Varga Andor

A dunántúli Börcsön született, 1935-ben Bp.-en lépett be a Társaságba. A két év újoncidő után egy év retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokat 1939-ben Bp.-en kezdte, majd két év után Kassán fejezte be. 1942–3-ban Kalocsán volt konviktusi felügyelő. A teológiát Szegeden végezte 1944–7-ben, ott szentelték pappá 1946. július 26-án. A harmadik próbaévet az észak-amerikai St. Robert’s Hallban végezte. 1949–51-ig Rómában készült a doktorátusra erkölcsbölcseletből. 1951-ben egy fél évet az észak-olaszországi Chieriben tanított etikát a fiatal emigráns magyar jezsuitáknak. Tanulmányainak befejezése után Torontóban lett az etika és a szociológia tanára. 1955. szeptember 15-én kinevezték a külföldön élő magyar jezsuiták viceprovinciálisává, az úgynevezett II. szekció kormányzására. Ez akkor a kínai missziók tagjait nem számítva tizenhat országban, harminchat rendtartományban, száztizenhárom magyar jezsuitát jelentett. Fő feladatának tartotta, hogy a külföldi magyar rendtartomány életének és a még nagyszámú tanuló rendtag képzésének anyagi alapjait megteremtse. Kormányzásának első évében huszonhét tanuló rendtag és tizennégy pap volt, összesen negyvenegy fő, akik még kiképzésben részesültek. 1965-ben tizenhét pap volt képzésben, hét a harmadik próbaévben, és rajtuk kívül csak két tanuló rendtag. Tízéves kormányzása döntő jelentőségű volt az úgynevezett II. szekció, a külföldön élő magyar jezsuiták életére, munkájára, lelkiségük és öntudatuk kialakulására. Az együvé tartozás tudata így már az emigráció első évében kifejlődött, és segített a saját munka becsületes végzésében, egyben megteremtette az alapját annak a feladatnak is, amellyel a hatvanas évek végétől sikerült szellemi és anyagi téren támogatnunk nemcsak rendtestvéreinket, hanem az egyházat és a magyarságot is.
P. Varga mint a II. szekció tartományfőnöke 1965-ben részt vett a XXXI. általános rendgyűlésen, ami a Társaság kormányzásának szempontjából fontos újítást hozott. Négy különböző asszisztenciához tartozó jezsuitát választottak, akiknek kötelességük volt fellépni, ha a rendfőnök betegsége, illetve kora miatt, vagy egyéb súlyos okból többé nem volt képes a Társaság irányítására. Beválasztották közéjük P. Vargát is, ami nagy megtiszteltetés volt a magyar rendtartománynak. Ezt a hivatalát hat évig látta el, majd visszatérhetett az Egyesült Államokba. 1972-ben New Yorkban az America House házfőnöke és a La Farge Intézet igazgatója lett. 1973-ban visszatért a Fordham egyetemre, ahol 1992-ig etikát tanított.
P. Varga külföldi tartományfőnökségének legnagyobb érdeme, hogy megszervezte a II., a külföldi szekció életét, amelynek nagy jelentősége lett majdnem fél évszázadra a magyar jezsuiták külföldi, de otthoni életére és jövőjére is. Ennek elengedhetetlen követelménye volt a provincia anyagi alapjának megteremtése, amire utódai biztosan tudtak építeni. E cél elérésére előtérbe helyezte az amerikai tanulmányokat és munkaterületeket, és nehezen tudta megérteni, ha egyesek erre nem mutattak hajlandóságot. A későbbiekben látható, hogy a magyar egyház segítése, főként szellemi téren, sokkal hathatósabban működött Európából, mint a világ más részeiről. Elég a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézetre, a Szolgálat című folyóiratra vagy a Teológiai Kiskönyvtár sorozatra gondolni.
1992-ben ment nyugdíjba. A Parkinson-kór rövid idő alatt elhatalmasodott rajta. 1994. július 10-én halt meg New Yorkban.