Online Jezsuita Történeti Névtár

A csehszlovák rendtartományba lépett be és noviciátusát Rózsahegyen, a bölcseletet Krakkóban végezte. Amikor 1938-ban megalakult a szlovák rendtartomány, a magyar származású jezsuiták választhattak, hová akarnak tartozni. Ő a magyart választotta, és a teológiát Szegeden végezte. Fizikából és kémiából tanári oklevelet szerzett. Tanított Kassán és Kalocsán. 1949–51-ben kaposvári házfőnök volt. A rendek feloszlatása után elöljárói engedéllyel Székesfehérváron tanár lett. Kapcsolatban volt Halász Piusszal, akinek egy írógéppel sokszorosított tanulmányát valakinek kölcsönadta, ami kitudódott. 1965-ben Székesfehérváron kétévi börtönbüntetésre ítélték. Utána Székesfehérváron maradt, és később intenzív lelkipásztori munkát is végzett. Rokoni látogatás közben Győrben halt meg.

1900–7 között Nagyszombatban testvérnovícius, majd gazdasági vezető. 1908-ban Innsbruckban ruhatáros, házi kísérő. 1909–10-ben Kalocsán portás, ebédlős és ruhatáros. 1911–6 között Nagyszombatban gazdasági vezető, a szolgák felügyelője, írnok a Posol című újság szerkesztőségében. 1917–9 között katonai szolgálatot teljesített. 1920-ban átírták a csehszlovák viceprovinciába.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. 1706–8 között Grazban végezte a bölcseletet, majd három évig Varasdon tanított. A teológiai tanulmányokat 1712-ben Bécsben kezdte és 1715-ben Kassán fejezte be. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Pécsett volt tanár, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. A következő években népmisszionárius és hitszónok volt Nagybányán egy, Székelyudvarhelyen pedig két évig. 1721–2-ben Kolozsváron matematikát és etikát tanított. Onnan Nagyszombatba került és leadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1726-ban Kolozsváron kontroverziát tanított. 1727–9-ben Székelyudvarhelyen házfőnök és plébános, 1730–2-ben Kolozsváron, majd 1733-tól haláláig Kassán rektor volt. Írt néhány történelmi tárgyú könyvet, egyebek mellett a nagyszombati egyetemről, és szentbeszédeiből is kiadott egy kötetet.

Született valószínűleg Nagycsernán (Nagychorniensis, olvassa Petruch), és Nagyszombatból lépett be 1655-ben az első trencséni újoncok között. 1659–62-ben Kassán elvégezte a bölcseleti tanulmányokat és egy évig grammatikát tanított. 1664-ben a teológia első évét Lengyelországban végezte, majd Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1667-ben. 1668-ban Trencsénben gazdasági főnök volt. A következő évben Győrben végezte a harmadik probációt. 1670–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított. Utána négy évig rektor és újoncmester volt Trencsénben. Ezt követően Kassán két évig kazuisztikát adott elő. 1680–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított és a nemesi konviktus igazgatója, majd utolsó évében a ház lelkivezetője volt. 1684–8 között Szakolcán a házfőnök, 1689-től haláláig Lőcsén a lelkivezető hivatalát látta el.

1667-ben lépett be a trencséni újoncházba. 1671-ben Kassán kezdte meg a bölcseleti tanulmányokat, melyeket Bécsben folytatott. 1674–6-ban egy-egy évig Ungváron, Kassán és újra Ungváron tanított. A teológiát 1677–80 között Bécsben végezte. Ott szentelték pappá tanulmányai utolsó évében. Utána egy évig Nagyszombatban tanított retorikát. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1683-ban kezdte meg hitszónoki pályafutását, melynek csak kora és betegsége szabott határt. 1683–1700 volt erdélyi működésének ideje, a két gyulafehérvári évet (1689–90) leszámítva kolozsvári székhellyel. Visszatérve az országba Nagyszombatban és Győrben működött mint hitszónok. Utolsó állomáshelyén, Sopronban 1710–5 között a nemesi konviktust vezette, utána a ház lelki irányítója lett 1716-ig. Ekkor haláláig betegállományba került. Korának egyik legkiválóbb hitszónoka volt. Csete maga készítette szentbeszédeinek latin fordítását, Velics szerint 1610-et 35 kötetben. Máriáról, a magyar és Mo.-t érintő szentekről Csete fiatalabb rendtársa, Gyalogi János adott ki magyar nyelven egy kötetet hatvanhét beszéddel.

A hódoltsági Kecskeméten született és Pozsonyban vették fel a Társaságba 1692-ben. Újoncéveit Trencsénben töltötte. 1694-ben Győrben grammatikát tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte. 1698–1700-ban Kőszegen volt a grammatika tanára. 1701–4-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Győrben a harmadik próbaévvel befejezte rendi képzését. Utána Nagyszombatban és Kassán két-két évig két alkalommal bölcseletet tanított. 1715-től haláláig Kassán szemináriumi elöljáró volt, valamint kazuisztikát és szentírástudományt tanított. Műveiben egyebek mellett Nagyszombat történetével és Mo. vizeivel és hegyeivel foglalkozott.

1718-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek végeztével Rozsnyón és Varasdon tanított. 1723–5 között Kassán bölcseletet tanult. A következő három évben Kolozsváron volt középiskolai tanár. A teológiát is Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána főleg lelkipásztorkodással foglalkozott. Gyöngyösön, Sárospatakon és Ungváron volt hitszónok. 1740-től kisebb helyeken elöljárói feladatokat látott el: Traunkirchenben, Nagyváradon, Nagybányán és Szatmárnémetiben. 1746-tól Egerben, 1751-től Kassán volt házi lelkiatya.

1640-ben született, tizenkilenc éves korában Nagyszombatban lépett be a Társaságba. Próbaidejét Trencsénben, bölcseleti tanulmányait Leobenben és Nagyszombatban, a teológiát Kassán végezte. 1674-ben a nagy rózsahegyi misszióban, Kispalugyán volt plébános és lelkipásztor Liptószentmiklóson. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte 1675-ben. 1676-ban Turócon, a következő évben Selmecbányán volt lelkipásztor. 1678-ban Kassán etikát, a következő két évben héber nyelvet tanított. 1680-ban Pozsonyban beteg volt, az év végén meghalt.

1941–4 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius és retorikus. 1945–7 között Szegeden filozófiát tanult. 1948-ban Szatmárnémetiben magiszter. 1949–52 között Szegeden teológiát tanult, közben felszentelték. A szétszóratás idején a csanádi egyházmegyében különböző helyeken káplán volt. A rend visszaállítása után először szülőfalujában volt lelkész, majd 1998-tól Pannonhalmán teljesített lelkipásztori szolgálatot, végül élete utolsó két évét a betegteremben töltötte.

Pápán született és a győri kollégiumból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Székesfehérváron egy évig grammatikát tanított. 1752–3-ban Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait, majd Budán és Sopronban újra grammatikát tanított. 1757–60-ban a nagyszombati egyetemen teológiát tanult. 1759-ben szentelték pappá. 1761-ben Nagybányán, majd Székelyudvarhelyen tanított. 1763-ban Egerben fejezte be rendi képzését a harmadik próbaévben. Ettől kezdve hitszónok és katekéta volt Kolozsváron, Ungváron, Székesfehérváron és Kőszegen a Társaság feloszlatásáig. Utána Dozmatban, majd Kis Máriacellben volt plébános.

A bp.-i Tudományegyetemen vegyészdiplomát szerzett, majd külföldre távozott. A belgiumi Leuvenben részt vett a Mindszenty-kollégium alapításában. A noviciátust Arlonban végezte. 1953–5 között Leuvenben filozófiát tanult, utána 1955–8 között Burgosban végezte el a teológiát, ahol közben pappá szentelték. A terciát La Cejában töltötte 1959-ben, utána Chilébe küldték, a főváros jezsuita kollégiumában kémiát tanított. Majd 1961–2 folyamán Concepciónban tanított hittant, és lelkigyakorlatokat tartott. 1963–7 között Chuquicamatában lelkipásztor, 1964-ben az Ipariskolában volt prefektus. 1963–5 között Chiu-Chiuban hitoktató volt. 1968–75 között a főváros Goretti Mária-plébániáján volt lelkész, ahol templomot épített. 1975-ben Kanadába, Montrealba helyezték a magyar plébániára, ahol káplán volt. 1981-ben Torontóban töltötte a szabbatikus évét. 1982–4 között ismét Montrealban segédlelkész, 1985-ben Courtlandben, 1986–93 között Montrealban volt plébános. 1994-ben hazatért, előbb Bp.-en lett lelkész, majd 1995–2005 között Miskolcon, az új közös –jezsuita és egyházmegyei – Isteni Ige-templomban plébános és házfőnök. Közben hittant tanított a jezsuita gimnáziumban. Napjainkban továbbra is lelkész a miskolci jezsuita közösségben.

A gödöllő premontrei gimnázium 4. osztályának elvégzése után lépett be a Társaságba. 1929–31 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd Kalocsán befejezte középiskolai tanulmányait. 1935-től Bp.-en, majd Szegeden filozófiai tanulmányokat folytatott. 1937–8-ban Kalocsán volt magiszter. 1939–42 között Szegeden teologiát tanult. 1943-ban Nagykapornakon volt plébánoshelyettes, hitoktató, ifjúsági vezető. 1944-ben Szegeden végezte a terciát, majd a következő években Kalocsán tanított hittant, a Mária-kongregáció prézese volt, valamint miniszter a rendházban. 1949-től a pesti Jézus Szíve-templomban volt lelkész és templomi gyóntató, a következő évben Kalocsán lelkész, az eperföldi Szent Imre-templomban plébánoshelyettes, majd Mezőkövesden érte a szétszóratás. 1951–78 között magántanár volt Kiskőrösön, illetve 1965-től lelkipásztori szolgálatot vállalt. 1978–91 között Jászberényben volt spirituális.

Budáról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1747–9-ben a bölcseletet Bécsben tanulta. A következő négy évben Pozsonyban, Kőszegen, Egerben és Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1757-ben. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Papi munkáját 1759-ben Pozsonyban kezdte hitszónokként. A következő évben felügyelő volt a bécsi Theresianumban. Akkor már beteg lehetett, mert 1761-ben Sopronban a könyvtárosság mellett csak a háztörténetet írta. Két évre még Szakolcára került. Először a tanárképzőben görög nyelvet tanított, majd a ház lelkiatyja lett. Utolsó állomáshelye Trencsén volt, ahol rövidesen meghalt.
D

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1632–4-ben Grazban végezte a böcseletet. 1635-ben Leobenből (Cinan név alatt) elbocsátották. Másodszor 1639-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1641–2-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1643–5-ben Bécsben és 1646-ban Grazban tanult teológiát. 1646-ban szentelték pappá. Ugyanabban az évben halt meg Cillében pestises betegek ápolása közben.

1866–8 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1869–70 között St. Andräban volt retorikus, a következő évben Nagyszombatban betegeskedett. 1872–4 között Pozsonyban filozófiát tanult, majd a következő években Kalocsán betegeskedett. 1877–80 között Pozsonyban magánúton teológiát tanult. 1881-ben Nápolyban végezte a terciát. 1882-ben Bécs-Kalksburgban a provinciális segítőjeként működött. 1883-ban Kalocsán írással foglalkozott. 1884-ben St. Andräban a novíciusmester sociusa volt, majd 1885–7 között Innsbruckban miniszter. 1888–9 között Nagyszombatban, 1889–91 között a novíciusmester sociusa volt. 1891–3 között Pozsonyban rektor, majd 1895-ben Innsbruckban spirituális volt. 1895–9 között Pozsonyban volt rektor. 1900–1 között a pesti rendházban volt házfőnök, lelkigyakorlat-vezető.

Erős akaratú fiatal volt. Ennek jele, hogy tizenhat éves korában kezdte meg a gimnáziumot, és huszonkét évesen fejezte be. Utána egy évig katonai szolgálatot teljesített. Szemináriumba való belépésekor a római Német–Magyar Kollégium növendéke lett. Ott szentelték pappá 1877-ben. Egyéves kápláni működés után belépett a Társaságba. A kétéves újoncidőt az ausztriai St. Andräban végezte. Onnan Pozsonyba került, ahol hitszónok lett. Következő állomása Kalocsa, volt, ahol egy évig tanított katekizmust a felsőbb osztályokban. Utána három évig lelkipásztori feladatokat látott el. 1885-ben ment Afrikába, az akkor alapított zambiai Boromába, ahol a következő évben a misszió főnöke lett. Mivel az iskolának alig volt növendéke, rabszolgák gyermekeit vásárolták meg és nevelték fel katekistának, akik nélkül a missziós munkát nem lehetett volna fenntartani. 1889-ben európai körútra indult, és misszionáriusokat toborzott. Tizenegy pappal és nyolc nővérrel, az elsőkkel, tért vissza Boromába. 1892-ben a mozambiki Zumbóban alapított missziót. Ebben az évben mintegy száz keresztelést végeztek. A katekisták számára több könyvet adott ki a helyi tete nyelven: bibliai történeteket, Mária-imakönyvet, vasár- és ünnepnapokra szóló imádságokat és olvasmányokat; imákat, himnuszokat, a vasár- és ünnepnapi szentírási részeket és egy bantu–portugál katekizmust. A zambézi misszió egyik alapítója volt. Negyvenöt éves korában halt meg a mozambiki Zumbóban.
CS

Passauban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1654-ben Passauban végezte a tanárképzőt, utána 1655–7-ben Grazban a hároméves bölcseleti kurzust. Két-két évig Kremsben és Linzben tanított középiskolában. 1662–4-ben csak három évig tanult teológiát Bécsben, ahol utolsó évében pappá szentelték. A harmadik próbaévre Judenburgba került. Lelkipásztori munkáját is ott kezdte 1666-ban. Egész életében hitszónok volt, de egy-két évnél tovább alig maradt egy helyen. Mo.-i működése: 1667 Komárom, 1674 Győr, 1675–6 és 1681–2 Sopron, 1686 Pozsony. Sok szentbeszéde maradt meg kéziratban.

1870-ben Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A két év próbaidő után ugyancsak két év retorikát végzett az ausztriai St. Andräban. 1875–7 között bölcseletet tanult Pozsonyban, majd öt évig grammatikát tanított Kalocsán. 1883–6-ban Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1885-ben. A következő évtől 1902-ig főleg latint, bölcseletet és történelmet tanított; 1895-től az internátust is vezette. 1903-ban Bp.-en az egyetemi Mária-kongregáció vezetője volt. Utána visszatért Kalocsára tanárnak és házgondnoknak. Halála előtt egy évig Pozsonyban filozófiatörténetet és keresztény művészettörténetet tanított. Kalocsán halt meg.

1888–9 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus volt. 1891-ben Pozsonyban filozófiát tanult. 1892-ben Bécs-Kalksburgban magiszter. 1893–4 között Innsbruckban teológiát tanult. 1896-ban Kalocsán konviktusi felügyelő volt, és német nyelvet tanított a gimnáziumban. 1897-ben Bécs-Lainzban végezte a terciát. 1898-ban Kalocsán magyar és latin nyelvet, hittant tanított, majd 1899-ben Bécs-Kalksburgban a magyar nyelv tanára volt. 1900–10 között Kalocsán konviktusi felügyelőként és könyvtárosként, majd 1911-ben Nagykapornakon lelkészként és könyvtárosként tevékenykedett. 1912-től haláláig Szatmárnémetiben volt lelkész, könyvtáros, konviktusi felügyelő.

1671-ben lépett be a Társaságba, de hogy hol végezte kétéves próbaidejét, azt nem sikerült megtalálni. 1674-ben Pozsonyban a parvistákat tanította. 1675–7-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő három évben ugyanott tanított a középiskolában. 1681–3-ban Bécsben, 1684-ben Grazban volt teológus, ahol abban az évben pappá szentelték. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1685 őszén kerülhetett első állomáshelyére, Pozsonyba, ahol rövidesen meghalt. Még teológiai tanulmányai előtt Nagyszombatban jelent meg két írása nyomtatásban.