
A jezsuiták a kora újkori Magyar Királyság katolikus középoktatásában a 17. század elejétől kezdve meghatározó szerepet játszottak. Sopron szabad királyi városban ifj. Draskovich György győri püspök mint alapító segítségével telepedtek le 1636-ban. Iskolájuk a kezdeti helyhiány ellenére hamarosan kiépült, a rendház formailag 1650-től működött teljes értékű jezsuita rendházként, azaz kollégiumként. A rend a külvárosból 1674 után fokozatosan a belvárosi Szent György utcába költözött át, ahol 1702-re felépült az új gimnáziumépület. Ennek diákjai a nyugat-magyarországi régióból, sőt távolabbról, Alsó-Ausztriából, Bécsből, Erdélyből és a Drávántúlról is szép számmal érkeztek. A gimnázium folyamatos működése révén Sopron a katolikus középoktatás egyik fontos nyugat-magyarországi bázisává vált. Habár a diákok adatai csak 1707-től maradtak fenn, az adattár alapjául szolgáló diáknévsorok a legrészletesebbek a korabeli hazai matrikulák közül, amelyek a régióra vonatkozó társadalomtörténeti kutatásoknak új, gazdag muníciót szolgáltatnak. Jelen kézirat ötödik darabját képezi a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” sorozatnak, amely reményeink szerint a közeljövőben bevezető tanulmánnyal együtt lát majd nyomtatásban is napvilágot.