Tomcsányi Lajos

Pusztakovácsiban született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szatmárnémetiben egy évig nevelő volt a konviktusban. 1867-ben Kalocsán magánúton tanulta a latin és görög nyelvet, melyeket a következő négy évben tanított is ott. 1872–4 között Pozsonyban bölcseletet tanult. Utána Kalocsán egy évig görög nyelvet tanított, s két évig az államvizsgára készült. 1878–81-ig Innsbruckban tanult teológiát. 1882-ben S. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1883–7-ig Kalocsán főleg latin, görög nyelvet és bölcseletet tanított. 1888–90-ben Szatmárnémetiben házgondnok volt. 1892–4-ben Innsbruckban, a nemzetközi szemináriumban, a Canisianumban nevelőként és íróként dolgozott. Utána két-két évig Bp.-en és Pozsonyban lelkipásztori munkát végzett. 1898-tól haláláig Bp.-en a Jézus Szíve-templomban és a Horánszky utcai Kongregációs Otthonban nagyszabású lelkipásztori munkát végzett mint hitszónok. A papi és más Mária-kongregációk vezetésével és nem utolsósorban írásaival nemcsak az akkor uralkodó liberalizmus ellen szólt, hanem aktuális jogi kérdésekről, az egyház és az állam viszonyáról, és alaposan megvizsgálta az akkor égető problémát, a főkegyúri jogot.
M: Az ember akaratának szabadsága. Kalocsa, 1900; Horánszky Nándor és az Egyesült Államok iskolái. Bp., 1902; A fejlődés elmélete és az ember. Bp., 1904; Attika kereskedelme történelmi és jogi szempontból. Kalocsa, 1906; Bölcseletünk. Kalocsa, 1906; Gerson a tudomány itélőszéke előtt. Kalocsa, 1907; A házasság érdekében legújabban kiadott római rendelet. Kalocsa, 1909; Szent Ignác vize. Kalocsa, 1913; A tánc. Kalocsa, 1914; Carolo IV., regi Hungariae apostolico, quum sacra corona ornaretur. Kalocsa, 1917; A katolikusok némely sérelmének orvoslása. Bp., 1920; A főkegyúr szerepe a püspökök kinevezésénél. Bp., 1922; Vita a főkegyúri jogról. Bp., 1923; Az egyházi vagyon a püspökök joghatósága alatt. Bp., 1924; Báró Barkóczy Sándor dr. Bp., 1925; Korunk és a szent Szív. Bp., 1926.