Pray György

Pozsonyban vették fel a Társaságba, Bécsben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaévek után 1743-ban Pécsett tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte 1744–6-ban. Utána egy-egy évig Nagyváradon, Trencsénben, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. A teológiát is Nagyszombatban végezte. 1754-ben szentelték pappá. 1755-ben Rozsnyón retorikát, a következő évben a bécsi Theresianumban poétikát adott elő. 1757–8-ban a győri tanárképzőben tanított. Utána tizenegy évig Nagyszombatban az egyházi szónoklattan, Budán a kontroverzia tanára volt. 1761–73-ig minden állomáshelyén első munkaként a történelem szerepelt kisebb feladatokkal összekötve, így Budán, Bécsben, Székesfehérváron, Komáromban és 1768-tól Pozsonyban. A feloszlatás után is ott maradt, és a volt rendházban lakott két jezsuita történésszel, Kaprinay Istvánnal és Wagner Károllyal. Amikor 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözött, Pray másodkönyvtáros, 1782–90 között pedig igazgató lett. Segítői voltak Schönwisner István és Wagner Károly. Mindhárman tanítottak az egyetemen, Pray diplomatikát oktatott. 1790-ben nagyváradi kanonok lett, haláláig azonban Pesten maradt. A hunok történetének tárgyalásánál Pray felhasználta a kínai forrásokat is. A magyar királyok történetét I. Ferdinándig (1564) írta meg, és kronológiájukban számos javítást eszközölt. A Habsburg-uralkodókkal működésének elején még nem foglalkozott, mert nem kapta meg az engedélyt a források korlátlan használatára. Ehelyett középkori témákhoz nyúlt, és megírta több magyar szent életrajzát. Amikor Árpád-házi Szent Margitét írta, az egyik középkori kódexben egy magyar nyelvű gyászbeszédre akadt. Ezzel felfedezte a magyar nyelv legrégibb emlékét, a Halotti beszéd és könyörgést. A kódex azóta az ő nevét viseli. A rend feloszlatása után behatóan foglalkozott a magyar egyházi vezetőkkel és a Habsburg-uralkodókkal. Magyarország eredetéről nagy vitái voltak a piarista Desericzky Imrével és Cetto Benedekkel. Az elbeszélő forrásokat szigorú vizsgálat alá vonta, főleg okiratok bevonásával. Műveiben az események okait és összefüggéseit kereste. Módszerével számos részletkérdést és problémát oldott meg. Sok történész, nem csak katolikus, tartozott köréhez. Tudományos levelezése igen kiterjedt volt, ami szinte pótolta a hiányzó akadémiát és a történelmi folyóiratot. Az Egyetemi Könyvtárban a Collectio Prayana hatvan kötetet tesz ki, de számos kéziratát őrzi a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica gyűjteménye is.