Online Jezsuita Történeti Névtár

Nagyszombatban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban tanított. 1643–5 között Grazban végezte a bölcseletet. 1646-ban Sopronban, 1647–8-ban Kolozsmonostoron tanított. 1649–52-ben Bécsben tanult teológiát. 1652-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1654-ben Sopronban a házgondnoki hivatalt látta el. 1655-ben Nagyszombatban retorikát tanított. 1656-ban Komáromban hitszónokként működött. A következő évben bölcseletet tanított Nagyszombatban, és a nyomda igazgatója volt. 1758–9-ben Trencsénben az újoncmester helyetteseként működött. 1660-ban Szepeskáptalanon házfőnök, utána Pozsonyban három évig rektor és egy évig házi lelkiatya volt. 1665-ben Bécsben a Pázmáneumot igazgatta. 1666–7-ben Pozsonyban a házi lelkiatya feladatát látta el. 1668-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatója volt.

Kolozsváron született, Pécsről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1757–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. Utána Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet tanult. 1760–1-ben Győrben grammatikát tanított. 1762–3-ban a híres Scherffer Ferencnél egy kilenc hallgatóból álló csoportban matematikát tanult. Utána Egerben tanított egy évig. 1765–8-ban Bécsben végezte teológiai tanulmányait. 1768-ban szentelték pappá. A következő évben a nagyszombati csillagvizsgáló asszisztense lett. 1770-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1771-ben Győrben, 1772-ben Kolozsváron bölcseletet, 1773-ban Nagyszombatban kontroverziát tanított. A Társaság feloszlatása után a budai csillagvizsgáló igazgatója és az egyetemen a csillagászat tanára lett. 1806-ban vonult nyugalomba. Pontos meteorológiai és mágneses mérései alapján hosszú időre visszamenőleg ismerjük Bp. éghajlatát és földmágneses adatait.

Innsbruckban született 1673-ban. 1698-ban lépett be Bécsben a Társaságba. Mestersége valószínűleg festő volt. Próbaideje után is Bécsben maradt. 1703-ban Andrea Pozzo Bécsbe érkezett a templom építésére és kifestésére. Tausch rögtön mellékerült, és megtanulta tőle a festészetet és az építészetet. Együtt dolgoztak a jezsuita templom és a Liechtenstein-palota mennyezetfreskóin. Pozzo 1708-ban Bécsben meghalt, így megkezdett műveit, a prágai Clementianum ebédlőjét és a bécsi újoncház átépítését Tausch fejezte be. 1713–5-ben a trencséni jezsuita templomot készítette el. 1716–8-ban Bécsben az újoncház templomán dolgozott. 1719–21-ben Rómában tartózkodott. 1722-ben Goriziában megépítette a Szent Ignác-templomot. A következő évet újra Bécsben töltötte. 1724-től a cseh rendtartományban folytatta működését, ahol az általa tervezett főoltárt a boroszlói jezsuita templomban felépítették, melyre 1725-ben ő festette a Krisztus bemutatása a templomban című képet. A sziléziai Neissében telepedett le. Itt elkészítette jezsuita kollégium és a Szentháromság Kórház terveit, továbbá a glatzi templom főoltárát is, amelyet 1727–9-ben építettek fel. A kecskeméti piarista Szentháromság-plébániatemplom főoltárának képe is az ő műve, de az időpont bizonytalan.

Sároson született, Trencsénben lépett be a Társaságba. 1700–2-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1703–5 között Gyöngyösön tanított grammatikát. 1706-ban Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, majd 1707–9-ben Nagyszombatban folytatta, 1709-ben ott szentelték pappá. 1710-ben Leobenben elvégezte a harmadik probációt. 1711-ben Székelyudvarhelyen hitszónok volt. 1712–4-ben Kassán bölcseletet, 1715-ben Kolozsváron kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1716–9-ben Győrben hitszónok és a kazuisztika tanára volt. 1720-ban Nagyszombatban hitszónokként és a Szent Adalbert-szeminárium vezetőjeként működött. 1721-ben Nagybányán, 1722–4-ben Ungváron, 1725-ben Komáromban, 1726-ban Szatmárnémetiben, 1727-ben Rozsnyón, 1729-ben újra Komáromban, 1730–1-ben Kőszegen, 1732–3-ban Győrben volt hitszónok. 1734-ben Grazban a Mária-kongregációt vezette. 1735–44-ben Győrben lelkipásztor volt. 1745–6-ban Varasdon a házi lelkiatya feladatát látta el haláláig.
Vallásos irodalmi témájú műveit többségében magyarul írta. Fő műve Az emberek erköltseinek és az Isten igazságának Tükörei című kétkötetes, három kiadást megért munkája, korának egyik legnépszerűbb olvasmánya. Perger Gyula így jellemzi a művet: „A példatár két könyvből, azaz két kötetből áll. Mindegyik kötet három részre tagolódik. Egy-egy rész tizenkét történetet foglal magába, a történetekhez pedig mindig három elmélkedő magyarázat, »tanúság« kapcsolódik. Ezek a tanúságok erkölcstani fejtegetések, melyek szintén tartalmaznak rövidebb történeteket. Így mintegy háromszázötven hosszabb-rövidebb példázatot találunk a könyv két kötetében.”

1949-ben kezdte meg a noviciátust a zugligeti Manrézában, de a következő évben Szegedre kényszerült novíciustársaival együtt, majd onnan Jászberénybe internálták. Innen megszökve 1950–2 között a bp.-i Központi Szemináriumban tanult teológiát, utána megszerezte az orosztanári diplomát, ezt tanította 1956-ig, amikor is külföldre távozott. 1957-ben Pullachban fejezte be filozófiai tanulmányait, majd Kalksburgban volt egy évig magiszter. 1959-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Frankfurtban, de 1960–2 között Lyonban fejezte be, ahol 1961-ben szentelték pappá. 1963-ban Saint-Martin-d’Ablois-ban végezte a terciát, majd 1964–73 között Mannheimben a Heinrich Pesch Haus szociális központ munkatársa volt, miközben Heidelbergben a szociológiai doktorátusára készült. 1974–8 között Ludwigshafenban dolgozott. 1979–97 között Brüsszelben az OCIPE munkatársa, 1991–5 között igazgatója volt. 1998-ban kisebb agyvérzés érte, Münchenben gyógyult, közben lelkészkedett. 1999-től Bad Dürkheimben lett kórházi lelkész.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1724-ben Grazban kezdte a bölcseleti tanulmányokat, melyeket 1725–6-ban Nagyszombatban folytatott. 1727-ben Egerben, 1728–9-ben Győrben és 1730-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1731–3-ban Grazban, 1734-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1734-ben szentelték pappá. A következő évben Székesfehérváron grammatikát tanított. 1736-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1737–42 között hitszónokként működött Pécsett, Egerben, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen két évig, és Szatmárnémetiben haláláig.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1684–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1687–9-ben Kassán tanított középiskolában. 1690–3-ban teológiát tanult Nagyszombatban. 1694–5-ben Egerben hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1697–9-ben Székesfehéváron, 1700-ban Esztergomban, 1701-ben Egerben volt hitszónok. 1702–7 között Szatmáron házfőnökként működött, onnan Sopronba került házi lelkiatyának, ahol rövidesen meghalt.

A középiskolát Kaposváron végezte. 1938–43-ban a veszprémi egyházmegye papnövendéke volt. 1943-ban Tüskeváron, a következő évben Fűzfőgyártelepen volt káplán. Itt tanúja volt Bódi Margit életének és vértanúhalálának. Később megírta a fiatal lány életrajzát. A háború után megkezdődött papi életének kálváriája, mivel a papi békemozgalomtól való tartózkodása miatt sokszor került kényes helyzetbe. 1956-ban titokban felvették a Jézus Társaságába. Az ötvenes években tizenegy év alatt tizenhárom különböző plébániára helyezték. Utána nyugalmasabb évek jöttek sok betegeskedéssel. Ezalatt folytatta tanulmányait, jeles eredménnyel megszerezte a teológiai doktorátust. 1975-től Balatonkenesén volt plébános, ahol már nem háborgatta őt a rendőrség. 1985–8-ig a Budapesti Központi Papnevelő Intézet lelkivezetője volt. 1988 szeptemberétől haláláig Leányfalun a Lelkigyakorlatos Házban teljesített szolgálatot.

Prágában született, Brünnben lépett be a Társaságba. Neve az osztrák rendtartományban, 1689-ben jelent meg először: Besztercebányán hitszónok, hitoktató és házi lelkiatya volt. 1690-ben Bécsújhelyen, 1691-ben Sopronban, 1692–6-ban Nagyszebenben volt hitszónok haláláig.

Kecskeméten született, onnan lépett be 1949-ben a Társaságba. Első fogadalmait már a szétszóratásban tette le. 1951–3-ban a Központi Hittudományi Akadémián tanult, ahonnan 1953-ban eltávolították. Utána több hónapos átképző tanfolyam után villanyszerelő lett a Ganz Vagongyárban. 1956 végén külföldre távozott. 1957-ben a spanyolországi Oñában kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva, súlyos betegség miatt, Frankfurtban folytatta. Ott szentelték pappá 1959. július 31-én, Szent Ignác ünnepén. 1961-ben Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Gyenge volt az egészsége, hallásával is nehézségek voltak. Első munkahelyeként a norvégiai Oslóba került P. Horváth Kálmánhoz a magyarok gondozására. A magyar fiatalok számára megszervezte a Sík Sándor Cserkészcsapatot. Mellette nagy akaraterővel fizikai, csillagászati és matematikai diplomát szerzett. Mivel e tanulmányait állami kölcsönből végezte, törlesztésére gimnáziumi tanári helyettesítéseket és laboratóriumi félállásokat vállalt. 1984-ben került kapcsolatba a vatikáni csillagvizsgálóval, ahol évente több hónapot dolgozott. A rendszerváltás után magyarországi asztronómusokkal is együttműködött; megkezdte előadói tevékenységét, fő témája volt a betlehemi csillag. 1994-ben jelent meg először Mágusok és a Csillag Máté evangeliumában című műve, mely azóta még három kiadást ért meg, és 2000-ben angol nyelvre is lefordították. Magyar fizikusokkal és teológusokkal együttműködve 2004-ben elindították a kétévenkénti Manréza Szimpózium előadás-sorozatot. P. Teres Oslóban halt meg 2007. december 21-én.

Frivaldnádason született, Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. Kassán és Szepeskáptalanon egy-egy évig, majd két évig újra Kassán tanított. 1733–6-ig teológiát tanult Nagyszombatban. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Székesfehérváron tanított és szlovák lelkipásztor volt. 1738-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1739–40-ben Selmecbányán szlovák ünnepi hitszónokként, 1741-ben Kolozsváron retorikatanárként működött. 1742–5-ig Kassán bölcseletet, 1746–8-ban Budán kazuisztikát, 1749-ben Nagyszombatban szentírástant tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1750–60 között Budán a Királyi Kúrián jogászként működött. 1761–3-ban Ungváron, 1764–6-ban Sárospatakon, 1767-től a Társaság feloszlatásáig Szakolcán a házi lelkiatya hivatalát látta el. Trencsénben halt meg 1781-ben. Latin nyelven írt egyebek mellett Kassa történetéről, a székesfehérvári Mária-kongregációról és Magyarország topográfiájáról.

Az alsó-ausztriai Meggenhofenban született, Linzben végezte középiskolai tanulmányait, melyek befejezése után St. Andräban lépett be a Társaságba. A két év próbaidő és egy év retorika után 1869–71-ben Pozsonyban bölcseletet, 1872–5-ben Innsbruckban teológiát tanult. 1876–8-ban Kalocsán francia és görög nyelvet és matematikát tanított. Ezt követően Linzben volt a matematika tanára. 1880-ban a belgiumi Drongenban elvégezte a harmadik próbaévet. 1881–1912-ig Kalocsán tanított főleg természetrajzot, matematikát és geometriát. 1913-tól haláláig az új pécsi gimnáziumban tanította ugyanazokat a tárgyakat, mint Kalocsán. Külön minisztériumi engedéllyel nyolcvanhét éves koráig taníthatott, összesen ötvenhét tanévben.
A tanítás mellett rovartannal foglalkozott: első munkája Kalocsa rovarfaunáját ismerteti. Gyűjtését és kutatását később a legyekre, közülük is a kétszárnyúakra korlátozta. A nyári szünetekben gyűjtőutakat tett Erdélyben és Magyarország vidékein, majd a tanév időszakában vizsgálta ezeket. A szakirodalomban húsz fajta viseli a nevét. Gyűjteménye, melyben kb. hétezer-ötszáz kétszárnyú volt, halála után a Nemzeti Múzeumba került, de az 1956-os októberi harcokban elpusztult. Csak a katalógus maradt meg mintegy ötezer fajtáról.

Pörgölényben született, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után, 1711-ben Bécsben kezdte és 1712–3-ban Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1714–7-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1718–21-ben Kassán tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Ungváron tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1724-ben Nagyszombatban retorikát, 1725-ben Kassán és 1726-ban Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben ugyanott házgondnok volt. 1730-ban Egerben hitszónokként működött. Gyöngyösön halt meg. Művei Kolozsváron és Nagyszombatban jelentek meg.

Szülővárosából, Kassáról lépett be végzett bölcsészként Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1663-ban Pozsonyban az alsósokat tanította és az iskolai színjátszás felelőse volt. A következő évben Grazban a bölcseletet ismételte. 1665–6-ban Ungváron grammatikát tanított. 1667–70-ben Kassán végezte teológiai tanulmányait. 1671-ben Győrben, 1673–4-ben Lőcsén, 1675–81-ben Kassán, 1682–3-ban Nagyszombatban, 1684-ben Leobenben tanított középiskolában. A következő évben Kőszegen hitszónok volt. 1686–94-ben Trencsénben retorikatanárként és német hitszónokként működött. 1695–7-ben Kőszegen hitszónok, 1698–9-ben Győrben előbb lelkipásztor, majd házgondnok volt. 1700–2-ben Kőszegen hitszónokként, 1703–4-ben Nagyszombatban házgondnok-helyetteseként dolgozott. Utolsó évét Győrben töltötte betegen, ahol 1708-ban halt meg.

Nagyszombatban született, ott tanult grammatikát, és húszéves korában Bécsben vették fel a Társaságba. 1569. januárban Prágába küldték az újoncházba. 1571-től Bécsben konviktusi felügyelő volt. 1574-től bölcseletet és másfél évig teológiát tanult. 1580-ban szentelték pappá, mielőtt Erdélybe küldték. 1580–4 között Kolozsváron házgondnok, majd a gazdasági ügyek felelőse volt. 1585–6-ban Gyulafehérváron, 1587-től haláláig Nagyváradon a házfőnöki hivatalt töltötte be. 1589-ben Kisvárdán halt meg.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1708-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1709–11-ben Grazban bölcseletet tanult. 1712-ben Leobenben, 1713–4-ben Passauban és 1715-ben Linzben tanított középiskolában. 1716–9-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1718-ban. 1720-ban Judenburgban volt harmadik probációban. 1721–4-ben Grazban bölcseletet tanított. 1725–38-ban Bécsben három évig bölcseletet, négy évig kazuisztikát és hét évig teológiát tanított. 1739–42-ben Linzben, 1743–5-ben Passauban, 1746–8-ban újra Linzben és 1749–50-ben Bécsben volt rektor. 1751–4-ig a rendtartományt kormányozta. 1755-től haláláig újra a bécsi kollégiumot vezette.

Gyöngyösön született, Bécsben lépett be testvérként a Társaságba. A kétéves próbaidő után rögtön a hódoltsági misszióba küldték. 1646–9-ben Koppányban, 1650–1-ben Pécsett, 1662-ben Andocson dolgozott. 1653–4-ben Kassán, 1655-ben Ungváron a gazdaságban alkalmazták. 1656-ban Kassán a gazdasági ügyek intézőjének segített. A következő évben Nagyszombatban bevásárló, 1658-ban Pozsonyban portás, majd 1659-től haláláig Kassán a gazdasági ügyek felelősének mukatársa volt.

Az ausztriai Tesenbachban született, Linzből végzett bölcsészként lépett be Leobenben a Társaságba. A próbaévek után 1690–3-ban Linzben, 1694-ben Klagenfurtban tanított középiskolában. 1695–8-ban Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1698-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1700–1-ben a bécsi kollégiumban tanított. 1702-ben Grazban, 1703–4-ben Goriziában, 1705–7-ben Linzben bölcseletet tanított. 1708-ban Bécsben, 1709-ben Laibachban, 1710–3-ban újra Bécsben matematikát adott elő. 1714–5-ben Passauban volt rektor. 1716–40 között Bécsben élt: 1716–8-ban a tartományfőnök helyettese, 1719–21-ben rektor, 1722–4-ben a konviktus igazgatója, 1725–7-ben újra rektor, 1728–31-ben tartományfőnök, 1732–4-ben újra a konviktus igazgatója, 1735–8-ban megint rektor, 1739–40-ben a konviktus igazgatója volt. 1741-től Kremsben rektorként és 1745-től haláláig a szeminárium igazgatójaként működött.

Szentmihályfán született, középiskolai tanulmányait Iglón, Eperjesen és Egerben végezte. 1920-ban Szegeden lépett be a Társaságba. A második próbaévet már az új újoncházban végezte Érden. 1923–5-ben Szegeden bölcseletet tanult. 1926–8-ban a pécsi Pius Gimnáziumban tanított matematikát és fizikát. 1929–31-ben Bp.-en az egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot. 1932-től teológiát tanult egy évig Szegeden, majd három évig az írországi Dublinban. 1934-ben szentelték pappá. 1936-ban Pécsett matematikát, fizikát és angol nyelvet tanított. A következő évben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. 1938–40-ben a Castel Gandolfó-i pápai csillagvizsgálóban volt az igazgató asszisztense. Azokban az években a Tejút spirálkarjaiban látható csillagok eloszlása, illetve statisztikailag meghatározható száma volt a kutatás tárgya. Megfigyelései közben felfedezett egy új változó fényű csillagot. 1940-ben a háború miatt haza kellett jönnie, és ezzel megtört tudományos pályafutása. 1941-ben Szegeden, három évig Kassán bölcseletet tanított. 1945–6-ban Bp.-en az egyetemen dolgozott a csillagvizsgáló intézetben. 1947-ben Kalocsára került a csillagvizsgáló vezetésére. Ott kiadta Fényi Gyula utolsó megfigyeléseit, és tervbe vette az egész intézmény felújítását. Erre azonban már nem került sor. Az iskolák államosításával és a szerzetesrendek feloszlatásával megpecsételték a csillagvizsgáló sorsát is. Könyvtárát és felszerelését elosztották Bp., Debrecen és Szeged között. P. Tibor önéletrajzát ezzel a lakonikus mondattal zárja: „1950. június 9-én államosították a Haynald Obszervatóriumot. Aláírtam a lemondást, és Bp.-re mentem, ahol papi munkát vállaltam.” Ettől kezdve negyvenöt éven keresztül lelkipásztori munkát végzett, leghosszabb ideig a terézvárosi plébániatemplomban.

A belgiumi Gentben született, az itáliai Padovában 1555-ben lépett be a Társaságba. 1556-ban Loretóban volt rendi újonc. 1559–60-ban Forlìban tartózkodott, onnan került Bécsbe. 1563-ig bölcseletet tanult, utána teológiát. 1565-ben Nagyszombatban tartózkodott. 1566 végén Bécsben pappá szentelték. 1569-ben távozott Prágából, de a Társaságból nem lépett ki. 1570-ben Bécsből az alnémet rendtartományba küldték. 1571-ben elhagyta a Társaságot.