Fábry Ferenc

Trencsénből lépett be a bécsi újoncházba 1743-ban. 1746-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. 1750–2-ben Nagyszombatban, 1753-ban Kassán tanított középiskolában. A teológiát Nagyszombatban végezte 1754–7-ben. Ott szentelték pappá 1757-ben. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1759-ben Komáromban tanított. Lelkipásztori munkásságában főleg hitszónok és népmisszionárius volt. Szónokolt 1760-ban Felsőbányán, 1764-től egy-egy évig Esztergomban, Ungváron, Budán és két évig Trencsénben, majd Kőszegen. Népmisszionárius volt 1761–2-ben Kolozsváron, 1763-ban Marosvásárhelyen és 1770-től a Társaság feloszlatásáig Ipolyságon.