Velics László (1852–1923) magyar jezsuita tudós készítette el az első és a 2020-as évekig egyetlen átfogó összefoglalást a Jézus Társasága első korszakának (1540–1773) magyarországi történetéről. A szerző élete nagy részében a Bécs melletti Kalksburg jezsuita kollégiumában élt és oktatott, elsősorban az egyházművészet kutatójaként, tanáraként és előmozdítójaként tartjuk számon. Az itt olvasható munkáját nagyobb korszakok szerint három vékony kötetre ("füzetre") osztotta, amely korszakokat képekkel is jellemzett. Eszerint az első szakasz (1560–1610) jelképe a kard, mivel a kezdeti évtizedek fő törekvése a magyar nép visszahódítása volt a katolicizmus számára kemény szellemi harcban. A másodiké (1610–1690) a misszionárius feszülete, ugyanis a magyarországi jezsuiták ekkor a nép hitbeli oktatását helyezték a középpontba akár lelkipásztori, akár iskolai módszerekkel. A harmadik szakasz (1690–1773) a béke olajágait és az írói tollat kapta szimbólumként, ekkor ugyanis az ország lakosságának többsége katolikus volt, a jezsuiták tevékenysége ezért elsősorban a lelkiélet mélyítésére, a katolikus tanítás bővebb kifejtésére irányult. Ez a rövid értékelés is mutatja, hogy Velics olvasmányos stílusban megírt munkája a mai történettudományi módszertanhoz és elvekhez képest már meghaladott, ám egyedülálló volta miatt mégis megkerülhetetlen másodlagos forrás a jezsuiták magyarországi működésének tanulmányozásához.
