Adolph Johann

A sziléziai Adolphot Győrben vették fel a Társaságba. Újoncidejét Trencsénben, bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte 1680–2-ben. Utána Linzben és Passauban tanított. 1687–8-ban Bécsben volt teológus. Ott szentelték pappá 1688-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Papi munkái között eleinte a lelkipásztorkodás állt a főhelyen. Budán német hitszónok, Eszéken házfőnök, Kőszegen házgondnok és Grazban hitszónok volt. 1696-tól haláláig a bécsi professzusházban az iskolaigazgató hivatalát viselte. 1699–1700 folyamán az évi katalógusok szerint az iskolai színjátszás felelőse. Ilyen irányú munkássága nagy jelentőségű volt, habár művei nem jelentek meg nyomtatásban. Ausztriában az iskolai színjátszásban Nicola Avancini kora a „ludi caesarei”-vel lezárult. Adolph már a késő barokk megtestesítője volt, egy átmeneti időszaké. Őt nem jellemezte többé a nagy színházi apparátus, politikai témák sem érdekelték. Inkább költőivé vált. Figyelme elsősorban az egyén sorsára irányult. Kerülte a tragikumot és a halál témáját. Ez, úgy látszik, istenképével függött össze, ami mindenütt jelen volt, és uralkodó vonása a szeretet.