201 – 220 / 1554 megjelenítése

Critander Lorenz

Critander Lorenz
1556? Bautzen. Nyelv: cseh, német, szorb. SJ 1586. †1595. aug. 7. Turóc.
Életrajz
A lausitzi Bautzenben született, kb. harmincéves korában világi papként lépett be a Társaságba. Első adat róla a brünni újoncház 1587. augusztus 10-i jelentése, melyben a harmincnégy név nélküli újonc között két papot említ, akik közül az egyik tanult teológiát, a másik csak a humaniorákat. Az 1589. évi katalógus szerint Prágában teológiát tanult. 1590-ben Znióváralján volt hitszónok. A következő évben ugyanott a principalisták tanáraként és szlovák hitszónokként működött. A katalógus jelzi, hogy csehül, szorbul, németül, spanyolul és szlovákul tudott. A következő évben tovább tanított, és a plébániatemplomban prédikált. 1593-tól haláláig a turóci rendházhoz tartozott, és a környező falvakban lelkipásztorként dolgozott.
Ir
Ir: CPA I. 651.
Születési hely
1556? Bautzen
Halálozás ideje
1595-08-07
Halálozás helye
Turóc
Beszélt nyelvek
szorb

Csák Boldizsár

Csák Boldizsár
1892. jan. 9. Borsodszemere. Nyelv: magyar. SJ 1913. szept. 6. Nagyszombat. Psz. 1921. dec. 31. F. 1924. febr. 2. C. sp. †1970. okt. 17. Pannonhalma.
Életrajz
Az egri érsekség kispapjaként lépett a Társaságba Nagyszombatban. Bölcseleti tanulmányait 1916–8-ban Innsbruckban, a teológiát 1920–2-ben a hollandiai Valkenburgban végezte. Szinte egész életében főleg falusi népmissziókban dolgozott. Kétszer évekig a rendtartomány felelőse volt ebben a munkakörben. 1948-ban az egyik Szeged vidéki tanyaközpontban az iskolák államosítását kritizálta, amiért június 7-én letartóztatták és négyévi börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után Kistarcsára internálták, ahonnan 1953 őszén, a tábor feloszlatásakor szabadult. A következő évben a pannonhalmi szociális otthonba került.
Ir
Ir: Cat. Def. II. 22; Hetényi Varga II. 41–3; MJTN 45–6; Pálos 168; Holovics F.: Csák Boldizsár. Barátaink Levelei 1970. október 15. 9–10; Tüll A.: P. Csák Boldizsár SJ (1892–1970). Anima Una 40. (1971. február) 1–3; Furiakovics M.: Rettegésben és félelemben éltünk. Honismeret (1991) 2, 59–66; Miklósházy 25; P. Csák Boldizsár (1892–1970). Jezsuita misszió. Mezőkövesd, 2010. 358.
Születési idő
1892-01-09
Születési hely
Borsodszemere
Belépés ideje
1913-09-06
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1924-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1921-12-31
Halálozás ideje
1970-10-17
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

Csákányi Imre

Csákányi Imre
1651. nov. 4. Szombathely. Nyelv: magyar. SJ 1668. okt. 25. Trencsén. Psz. 1680. Graz. F. 1686. febr. 2. 4 fog. prof. Klagenfurt. †1703 máj. 17. Bécs.
Életrajz
Szombathelyen született és a soproni kollégiumból lépett be a trencséni újoncházba. 1671-ben Nagyszombatban a parvistákat tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. 1672–4 között ugyanott végezte a bölcseleti tanulmányokat. A következő két évben Kassán tanított a középiskolában. 1677–80-ban Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá utolsó évében. Egy-egy évig Gyöngyösön tanított, Kassán lelkipásztor és Sopronban hitszónok volt. 1684–6-ban Klagenfurtban bölcseletet tanított. Utána két évig Nagyszombatban az internátus főnöke és a kontroverzia tanára volt. Egyévi esztergomi házfőnökség után 1690-ben Trencsénben újoncmester lett. Ebben a hivatalában a felsőbb elöljárók nagy megelégedésével működhetett, mert szokatlanul hosszú ideig, tíz évig volt ebben a munkakörben. A tanítás- és neveléstörténet szempontjából fontos dokumentum egy hallgatójától feljegyzett előadás-sorozata a jezsuita középiskolai tanításról és nevelésről. A szövegből nehéz megállapítani, hol tartotta ezeket az előadásokat: tanárképző a megadott 1695-ös évben csak Leobenben volt. Valószínűbb azonban, hogy ezt a sorozatot Trencsénben adta elő rendi újoncai számára. 1700-ban Trencsénből Bécsbe került, és haláláig a tartományfőnök titkára volt.
M
M: Polyxena apodosis ad passionem. Kassa, 1675; Heroa facinorum hebdomas. Kassa, 1676; Praxis fructuose meditandi. Bécs, 1694; Manuductio ad religiosam institutionem Iuventutis tenerae, Magistris scholarum inferiorum accommodata. Anno 1695. Kiadta Gyenis A.: P. Cs. I. S. J. tanárképző oktatásai 1695-ből. Bp., 1942.
Ir
Ir: MAMŰL II. 97; MKL II. 328; Nom. I. 192; Pe 138; Petrik 1712–1860/IV; Po III/1 5425; Po Magyar 797; RMK II. 1382, 2011; So II. 1712; St 48; Szi II. 135–6; Staud II. 52; Takács 32.
Születési idő
1651-11-04
Születési hely
Szombathely
Belépés ideje
1668-10-25
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1686-02-02
Fogadalomtétel helye
Klagenfurt
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1680
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1703-05-17
Halálozás helye
Bécs
Beszélt nyelvek
magyar

Csambál András

Csambál András
1867. dec. 15. Ábrahám. Nyelv: szlovák, magyar. SJ 1892. okt. 18. Nagyszombat. †1934. ápr. 13. Nagyszombat.
Életrajz
Esztergomi egyházmegyés pap volt, amikor belépett a Társaságba. Nagyszombatban töltötte próbaidejét. Utána két évig konviktusi felügyelő volt Kalocsán. 1897–8-ban Pozsonyban a bölcseletet ismételte, utána három évig matematikát és fizikát tanított Nagyszombatban. Két év alatt megszerezte a tanári diplomát. 1904–5-ben teológiát tanult Innsbruckban. 1906-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. Ettől kezdve keresett hitszónok és lelkipásztor volt Nagyszombatban. 1920-tól a csehszlovák rendtartomány tagja lett. Csaknem egész életét Nagyszombatban töltötte, kivéve 1922–6-ig, amikor Rózsahegyen dolgozott. Híresek lettek Krisztus kínszenvedését megjelenítő passiójátékai, melyeket a Mária-kongregáció tagjaival adatott elő. A húszas években a szlovák vallásos irodalom termékeny szerzője volt.
M
M: Passiové hry. Galanta, 1913; Dejiný trnavskeho-milostiého obrazu p. Maria. Nagyszombat, 1916; Tri pramene milosti. Nagyszombat, 1916; Ako sa krešú svätí. Galanta, 1927; Duchovné cvičenia pre kňazov. Galanta, 1929.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 19.379; Gu IV. 596–7; LKKOS 197; MJTN 46; Petrik 1912–20/I; Tóth 13; Gyenis A.: Andrej Čambál, 1867–1934. Száz jezsuita arcél. III. 423–6; Petruch I. 147–9.
Születési idő
1867-12-15
Születési hely
Ábrahám
Belépés ideje
1892-10-18
Belépés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1934-04-13
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Csapodi Lajos

Csapodi Lajos
1729. okt. 9. Petőfalva. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1747. okt. 14. Trencsén. Psz. 1758. Bécs. F. 1763. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1801. jún. 6. Veszprém.
Életrajz
Még a Jézus Társaságába való belépése előtt bölcseletből doktorált. A rendben a kétéves próbaidő után két évig grammatikát tanított Budán, majd ugyanannyi ideig matematikát tanult Grazban. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte az 1754–8 között. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte, majd előbb a bécsi Szent Borbála egyetemi otthonban, azután az ottani magyar papnevelő intézetben volt felügyelő. 1761–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ahol a fizikában – elsőként Mo.-on – Newton tanait is tekintetbe vette. Grazban erkölcsteológiát, patrológiát és egyházjogot, 1765-től pedig a rend feloszlatásáig (1773) Nagyszombatban teológiát tanított. Alapos és világos teológiai tankönyveket írt. Legfontosabb műve a kinyilatkoztatásról szól két kötetben (De religione revelata), melyben a felvilásodás racionalista tanaira adta meg a katolikus választ. Főleg Rousseau, Diderot, Bayle stb. nézeteit támadta. Tankönyvei egészen 1830-ig használatban voltak. A rend feloszlatása után 1776-ig a nagyszombati egyetemi könyvtár igazgatója volt. 1777-ben Veszprémben lett kanonok és a papnevelés felelőse haláláig. A királytól megkapta a címzetes püspöki rangot is, melyet az egyház nem ismert el, csak az állami közjogban volt szerepe.
M
M: Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat, 1762; Philotea. Nagyszombat, 1766; Assertiones theologicae de Deo uno et trino. Nagyszombat, 1769; De gratia Christi. Nagyszombat, 1769; De augustissimo incarnati verbi mysterio ac de angelis, actibus humanis et beatitudine. Nagyszombat, 1770; De religione revelata. 2 k. Nagyszombat, 1771; De augustissimis Trinitatis et Incarnationis mysteriis. Nagyszombat, 1772; De Deo et divinis eius attributis. Nagyszombat, 1772; De jure coronandarum Reginarum Hungariae ab episcopo Vesprimiensi. Pozsony–Pest, 1792.
Ir
Ir: DHCJ II. 1015–6; LKKOS 199; MAMŰL II. 121–2; MKL II. 375; Nom. I. 193; Pe 1269; Petrik 1712–1860/I, IV, V, VII; Po III/1 5426; Po Magyar 798–9; So II. 1713–5; St 49; Szi II. 185–6; Antÿ I.: Csapodi Lajos, 1729–1801. JTÉ (1940) 65–118; Brunner E.: A francia felvilágosodás és a magyar katolikus hitvédelem. Pannonhalma, 1930, 10–23; Eckhardt S.: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp., 1924, 167–74; Kratz 206; Santos Hernández II. 390–1.
Születési idő
1729-10-09
Születési hely
Petőfalva
Belépés ideje
1747-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1763-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1758
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1801-06-06
Halálozás helye
Veszprém
Beszélt nyelvek
szlovák

Csapodi László

Csapodi László
1724. jún. 17. Petőfalva. Nyelv: magyar. SJ 1740. okt. 17. Trencsén. Psz. 1755. Bécs. F. 1758. febr. 2. 4 fog. prof. Kőszeg. †1791. Sopron.
Életrajz
Az idősebb Csapodi testvért Egerben vették fel a Társaságba, és a trencséni újoncházban kezdte meg szerzetesi életét. A kétévi próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1744–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Pozsonyban és Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1752–5 között szintén Bécsben végezte. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. Aktív életében gyakran változtatta állomáshelyeit. Egy-egy évig Rozsnyón iskolában tanított, Kőszegen katekétaként és Győrben filozófiatanárként működött. 1760–2-ben a bécsi Theresianumban nevelő és magyartanár volt. Bécsből Budára került filozófiatanárnak, de egy év múlva Sopronban lett házgondnok, és 1765–6 között Székesfehérvárról plébániai teendőket látott el. Utána két-két évig házgondnok volt a Társaság feloszlatásáig Egerben, Győrben és Sopronban. Ott maradt haláláig.
M
M: Theresias honori. Nagyszombat, 1750; Laudatio funebris D. Comitis Joannis Pálfy ab Erdőd. Nagyszombat, 1751; Historia Thaumaturgae Virginis Claudiopolitanae. Nagyszombat, 1753; Reflexiones ad disquisitionem de jure coronandarum reginarum. Pozsony, 1792.
Ir
Ir: LKKOS 199–200; MKL II. 375; Nom. I. 193; Pe 1110; Petrik 1712–1860/I, IV; So II. 1712–3; St 48–9; Szi II. 186; Csapodi László (1724–1791). KJKT 64.
Születési idő
1724-06-17
Születési hely
Petőfalva
Belépés ideje
1740-10-17
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1758-02-02
Fogadalomtétel helye
Kőszeg
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1755
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1791
Halálozás helye
Sopron
Beszélt nyelvek
magyar

Császár György (kínai nevén: Csao Csinming)

Császár György (kínai nevén: Csao Csinming)
1908. júl. 18. Bp. Nyelv: magyar. SJ 1933. okt. 16. Bp. F. 1943. febr. 2. †1996. jan. 21. Pocu.
Életrajz
Bp.-en született. Huszonöt éves korában kitanult órásként lépett be a Társaságba. Újoncideje alatt a nyomdász és könyvkötő szakmát is kitanulta. 1936-tól Kalocsán, 1938-tól Hódmezővásárhelyen volt sekrestyés. 1939-ben ment Kínába a tamingi misszióba. Kilenc évig volt Tamingban órás. Könyvnyomdát is alapított. 1948-ban Sanghajba került a csillagvizsgálóba, amelyet 1949-ben államosítottak, s neki el kellett hagynia. Ezután betegápoló lett. 1956-ban kiutasították Kínából. Rövid makaói tartózkodás után Tajvanba került a putzei magyar alapítású misszióba. Lucaóban alapítottak egy betegkezelőt, mely 1962-ben kis kórházzá fejlődött. Ott dolgozott annak bezárásáig 1980-ban. Utána Pocuban, a misszió központjában vett részt haláláig a szegények gondozásában.
M
M: „Sajnos már nem tudok minden kérést teljesíteni.” KKÖ 125–34.
Ir
Ir: Cat. Def. III. 21; MJTN 46; MKL II. 381; Vajda T.: Császár testvér betegsége. FMJ 18. (1968. karácsony) 17–8; Vajda T.: Császár testvér. FMJ 45. (1978. nyár) 16–7; Vajda T.: Császár György testvér. FMJ 51. (1982. tavasz) 4; Koch I.: Jó pap holtig tanul. FMJ 56. (1984. tavasz) 15–7; Maron J.: Nyolcvan éves a Császár György testvér. FMJ 67. (1988. nyár) 14–6; Petruch II. 258; F. Császár György SJ. Rövid Hírek a Provinciából. 1996. február 2; Pálos A.: Emlékezés Császár György testvérre. ProvH 42. (1996. február–március) 19–20; Maron J.: Fráter Császár György. ProvH 43. (1996. április–május) 21–3.
Születési idő
1908-07-18
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1933-10-16
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1943-02-02
Halálozás ideje
1996-01-21
Halálozás helye
Pocu
Beszélt nyelvek
magyar

Csávossy Elemér

Csávossy Elemér
1883. okt. 24. Papd. Nyelv: magyar. SJ 1903. febr. 1. St. Andrä. Psz. 1911. júl. 14. Bp. F. 1920. márc. 25. 4 fog. prof. 1924–7, 1949–51: tartományfőnök. †1972. okt. 22. Pannonhalma.
Életrajz
Bánsági nagybirtokon gazdálkodó bárói családból származott mint a legfiatalabb, tizedik gyermek. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte otthon. 1893-ban Kalocsán az internátus növendékeként kezdte a középiskolát, melyet a bécs-kalksburgi jezsuita gimnáziumban fejezett be. 1903-ban az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba, ahol a kétéves próbaidő végeztével retorikai tanulmányokat is folytatott. 1905–8 között bölcselethallgató volt Pozsonyban, 1909–12-ben teológus Innsbruckban, és a következő évben harmadik probációs a belgiumi Drongenben. 1913–5 között matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1916-tól Kalocsán tanította először szakjait, majd 1919-től bölcseletet az odakerült főiskolán. 1921–4 között Nagybecskereken lelkipásztor és misszinárius volt. 1924-ben, a Délvidékről való visszatérte után hamarosan tartományfőnök lett. Kormányzása idejére esett az elvállalt kínai misszió szerencsés fejlődése. Nevéhez fűződik a Manréza lelkigyakorlatos ház és a noviciátus létesülése Bp.-en. Ő segítette elő a vizitációs rend mo.-i megtelepedését is. 1927 szeptemberétől Szegeden az egyházmegyeközi szemináriumban szónoklattant tanított, s részt vett a lelkipásztori munkában is. 1928–32-ig tanár és az internátus vezetője, 1935-ig rektor és a gimnázium igazgatója volt Kalocsán. A fiatal Kerkai Jenő egy kis cikket írt a vatikáni Osservatore Romano alapján Jézus szegényekhez való viszonyáról, melyre az érsekségtől nem kapta meg a nyomtatási engedélyt. Csávossy mint rektor tiltakozott emiatt az általános helynöknél, az felkérte őt, hogy tartson előadást a kalocsai Urak Társadalom- és Természettudományos Körében nézeteiről. Mindez közvetlenül a pápa szociális körlevele, a Quadragesimo Anno megjelenése előtt történt. Az előadásnak nagy sikere lett. A Magyar Kultúra 1931. április 5-i számában megjelent a szöveg. A napilapok vezércikkekben elismerően, a katolikus Nemzeti Újság tartózkodóan, a szociáldemokrata Népszava ellenségesen írt róla. Csávossy munkájában nem maradt a társadalmi problémák tárgykörében. Rendi feladatai más irányba terelték. 1935–9-ben Szegeden a harmadik probációt végző atyák vezetője lett. 1940–42-ben Kassán a bölcseleti főiskola rektora, majd újra a probációsok főnöke előbb Szegeden, utána Bp.-en a Manrézában. Ezekben az években fontos szerepe volt az Unum Szövetség megalapításában és posztulátorként több boldoggá avatási per elindításában (Bogner Mária Margit, Kaszap István és Batthyányi-Strattmann László, 1946-ban Apor Vilmos). 1949. szeptember 15-én vette át a magyar rendtartomány irányítását. 1951. május 7-én a rendőrség letartóztatta. 1952-ben nyolc és fél évi börtönbüntetésre ítélték. A rabságban sokat kellett szenvednie. 1956 októberében szabadult. Utána Budapesten a piaristák szomszédságában, a Mikszáth Kálmán téren talált menedéket. 1961-től a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon lakója lett, ahol 1972-ben halt meg.
M
M: Die Wonne der Schöpfung. Innsbruck, 1909; Jézus szent Szívének ájtatossága. Bp., 1916; Zrínyi-Gárda. Kalocsa, 1920; Szociáldemokrácia, kommunizmus és kereszténység. Kalocsa, 1920; Der Lebenstrom. Szabadka, 1923; Szentbeszédek. 1–6. füzet. Kalocsa, 1923–4; Bepillantások az Ember Fiának Szívébe. Bp., 1925; Szűz Mária titka. Bp., 1926; Imádság és elmélkedés. Bp., 1926; Ádventi elmélkedések. Bp., 1926; Az áldozatos lelkek iskolája. Bp., 1928; Kérjétek az aratás urát. Bp., 1929; Újabb harcok az okság elve körül. Kalocsa, 1929; Az Úr kis kedveltje. Bp., 1930; Egy szent végső szavai. Bp., 1930; Macht oder Ohnmacht des Katolizismus. Freiburg, 1931; A lélek miséje. Bp., 1932; A kapitalizmus és a szocializmus harca. Kalocsa, 1932; A katolicizmus társadalmi ereje és feladatai. Kalocsa, 1932; Az új társadalmi rend. Kalocsa, 1932; A mai kapitalizmus és annak elmélete. Szombathely, 1932; A „Rerum novarum” szelleme és az ifjúság nevelése. Kalocsa, 1932; A kibontakozás útja. Bp., 1933; A szentóra. Bp., 1933; Rózsaszirmok. Liziöi kis szent Teréz imakönyve. Bp., 1934; „Énekeljetek az Úrnak.” Az Énekek Éneke elmélkedésekben. Bp., 1934; Örök igazságok. Bp., 1934; Egy sír a Duna felett. Bp., 1934; Jézus Szíve elmélkedések. Bp., 1934; A szent imaóra. Kalocsa, 1934; A nagy Király nyomdokain. Bp., 1935; Une tombe près du Danube. Lille, 1935; Ut sint unum. A krisztusi szeretet forrásai. Bp., 1935; Együtt a Mesterrel. Bp., 1935; Egy élet Jézusért. Tóth Ilonka élete. Bp., 1936; Kereszt és feltámadás. Bp., 1936; Kis elmélkedések Jézus Szíve-zsolozsmájáról. Bp., 1937; Szent Ignác-kilenced. Bp., 1937; A szeretet nagy titka. Bp., 1937; Az újjászületés szentsége. Bp., 1937; Az idők nagy jele. Bp., 1937; Az Unum Szövetség kis katekizmusa. Bp., 1937; Ave Maria. Bp., 1938; Ünnepek ünnepe. Bp., 1938; Elmélkedések a szent Vérről. Bp., 1939; Túlvilági valóságok és szociális problémák. Bp., 1939; Egy leány élet elindul a jó istenhez vezető úton. Bp., 1940; „Mondj szívem dalt.” Szent kilenced Szűz Mária tiszteletére. Bp., 1940; Ige és élet. 2 k. Bp., 1940–1; Manréza iskolája. Bp., 1941; Érd angyala. Bogner Mária Margit nővér élete és erényei. Bp., 1941; Met Jesus. Hart woor cogen. Roermond, 1941; Isten szolgája, Kaszap István boldoggá és szentté avatása pörében bizonyításra előterjesztett cikkelyek. Szeged, 1941; Sponsa Dei. Rákospalota, 1942; Adventi és karácsonyi elmélkedések. Bp., 1942; A szívek királynője. A tökéletes Mária-tisztelet rövid ismertetése. Bp., 1944; Szűz Mária szeplőtlen szívének tisztelete. Bp., 1944; Nagy jel az égen. Mária-tiszteletünk alapjai és gyakorlata. Bp., 1947; Máriát dicsérni hívek jöjjetek! Bp., 1948; Jézus Szent Szívének tisztelete. (Kézirat gyanánt.) Bp., é. n.; Előkészület a keresztény házasságra. Bp., é. n; Szociális igazságosság. Bp., é. n.; Versek 1913–1963. (Kézirat.) Boldogság útja. Személyeink felajánlása Jézus Szent Szívének. Hamilton, é. n.; Versek. Válogatás. (Kézirat gyanánt.) Bp., é. n.; Együtt a mesterrel. Parma (Ohio), 1977; Életem állomásai és beosztásaim. Lelkiéletem korszakai. KMJ I. 282–3; Misztikus versek. Kecskemét, 2002; Jézus Szent Szívének tisztelete (Kézirat gyanánt).
Ir
Ir: Cat. Def. II. 22; DHCJ II. 1016; F–V 10–2; Gu IV. 707–10; MJTN 47; KML II. 392–3; Hetényi Varga II. 43–64; Pálos 168; Petrik 1912–20/I; Tóth 13–4; ÚMÉL I. 1106; Csávossy Elemér (1883–1972). Anima Una 43. (1972. november) 14–8; P. Csávossy Elemér SJ (1883–1972). BMJ 1973. 2; P. Csávossy Elemér SJ (1883–1972). Szolgálat 17. (1973. húsvét) 103–5; P. Csávossy elfogatása. A Szív 52. (1976. március) 3, 208–12; Bányai L.: Csávossy Elemér. Kitárul a világ. Bukarest, 1978. 69; Péteri J. (Petruch A.): „Ha szentté nem leszek, hiába születtem” Csávossy Elemér élete (1883–1972). New York, 1980; Pálos A.: Csávossy Elemér ötven éve szerzetes. Rostában. Hamilton, 1985. 103–5; Petruch A.: Csávossy Elemér élete (1883–1972). KMJ I. 209–83; Ágotha T.: Csávossy Elemér. Megalkuvás nélkül. Bp., 1995. 81; Pálos A.: Csak a szépre emlékezem. A Szív 78. (1992. január) 1, 10–2, 78. (1992. február) 2, 63–4, 78 (1992. május) 5, 203–4; Ádám J.: †P. Csávossy Elemér. ProvH 69. (2001. január–február) 46–7; Hámori P. Jezsuita társadalmi gondolkodók Magyarországon 1931–1944. Varga László és Csávossy Elemér páterek a magyarság életproblémáiról. MJK 607–21; Miklósházy 25–6.
Születési idő
1883-10-24
Születési hely
Papd
Belépés ideje
1903-02-01
Belépés helye
St. Andrä
Fogadalomtétel ideje
1920-03-25
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1911-07-14
Papszentelés helye
Bp
Halálozás ideje
1972-10-22
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

Csécsi Ferenc

Csécsi Ferenc
1711. júl. 9. Komárom. Nyelv: magyar. SJ 1729. okt. 14. Trencsén. Psz. 1743. Bécs. F. 1747. febr. 2. 4 fog. prof. Győr. †1762. jan. 29. Buda.
Életrajz
Komáromban született. Budán elvégezte a logikát is, mielőtt Trencsénben belépett a Társaságba. A próbaidő után 1732-ben Sopronban lett tanár. 1733–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána Pozsonyban két, Győrben egy évig középiskolai tanár volt. Teológiára 1740-ben Bécsbe került. Rendi képzését 1744-ben Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1745-ben Nagyváradon a székesegyház ünnepi szónoka volt. A következő évben Nagyszombatban etikát tanított. Onnan Győrbe került, ahol bölcseletet és kontroverziát adott elő. 1747–51 között Egerben a kazuisztika és a kontroverzia, Nagyszombatban a kánonjog és Kassán a szentírástan tanára volt. 1756-tól haláláig előbb iskolaigazgatói, majd könnyebb házi feladatokat látott el. Győri tanárkodása alatt adott ki két kisebb bölcseleti tárgyú könyvet.
M
M: Assertiones prooemiales logicae. Győr, 1747; Assertiones ex universa philosophia. Győr, 1748.
Ir
Ir: Nom. I. 194; Pe 890; Petrik 1712–1860/V.
Születési idő
1711-07-09
Születési hely
Komárom
Belépés ideje
1729-10-14
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1747-02-02
Fogadalomtétel helye
Győr
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1743
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1762-01-29
Halálozás helye
Buda
Beszélt nyelvek
magyar

Cséfalvay Ferdinánd (Nándor)

Cséfalvay Ferdinánd (Nándor)
1881. máj. 30. Ógyalla. Nyelv: magyar. SJ 1897. aug. 14. Nagyszombat. Psz. 1912. Innsbruck. F. 1917. febr. 2. C. sp. †1928. ápr. 26. Pécs.
Életrajz
Szerzetesi életét 1898-ban a nagyszombati újoncházban kezdte. Két év után folytatta középiskolai tanulmányait, és retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokra 1904–7-ben Pozsonyba került. Utána három évig Kalocsán tanított. 1910-től Innsbruckban a hároméves teológiai kurzust végezte. Utána Bp.-en két év alatt megszerezte a tanári diplomát latin és görög nyelvből. Egy évi pécsi tanítás után 1916-ban St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. Utána korai haláláig Pécsett működött mint tanár, internátusi nevelő és gimnáziumi igazgató. Halála nagy veszteséget jelentett a vele indult pécsi kollégiumnak, mert elsőrangú tanár és nevelő volt.
M
M: A szentmise. Bp., 1912; Fehér zászló alatt. Bp., 1914; Kis latin nyelvtan. Pécs, 1919; Tanítványainkhoz az önnevelésről. H. n., é. n.
Ir
Ir: Cat. Def. I. 17.580; Gu IV. 721; MJTN 47; MKL II. 395; Petrik 1911–1920/I; Tóth 14–5; Pozsárkó N.: P. Cséfalvay Nándor S. J. 1881–1928. Mecsek Alján 17. (1928. július) 3–5; Baják M.: A legkiválóbb nevelő, akit ismertem – P. Cséfalvay. Jezsuita Nevelés 1. (1954) 1, 11–3; Reisz E.: Páter Cséfalvay diákja voltam. Jezsuita Nevelés 1. (1954) 3, 44–7.
Születési idő
1881-05-30
Születési hely
Ógyalla
Belépés ideje
1897-08-14
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1917-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1912
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1928-04-26
Halálozás helye
Pécs
Beszélt nyelvek
magyar

Cséfalvay Pál

Cséfalvay Pál
1715. jan. 20. Nemespoprád. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1731. okt. 28. Bécs. Psz. 1745. Nagyszombat. F. 1749. febr. 2. 4 fog. prof. Bécs. †1760. máj. 30. Győr.
Életrajz
1731-ben lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő letelte után 1734-ben Esztergomban tanított, majd Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Utána három évig Pozsonyban volt tanár. 1742–5 között Nagyszombatban tanult teológiát. 1743. december 8-án ő mondta a nagy ünnepi szentbeszédet. 1746-ban Budán tanított, majd a következő évben Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1748-ban Nagyszombatban matematikát tanított. A következő évben a bécsi Theresianumban a bölcsészek felügyelője, majd az egyetemen a dialektika tanára volt. 1751–3-ban Győrben bölcseletet adott elő. Utána Trencsénben három évig könnyebb házi feladatköröket látott el valószínűleg egészségi okokból. 1757–8-ban Nagyszombatban kontroverziát tanított, majd Kassára és onnan Győrbe került, ahol meghalt. Győri tanársága idején adott ki egy matematikakönyvet.
M
M: De immaculato Virginis conceptu. Nagyszombat, 1743; Universae matheseos institutio. Győr, 1752 (?).
Ir
Ir: Nom. I. 195; Petrik 1712–1860/I; So II. 1715; St 49; Szi II. 229.
Születési idő
1715-01-20
Születési hely
Nemespoprád
Belépés ideje
1731-10-28
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1749-02-02
Fogadalomtétel helye
Bécs
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1745
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1760-05-30
Halálozás helye
Győr
Beszélt nyelvek
szlovák

Csegedi Lajos

Csegedi Lajos, testvér
1874. aug. 19. Bp. SJ 1903. szept. 7. F. 1914. febr. 2. †1949. nov. 12. Szatmárnémeti.
Életrajz
1903–5 között testvérnovícius volt Nagyszombatban. 1906–41 között Szatmárnémetiben szabó, ruhatáros, a szolgák felügyelője, házi kísérő. 1942-től Nagykapornakon szabó, ruhatáros, házi mindenes. 1948-tól nyugdíjas.
Ir
Ir: MJTN 48.
Születési idő
1874-08-19
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1903-09-07
Fogadalomtétel ideje
1914-02-02
Halálozás ideje
1949-11-12
Halálozás helye
Szatmárnémeti

Csehi Ferenc

Csehi Ferenc
1622. máj. 16. Marosvásárhely. Nyelv: magyar. SJ 1642. nov. 7. Bécs. Psz. 1654. F. 1658. nov. 1. C. sp. Kassa. †1670. febr. 24. Szepeskáptalan.
Életrajz
Marosvásárhelyen született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1645–7 között Nagyszombatban és Grazban végezte a bölcseletet. A magisztériumban Nagyszombatban, Győrben, Trencsénben és újra Győrben tanított. Kétéves kazuisztikai kurzust végzett Laibachban. 1655–6-ban a veszprémi misszióban dolgozott, majd a harmadik próbaévet végezte az ausztriai Judenburgban. 1658–63-ban lelkipásztor volt Gyöngyösön, Nagyszöllősön, Nagykárolyban és Szepesváralján. 1664-ben Ungváron és 1665-től haláláig Szepesváralján volt a ház lelkiatyja.
Ir
Ir: Nom. I. 195; So II. 1715; St 49; Szi II. 237; Molnár A.: Csehi Ferenc. MEV 11. (1999) 1–2. 11–32.
Születési idő
1622-05-16
Születési hely
Marosvásárhely
Belépés ideje
1642-11-07
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1658-11-01
Fogadalomtétel helye
Kassa
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1654
Halálozás ideje
1670-02-24
Halálozás helye
Szepeskáptalan
Beszélt nyelvek
magyar

Cseke István

Cseke István
1627. nov. 30. Nagyúny. SJ 1648. jan. 22. Bécs. Psz. 1660. F. 1665. febr. 2. 4 fog. prof. Kassa. †1679. márc. 28. Munkács.
Életrajz
1648-ban Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1650-ben Pozsonyban tanított és az iskolai színjátszás felelőse volt. Bölcseleti tanulmányait 1651–3-ban Grazban végezte. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Pozsonyban és Ungváron tanított. Teológiára Nagyszombatba került 1657-ben. 1660-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1662–3-ban Nagyszombatban retorikát, 1664–72 között Kassán bölcseletet, kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1673-tól a Rákóczi-misszióban dolgozott mint hitszónok. Munkácson halt meg.
M
M: Corona Sopho Basilica Stephani Protoregis. Nagyszombat, 1662; Symbolum philosophicum. Nagyszombat, 1663; Memoria saeculorum […] carmine decantata. Kassa, 1666.
Ir
Ir: Nom. I. 195; RMK II. 995, 1018, 1080; So II. 1715; St 50; Szi II. 241.
Születési idő
1627-11-30
Születési hely
Nagyúny
Belépés ideje
1648-01-22
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1665-02-02
Fogadalomtétel helye
Kassa
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1660
Halálozás ideje
1679-03-28
Halálozás helye
Munkács

Csele (Holper) Sándor

Csele (Holper) Sándor
1918. aug. 15. Fertőszentmiklós. SJ 1937. aug. 14. Psz. 1947. ápr. 26. F. 1954. aug. 15. †1997. szept. 10.
Életrajz
1937–40 között a zugligeti Manrézában elvégezte a noviciátust és a retorikát. 1941–4 között Kassán filozófiát tanult. 1944-ben Pécsett volt magiszter, majd Szegeden elkezdte a teológiát. Tanulmányait 1948-ban fejezte be Rómában, ahol közben pappá szentelték. 1951-ben Münsterben végezte a terciát. Utána 1952–94-ig a római Germanicumban működött, először repetitorként a doktori tézisét írta, majd tanulmányai bejezése után, 1954-től a ház minisztere és ökonómusa volt, aki gondozta a San Pastoréban lévő villát is. 1995-ben szélütés érte, ezután bevonult az Írók Házának betegtermébe, ahol később elhunyt.
M
M: „Cur dolor in Redemptione?” Róma, 1952.
Ir
Ir: MJTN 48; Szilas L.: P. Csele Sándor MJV III. 295–7; †P. Csele Sándor S. J. 1918–1997. ProvH 51. (1997. szeptember–október) 16–9; MJN 104.
Születési idő
1918-08-15
Születési hely
Fertőszentmiklós
Belépés ideje
1937-08-14
Fogadalomtétel ideje
1954-08-15
Papszentelés ideje
1947-04-26
Halálozás ideje
1997-09-10

Cseles (Celess, Zölles) Márton

Cseles (Celess, Zölles) Márton
1641. jan. 23. Rózsavölgy. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1657. okt. 10. Trencsén. Psz. 1670. Bécs. F. 1675. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1709. jan. 14. Sárospatak.
Életrajz
Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. 1660-ban Leobenben végezte a tanárképzőt. Utána Bécsben három évig bölcseletet tanult. Majd újabb három évig Pozsonyban tanított. A teológiát is Bécsben végezte 1667–70-ben. 1671-től Trencsénben az újoncmester segítője volt. 1673–6 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd a következő két évben Linzben. 1679-ben Grazban, utána két évig Bécsben kazuisztikát tanított. Ezután lett dogmatanár Nagyszombatban, de csak két évre. 1684–5-ben Grazban házi lelkiatya volt. A következő évben rektor lett Pozsonyban. Hat év után szentírást tanított Nagyszombatban. 1694–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Mellette megkapta a feladatot: Hevenesi Gábor forrásgyűjtése számára másolni a vatikáni levéltárban a magyar egyháztörténelmet érintő anyagot. Öt évig dolgozott Rómában. Hazatérve 1705-ig Győrben volt rektor és a harmadik próbaév vezetője. Utána Nagyszombatba került házi lelkiatyának. 1708-tól a kurucok fogságában volt. Sárospatakon halt meg 1709. január 14-én.
M
M: Decennium Georgii Széchenyi metropolitae Strigoniensis. Nagyszombat, 1721; Hungariae sanctitatis indicia. Nagyszombat, 1737.
Ir
Ir: Guilhermy I. 43–4; Kazy 177; LKKOS 204; Nom. I. 196; Pe 40; Petrik 1712–1860/I; Po III/1 5428–9; Po Magyar 748 752; So II. 1716; St 50; Szi II. 243–4; Cseles Márton (1641–1709). KJKT 64; Lánczy Gy.: Vatikáni anyagok Magyarországnak szent István király által pápai hűbérül való felajánlásához. Századok 35. (1901) 905–21; Monay 101–7; Vásáry I.: A jezsuita Cseles Márton és a Julianus-jelentés. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Bp., 1974, 261–75; Lukács 116.
Születési idő
1641-01-23
Születési hely
Rózsavölgy
Belépés ideje
1657-10-10
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1675-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1670
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1709-01-14
Halálozás helye
Sárospatak
Beszélt nyelvek
szlovák

Csengődy (Grelinger) József

Csengődy (Grelinger) József
1909. szept. 26. Magyarcsenye. SJ 1924. szept. 27. Psz. 1938. jún. 26. F. 1946. febr. 2. †1983. aug. 11. Pannonhalma.
Életrajz
1924–6 között Érden skolasztikus novícius. 1927–9 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezi középiskolai tanulmányait. 1930–2 között Szegeden filozófiát tanul, 1933–5-ig Pécsett magiszter: magyar és latin nyelvet tanít. 1936–9 között Szegeden teológiát tanul, közben pappá szentelik. 1940–3 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári diplomát szerez. 1944-ben Szegeden végzi a harmadik probációt. 1946–9 között a pécsi Pius Gimnáziumban latint és éneket tanít, a Mária-kongregáció prézese, majd szubminiszter és templomi gyóntató. 1949–50-ben Nagykapornakon plébános-helyettes, a Mária-kongregáció prézese. A szétszóratás után 1950–80 között Kecelen az általános iskolában tanít. 1980-tól a pannonhalmi szociális otthon lakója; 1983-ban halt meg.
Ir
Ir: Pálos 168, MJTN 48; Miklósházy 26.
Születési idő
1909-09-26
Születési hely
Magyarcsenye
Belépés ideje
1924-09-27
Fogadalomtétel ideje
1946-02-02
Papszentelés ideje
1938-06-26
Halálozás ideje
1983-08-11
Halálozás helye
Pannonhalma

Cseplény (Csepelényi) Ferenc

Cseplény (Csepelényi) Ferenc
1676. jan. 6. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1691. okt. 9. Trencsén. Psz. 1705. Graz. F. 1709. febr. 2. 4 fog. prof. Nagyszombat. †1737. máj. 27. Buda.
Életrajz
Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Sopronban és Pozsonyban tanított. 1696–8-ig Nagyszombatban tanulta a bölcseletet. Utána Kolozsváron volt tanár. 1702-ben Bécsben kezdte a teológiai tanulmányokat, melyeket egy év múlva Grazban folytatott. 1706-ban a harmadik próbaévre Judenburgba került. Utána két évig Komáromban tanított. 1709–13-ban Nagyszombatban négy évig bölcselettanár volt, majd szemináriumi rektor. A következő évben Grazban kazuisztikát adott elő. 1715–21 között Kassán teológiát és szentírástant tanított. 1722-ben kezdte elöljárói pályafutását: 1722–8 rektor és újoncmester Trencsénben, 1729–31-ben Pozsonyban rektor, 1732–6-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárja és 1736. július 8-tól haláláig Kassán rektor volt, de Budán halt meg.
M
M: Discursus politici de variis reipublicae gubernandis formis. Nagyszombat, 1709; Septemviri ductae Tyrnaviam coloniae sapientiae. Nagyszombat, 1711; Senae senis universitatis Tyrnaviensis […] Erectae arae. Nagyszombat, 1712; Ecclesia toto terrarum orbe. Nagyszombat, 1717.
Ir
Ir: MKL II. 414; Nom. I. 196; Pe 415; Petrik 1712–1860/I, IV, V, VII; RMK II. 2374, 2423; So 1717; St 50; Szi II. 272–3.
Születési idő
1676-01-06
Születési hely
Győr
Belépés ideje
1691-10-09
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1709-02-02
Fogadalomtétel helye
Nagyszombat
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1705
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1737-05-27
Halálozás helye
Buda
Beszélt nyelvek
német

Cser (1936-ig Stockinger) László

Cser (1936-ig Stockinger) László
1914. dec. 16. Tamási. Nyelv: magyar. SJ 1933. aug. 14. Bp. Psz. 1945. jún. 6. Sanghaj. F. 1976. febr. 2. 4 fog. prof. †2004. ápr. 6. New York.
Életrajz
A Tolna megyei Tamásiban született. A középiskolát a pécsi Pius Kollégiumban bentlakó növendékként végezte. 1933-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1936-ban ugyanott P. Alaker György és P. Buzna Viktor vezetése alatt retorikát is végzett. A hároméves bölcseleti tanulmányok után jelentkezett a kínai misszióba. 1940–1-ben Pekingben tanulta a kínai nyelvet. 1943-tól Zikavejben két évig, majd Sien-Hszienben, amely akkor japán megszállás alatt volt, teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1945-ben. A következő években onnan gondozta a környéken a keresztényeket. Mao Ce-tung katonái elűzték, és előbb Sanghajba, majd Pekingbe került, ahol gondoskodnia kellett a szeminárium anyagi ellátásáról. 1949-ben magyar kivándoroltak lelkipásztorának Amerikába küldték. Onnan rövidesen a kanadai Courtlandbe került, ahol a környéken nyolcszáz kivándorolt magyar család élt. Itt néhány év alatt felépítette a Szent László-templomot. 1954-től az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Először South Norwalkban, 1955-ben Buffalóban, 1956–65-ig Inisfadán, 1966–70-ben Northportban és utána 2003-ig St. Jamesben a plébánián dolgozott. Fő feladataként egész észak-amerikai tartózkodása alatt a kínai jezsuita misszió prokurátori hivatalát látta el, ami azt jelentette, hogy neki kellett megszereznie az anyagi alapokat annak működésére főleg Dél-Koreában, Formozában és a Fülöp-szigeteken. E munkája mellett segítette A Szív terjesztését, és főleg írói tevékenységet folytatott. Fiatal korától verselt. Ez, úgy látszik, családi örökségből származott: anyai nagynénje Tanner Ilona, költői nevén Török Sophie, Babits Mihály felesége volt. 2002-ben New Yorkban a Fordham egyetem gondozóotthonába került, ahol két évvel később, kilencvenéves korában halt meg.
M
M: Vér és láng között. Bp., 1937; Nikoláj, az első. Bp., 1937; Az út elején. Bp., 1939; Pekingi séták. Bp., 1941; Jelenvalók és örökkévalók. Bp., 1942; Himnusz a kereszten. Torma Kálmán S. J. élete. Bp., 1944; A puszta éneke. Hamilton, 1955; Monológ. New York, 1956; Határnapok. New York, 1956; Belső kaland. New York, 1956; Útközben. Bécs, 1962; Téli ösvény. Hamilton, 1964; Hullámokon. Hamilton, 1965; Isten háza. Cleveland, 1966; Kínaiak. Parma (Ohio), 1978; Kína arca és sorsa. Parma (Ohio), 1978; Úttörő kínai misszionáriusok. Parma (Ohio), 1978; Ének az éltetőhöz. Hamilton, 1983. A szív énekei. Két jezsuita költő. Róma, 1992, 5–96; Boldog szívem éneke. Kecskemét, 1997; Nekrológ – Önéletrajz. MJV I. 129–54; Tíz év Kínában. Bp., 2000; Két kapu között. New York–Szombathely, 2000.
Ir
Ir: MJTN 48; Hajdók J.: Cser László S. J. versei. Bp., 1942; Borbándi 76; Cser László. Kortárs magyar írók. 1945–1997. I. Bp., 1998. 139–40; Gulácsi É.: Cser László. Vigilia 64. (1999) 5, 398; MEIL 162; Cser László. A határon túli magyar irodalom kislexikona. Bp., 2000. 37–8; Miklósházy A.: Cser László (1914. 12. 16. – 2004. 04. 06.) ProvH 85. (2004. március–április) 39–40; Szabó F.: Cser László halálára. Távlatok 64. (2004) 275–80; Uő: A kínai misszionárius emlékezete. Új Horizont 33. (2005) 32–40; MJN 165–6.
Születési idő
1914-12-16
Születési hely
Tamási
Belépés ideje
1933-08-14
Belépés helye
Bp
Fogadalomtétel ideje
1976-02-02
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1945-06-06
Papszentelés helye
Sanghaj
Halálozás ideje
2004-04-06
Halálozás helye
New York
Beszélt nyelvek
magyar

Cser Palkovits István

Cser Palkovits István
1908. aug. 16. Székesfehérvár. SJ 1926. szept. 7. Psz. 1937. jún. 16. F. 1993. dec. 8. †1996. okt. 31. Pilisvörösvár.
Életrajz
1926–8 között Érden volt skolasztikus novícius. 1929–31 között Szegeden hallgatta a filozófiát. 1932–4-ig a pécsi Pius Kollégiumban volt magiszter: hittant, francia nyelvet, matematikát és természetrajzot tanított. 1935-ben Innsbruckban kezdte el teológiai tanulmányait, majd 1938-ban Szegeden végzett, s ugyanitt végezte harmadik probációját. 1940-től a pesti Jézus Szíve-templomban, majd Kispesten lelkészi munkát végzett. 1943-ban rövid ideig Hódmezővásárhelyen lelkipásztor, majd újból Bp.-en miniszter és kongregációs prézes volt. 1944-től Pécsett hittant tanított. 1946–7 folyamán Szegeden volt lelkipásztor, a következő években a veszprémi szemináriumban spirituális. 1949-ben elhagyni kényszerült az országot. 1957-től Bécsben, a következő évtől kezdve Innsbruckban a magyar emigránsok lelkipásztora volt. 1960–1-ben Bécsben, a Pázmáneumban, 1962–5 között pedig a bécsi burgenlandi szemináriumban volt spirituális, valamint a bécsi magyar lelkésznek segített a magyarok lelki gondozásában. 1966–70 között kórházlelkész, 1971–90-ig Bécs-Mauerban plébániai lelkész volt. Bécsi tartózkodása idején Mindszenty bíborosnak volt a gyóntatója, akinek halálánál is jelen volt. 1990-ben hazatért Mo.-ra, először a Radvány utcai rendházban élt, majd Pilisvörösvárra került, ahol elhunyt.
M
M: Nagyheti kilenced. Bp., 1940; Pécs városa és jezsuitáinak múltjából. Bp., 1942; A szeretet jegyében. Bp., 1943; A bécsi Szent István-dóm és magyar emlékei. Bécs, 1984; Nagyheti gondolatok. Kecskemét, 1995.
Ir
Ir: MJTN 48–9; Cser Palkovits I.: Önéletrajz. Anima Una 92. (1983. december) 14–5; Cser Palkovits I.: Önéletrajzi adatkiegészítés. Anima Una 105. (1987. január) 2–4; Borbándi 500; András I.: P. Cser-Palkovits István S. J. 1908–1996. ProvH 47. (1996. december) 18–20; András I.: P. Cser Palkovits István (1908–1996) MJV III. 241–4; MEIL 162–3; Szabó G.: Cser Palkovits István. A székesfehérvári Belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, 2003. 248; MJN 166–7.
Születési idő
1908-08-16
Születési hely
Székesfehérvár
Belépés ideje
1926-09-07
Fogadalomtétel ideje
1993-12-08
Papszentelés ideje
1937-06-16
Halálozás ideje
1996-10-31
Halálozás helye
Pilisvörösvár