Tapolcsányi Lőrinc

Rózsavölgyön született, végzett bölcsészként Bécsből lépett be ott a Társaságba. A próbaidő után egy-egy évig Kassán, Egerben, Trencsénben, Nagyszombatban és Szakolcán tanított középiskolában. 1688–1701 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1701-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1703-ban Grazban bölcseletet tanított. 1704-től haláláig Nagyszombatban működött. A huszonhat év jól mutatja egy teológiatanár pályafutását. Először előadta a hároméves bölcseleti kurzust. Utána egy évig kontroverziát, két évig kazuisztikát és egy évig egyházjogot tanított. Közben 1709–10-ben a bölcsészeti kar dékánja is volt. 1711–8-ig teológiát tanított, és 1712-től a teológiai kar dékáni hivatalát is viselte. 1719–21-ben az egyetem rektora, 1722–7-ig kancellárja, majd 1728-tól haláláig újra az egyetem rektora volt. Művei mind Nagyszombatban jelentek meg, főként a teológia köréből, latinul. Magyar nyelvű könyvét az igaz hit szabályairól 1724-ben publikálta.