Jósa János

Székelyudvarhelyről plébánosként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után két évre visszatért Székelyudvarhelyre, ahol tanított és lelkipásztori munkát végzett. 1734–5-ben Sárospatakon, 1736-ban Szatmárnémetiben hitszónokként működött. 1737-ben Ungváron magyar, német és szláv lelkipásztor volt. 1738–41-ben Marosvásárhelyen volt hitszónok és misszionárius. 1742-ben Egerben a házgondnoki hivatalt látta el, a következő évben pedig Győrben ugyanebben a munkakörben dolgozott. 1746–50 között vándormisszionárius volt Mo.-on és Erdélyben. 1751-ben Egerben, a következő évben Székesfehérváron házi lelkiatyaként pihent. 1753-ban Brassóból, 1754-ben Kolozsvárról dolgozott mint erdélyi, 1755-ben Székesfehérvárról és 1756-ban Nagyváradról mint mo.-i vándormisszionárius. 1757–9 folyamán házi lelkiatya volt Marosvásárhelyen. 1760–1-ben Sárospatakon hitszónokként és házi lelkiatyaként működött, majd újra egy évig Marosvásárhelyről és három évig Kolozsvárról vett részt a népmissziókban. 1766–7-ben Székelyudvarhelyről látott el pap nélküli plébániákat. 1768-ban Szatmárnémetiben lett lelkiatya, ahol hamarosan meghalt.