitoloncolásáig. 1954 novemberében Tajvanra helyezte át a székhelyét, és a következő évben kezdte el a missziós munkát Potzuban. Három magyar atyával, két testvérrel és néhány kínai atyával rövid idő alatt virágzó missziót építettek fel. Ott halt meg 1972-ben.