Online Jezsuita Történeti Névtár

Biccsén született, Nagyszombatból bölcseleti magiszterként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1720–2-ben ugyanott a középiskolában tanított. 1723–6-ban Kassán tanulta a teológiát. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Eperjesen volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. A következő években fő munkája a hitszónoklat volt: 1729–30: Zsolna, 1731: Besztercebánya, 1732–4: Turóc, 1735: Selmecbánya. 1736–7-ben Úrvölgyön volt házfőnök és plébános. 1738–47 között Eperjesen vasárnapi szlovák hitszónokként működött. 1748–50-ben Lőcsén a konviktust vezette, és az utolsó évben házgondnok volt. 1751-ben Zsolnán házi lelkiatyaként működött. 1752–3-ban a besztercebányai kollégium birtokán, Ságon volt adminisztrátor. 1754-ben Rozsnyón, 1755-től négy évig házi lelkiatyaként, utána haláláig, 1761-ig házfőnökként és plébánosként működött.

1874–6-ban Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1882-ben Kalocsán szakácsként működött. 1883-ban Nagykapornakon volt szakács, kertész és házi mindenes. 1885-től az osztrák–magyar rendtartomány ausztrál missziójába küldték, 1885–9 között Sevenhillben volt szakács, az élelmiszerraktár felügyelője, kertész. 1890-ben Georgetownban, 1891-ben Jamestownban dolgozott szakácsként. 1892–97 között ismét Sevenhillben szakács, kertész, házi mindenes és az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1899-től Noorwoodban dolgozott szakácsként. 1901-ben áthelyezték az ír jezsuita provinciába, amely átvette az ausztráliai jezsuita missziókat.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. A szétszóratásba kerülve először a pesti Jézus Szíve-templomban volt sekrestyés, majd letartóztatták. 1951. szeptember 14-től hat hónapot töltött munkatáborban. 1952-től két évig volt munkaszolgálatos Miskolcon, Badacsonytomajban, Szentkirályszabadján, Tatabányán, Komlón. Miután kiszabadult, kitanulta a szakács szakmát. 1956-ban elhagyta az országot, és St. Andräban dolgozott szakácsként 1959-ig, ekkor Kanadába, Hamiltonba rendelték a magyar plébániára. 1961-ben elvégezte a testvérek számára elrendelt speciális terciát El Pasóban. 1962–73 között Torontóban volt szakács és sekrestyés, közben megszervezte a ministránsegyletet, valamint igazgatta a magyar iskolát. 1973–8 között Courtlanden volt miniszter és mindenes, majd 1979–90 között ismét Torontóba helyezték, ahol a noviciátust rendezte be, később házgondnok és szakács volt. 1991-ben hazatért Magyarországra, először a provinciális sociusa volt, később a Sodrás utcában miniszter. 2003-tól a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója volt.

1931–3 között a Manrézában volt novícius és retorikus, 1934–5-ben Szegeden filozófiát hallgatott. 1936-ban Pécsett földrajzot tanított. 1937–40-ben Szegeden teológiát tanult. 1941–3 között Kalocsán történelmet, földrajzot és gazdaságtant tanított a gimnáziumban, és spirituális volt a szemináriumban. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik probációt. 1946-tól újból Kalocsán tanított történelmet, földrajzot és gazdaságtant. 1948-tól rektor volt, és a szemináriumban tanár. A szétszóratás után sokat betegeskedett, a rokonaihoz költözött Szakmárra.

Szülővárosából, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. 1701-ben ugyanott tanult a tanárképzőben, és két év bölcseletet hallgatott. A harmadik évet 1704-ben Klagenfurtban végezte. Utána 1705-ben Linzben, 1706-ban Passauban, 1707-ben a bécsi professzusházban és 1708–9-ben újra Passauban középiskolában tanított. 1710-től egy évig Grazban, három évig Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1713-ban. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1715–6-ban Grazban tanított középiskolában. 1717-ben Linzben, majd 1718–20-ban Nagyszombatban bölcseletet adott elő. Bécsben halt meg 1720-ban.

Pozsonyban vették fel a Társaságba, Bécsben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaévek után 1743-ban Pécsett tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte 1744–6-ban. Utána egy-egy évig Nagyváradon, Trencsénben, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. A teológiát is Nagyszombatban végezte. 1754-ben szentelték pappá. 1755-ben Rozsnyón retorikát, a következő évben a bécsi Theresianumban poétikát adott elő. 1757–8-ban a győri tanárképzőben tanított. Utána tizenegy évig Nagyszombatban az egyházi szónoklattan, Budán a kontroverzia tanára volt. 1761–73-ig minden állomáshelyén első munkaként a történelem szerepelt kisebb feladatokkal összekötve, így Budán, Bécsben, Székesfehérváron, Komáromban és 1768-tól Pozsonyban. A feloszlatás után is ott maradt, és a volt rendházban lakott két jezsuita történésszel, Kaprinay Istvánnal és Wagner Károllyal. Amikor 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözött, Pray másodkönyvtáros, 1782–90 között pedig igazgató lett. Segítői voltak Schönwisner István és Wagner Károly. Mindhárman tanítottak az egyetemen, Pray diplomatikát oktatott. 1790-ben nagyváradi kanonok lett, haláláig azonban Pesten maradt. A hunok történetének tárgyalásánál Pray felhasználta a kínai forrásokat is. A magyar királyok történetét I. Ferdinándig (1564) írta meg, és kronológiájukban számos javítást eszközölt. A Habsburg-uralkodókkal működésének elején még nem foglalkozott, mert nem kapta meg az engedélyt a források korlátlan használatára. Ehelyett középkori témákhoz nyúlt, és megírta több magyar szent életrajzát. Amikor Árpád-házi Szent Margitét írta, az egyik középkori kódexben egy magyar nyelvű gyászbeszédre akadt. Ezzel felfedezte a magyar nyelv legrégibb emlékét, a Halotti beszéd és könyörgést. A kódex azóta az ő nevét viseli. A rend feloszlatása után behatóan foglalkozott a magyar egyházi vezetőkkel és a Habsburg-uralkodókkal. Magyarország eredetéről nagy vitái voltak a piarista Desericzky Imrével és Cetto Benedekkel. Az elbeszélő forrásokat szigorú vizsgálat alá vonta, főleg okiratok bevonásával. Műveiben az események okait és összefüggéseit kereste. Módszerével számos részletkérdést és problémát oldott meg. Sok történész, nem csak katolikus, tartozott köréhez. Tudományos levelezése igen kiterjedt volt, ami szinte pótolta a hiányzó akadémiát és a történelmi folyóiratot. Az Egyetemi Könyvtárban a Collectio Prayana hatvan kötetet tesz ki, de számos kéziratát őrzi a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica gyűjteménye is.

Szülővárosából, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1700–3 között ott végezte a tanárképzőt és a három év bölcseletet. 1704-ben Grazban matematikát tanult. 1705-ben Zágrábban, 1706–7-ben Laibachban és 1708-ban Linzben tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte 1709–12 között. Ott szentelték pappá 1712-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1714–7-ben Zágrábban retorikát, majd bölcseletet tanított. 1718–20-ban Pozsegában lelkipásztor volt. 1721–2-ben Nagyszombatban, 1723-ban Kassán, 1724–5-ben Grazban matematikát tanított. 1726–7-ben Nagyszombatban kontroverziát és matematikát, 1728–33-ban Kassán kazuisztikát és matematikát adott elő. 1734–44 között Kolozsváron házi lelkiatya volt. Vallásos tárgyú műveket adott ki az ifjúság számára is, valamint két latin nyelvkönyvet írt.

A kárpátaljai Gáton született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1673–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána 1676-ban Zágrábban, majd 1677-ben Trencsénben tanított grammatikát. 1678–81-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1681-ben. A következő évben Kőszegen grammatikát tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1684–7-ig Sopronban volt a gazdasági ügyek felelőse. 1688-tól három évig a röviddel előbb felszabadult Pécsett házfőnökként vezette az újjáépítést, és 1697-ig magyar és szláv hitszónokként dolgozott ugyanott. 1698-ban Péterváradon volt házfőnök, majd újra Pécsett hitszónok. 1700–1-ben az itáliai Loretóban volt gyóntató. 1702-ben újra Pécsett dolgozott az ortodoxokkal való egyesülésen, majd Szigetváron lett házfőnök. 1704-től két-két évig Esztergomban és Budán volt hitszónok. 1709–11-ben Esztergomban házfőnökként, 1712-ben Grazban házgondnokként és 1713-ban Komáromban hitszónokként működött. 1714-ben Gyöngyösön lett házfőnök, de egy év múlva Esztergomba került lelkipásztornak, ahol 1719-ben meghalt.

Az ausztriai Radtmannsdorfban született, Grazból felszentelt papként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után hitszónokként működött 1704-ben a csehországi Žirečben, 1705–6-ban Laibachban, majd 1707–8-ban Triesztben, ahol bölcseletet is tanított. A bölcselet tanára volt 1709–10-ben Goriziában, 1711–2-ben Zágrábban és 1713–5-ben Grazban. Ezután teológiai tárgyakat tanított: 1716–7-ben Goriziában kazuisztikát, 1718–9-ben Passauban egyházjogot, 1720-ban Bécsben ismét kazuisztikát. 1741-ben Nagyszombatban kezdte meg a szorosan vett teológia tanítását, melyet 1722-ben Bécsben folytatott. Egy év múlva visszatért Nagyszombatba, 1726-ig. Ekkor a teológiai kar dékánja volt egész ott tartózkodása alatt. Ezekből az évekből származnak a Szent Ignác ünnepén mondott latin beszédei, amelyek nyomtatásban is megjelentek. 1727-ben Grazban a Ferdinandeum igazgatója lett. 1728–9-ben Goriziában egyházjogot tanított. 1730–1-ben Leobenben, 1732-től haláláig Laibachban volt házi lelkiatya.

Huszonegy éves korában, 1602-ben lépett be Brünnben a Társaságba. Próbaideje után egy évig Neuhausenban tanított középiskolában. 1605–7-ben Grazban végezte bölcseleti tanulmányait. Utána Zágrábban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait szintén Grazban végezte, ahol 1612-ben pappá szentelték. 1613–5-ben Alsólendván lelkipásztor volt. 1616–8-ban Homonnán a kollégiumban tanított és lelkipásztori feladatokat látott el. 1619-ben Kassán működött. A következő évekről nincsnek biztos adataink. 1627–9-ben Rákóczi Pálnál lelkipásztorként működött. 1630-ban Nagyszombatban házgondnok és hitszónok volt. 1631–5-ben a nagy nádori misszióban vett részt. 1636-ban újra Nagyszombatban volt lelkipásztor. A következő év végén Turócon halt meg.

Szülővárosából, Kassáról lépett be logikusként Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után, 1720-ban Eperjesen tanított grammatikát. 1721–3-ban Kassán tanult bölcseletet. 1724–5-ben Pozsonyban, 1726-ban Komáromban tanított. 1727–8-ban Nagyszombatban kezdte, majd 1729–30-ban Kassán folytatta teológiai tanulmányait. Itt szentelték pappá 1729-ben. 1731-ben Selmecbányán hitoktató és lelkipásztor volt. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1733–6-ban Kassán bölcseletet tanított. 1737-től haláláig, 1740-ig Budán, a Vízivárosban volt házfőnök, és plébániai feladatokat látott el a környéken. Művei Kassán jelentek meg.

Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1728-ban Esztergomban tanított. A bölcselet első két évét Nagyszombatban, a harmadikat 1731-ben Grazban végezte. Utána egy évig Győrben, két évig Kassán tanított a középiskolában. 1735–8-ban Bécsben teológiát, a következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Bécsben pappá szentelték. Rendi képzését a harmadik próbaévvel Besztercebányán fejezte be. 1741–4-ben Nagyszombatban előadta a teljes bölcseleti kurzust. Utána Grazban két évig kontroverzteológiát tanított. 1747-ben Nagyszombatba került, ahol egy évig szentírástant tanított, utána került a dogmatikai tanszékre 1755-ig. 1747-ben a bölcsészeti, 1749–55-ben a teológiai kar dékánja, 1756–9-ben az egyetem kancellárja volt. Ezzel befejezte tanári működését. A következő két évben a bécsi magyar szeminárium, a Pázmáneum igazgatója volt. Utána újra kancellár lett Nagyszombatban. 1765–6-ban a kassai nyomda vezetője volt. 1767-ben Budán, 1768-tól Nagyszombatban és 1771-től Kassán volt rektor. A Társaság feloszlatása után Trencsénbe vonult vissza. Egyes adatok szerint belépett a piarista rendbe. Erre a rend forrásaiban nincs adat, az azonban biztos, hogy ott halt meg, és a piarista templomban temették el nagy pompával a rendház diáriuma szerint. Még jezsuita korában több művet kiadott: kiemelkedőek a magyar szentek kétkötetes életrajza, valamint alapos dogmatikai tankönyvei a szentségekről, a bűnbánat szentségéről, a Szentháromságról. Igazi szakterülete azonban a patrisztika volt. A szentatyák nyomdatechnikailag is elsőrangú kiadását az első két keresztény századdal kezdte és többek között Iréneusz, Ciprián, Cirill, Jusztinusz és Nagy Szent Leó műveivel folytatta.

1543-ban született Magyarországon, és Bécsben 1560-ban lépett be a Társaságba. Újoncidejének második évét 1562-ben Nagyszombatban töltötte. Utána Bécsben tanult középiskolában, amikor elküldték a Társaságból.

1838-ban világi papként lépett be a Társaságba. 1840-ben az ausztriai Linzben bölcselettel foglalkozott. A következő évtől ugyanott két évig matematikát tanított. 1849-ben Észak-Amerikába hajózott, ahol két évet töltött New Orleansban és Alabamában. Európába visszatérve egy-egy évig népmisszionárius volt a németországi Münsterben és Innsbruckban. 1853-tól a cseh Litoměřicében egy évig tanított, majd lelkipásztor lett. 1858–60-ban Pozsonyban, a következő évben a bécsi Kalksburgban volt népmisszionárius. Utána egy évet Franciaországban töltött. 1863–7 között Linzben, Innsbruckban és Pozsonyban volt hitszónok, majd két évig a galíciai rendtartományban élt. Visszatérve Bécsben házgondnok lett, ahol hamarosan meghalt.

A lengyelországi Kaliszban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1596–7-ben Turócon grammatikát tanított. 1598–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1601–2-ben Sellyén tanított, ezt követően nem dolgozott többé Magyarországon. A sziléziai Neissében halt meg 1637-ben.

Passauban született, végzett bölcsészként Linzből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1676–7-ben Kremsben és 1678-ban a bécsi professzusházban tanított. 1679–80-ban Nagyszombatban, 1681–2-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1682-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684–7-ben Varasdon hitszónok, 1688-ban Sopronban lelkipásztor, valamint börtön- és kórházlelkész volt. Következő állomáshelyein fő munkaterülete a hitszónoklat volt: 1689–92: Kőszeg, 1693–5: Sopron, 1696: Varasd, 1697–1701: Győr, 1702–3: Žireč, ahol meghalt.

Szülővárosából, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1737-ben Székesfehérváron grammatikát tanított. 1738–40-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1741-ben Gyöngyösön, 1742–3-ban Egerben tanított középiskolában. 1744–7-ben végezte szintén Nagyszombatban a teológiát. 1747-ben szentelték pappá. Utána Nagyváradon hitszónok volt. 1749-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1750-ben Bécsben a Theresianumban a bölcsészek és joghallgatók felügyelője volt. 1751-ben Székesfehérváron népmisszionáriusként dolgozott. 1752-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben Budán magyar ünnepi hitszónok volt. 1754–5-ben Kassán bölcseletet, 1756–7-ben Győrben, 1758-ban Budán kontroverziát tanított. 1759–62-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1763–5-ben Nagyszombatban szentírástant tanított. A következő két évben Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők igazgatója volt. 1768–70-ben Budán a rektori és plébánosi hivatalt látta el. 1771-ben Pozsonyban könyvcenzor volt. 1772–3-ban Nagybányán volt házfőnök. A Társaság feloszlatása után Győrben élt haláláig, 1796-ig.

1926–9 között Érden volt testvérnovícius. 1929–34 között Kalocsán házi mindenes a kisszemináriumban. 1935–7 között a szegedi kollégiumban betegápoló és bevásárló. 1938–42 között a pesti rendházban templomgondnok, házi kísérő, borbély és ruhatáros. 1943–7 között Kalocsán templomgondnok, portás, ruhatáros és házi mindenes. A szétszóratás után különféle helyeken dolgozott. A mizserfai szociális otthonban érte a halál.

Lócson született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Budán tanított grammatikát. 1755–6-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána 1757-ben Kőszegen, 1758–60-ban Győrben, 1761-ben Budán tanított középiskolában. 1762–5-ben Nagyszombatban teológiát tanult. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Nagyszombatban konviktusi nevelő volt. A következő évben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1768–9-ben Kassán, 1770–3-ban Nagyszombatban középiskolában tanított. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett. Nagyszombatban és Budán esztétikát tanított.

Az ausztriai Rudolfban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. 1701-ben ugyanott elvégezte a tanárképzőt. 1702–4-ben Grazban bölcseletet tanult. 1705-ben Zágrábban, 1706-ban Laibachban, 1707-ben Steyrben, 1708-ban Kremsben tanított. 1709–12-ben Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1712-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1714-ben Kassán retorikát tanított. 1715-ben Nagyszombatban, 1716–7-ben Budán, 1718-ban Laibachban, 1719-ben Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1720-ban Goriziában, 1721–3-ban Laibachban kazuisztikát tanított. 1724-ben Klagenfurtban házgondnok és kazuisztikatanár, 1725-ben Kremsben, 1726-ban Budán házgondnok volt. 1727-ben Pozsonyban a házi lelkiatya feladatát látta el, a kollégiumban pedig kazuisztikát tanított.