Online Jezsuita Történeti Névtár

1857–8-ben Nagyszombatban volt novícius. 1859–60 folyamán Pozsonyban filozófiai és teológiai ismereteit bővítette, egyben a ház minisztere és templomi gyóntató volt. 1861–6 között Kalocsán volt miniszter, spirituális, az építkezések felügyelője. 1867-ben St. Andräban végezte a harmadik probációt. 1868-tól haláláig Kalocsán volt spirituális és házi gyóntató.

Csíkszentgyörgyön született, huszonnégy évesen lépett be Bécsben a Társaságba. A bölcseleti tanulmányokat 1653–5-ben, a teológiát 1658–61-ben Nagyszombatban végezte. Rögtön utána két évig Ungváron házi lelkiatyaként és hitszónokként működött. 1664-ben végezte a harmadik probációt Judenburgban. Utána egy-egy évig Udvarhelyen és Kolozsváron volt népmisszionárius. 1667-ben visszatért Udvarhelyre, ahol 1668-tól haláláig vicesuperior és lelkipásztor volt.

Rozsnyón született, Szakolcáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1699-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1701–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Gyöngyösön tanított. 1706–9 között Nagyszombatban teológiát tanult. A következő évben Leobenben végezte a harmadik probációt. 1711–2-ben Marosvásárhelyen, 1713–4-ben Kolozsváron, 1715-ben Gyulafehérváron, 1716–7-ben Nagybányán és 1718-ban Budán volt hitszónok, ahol fiatalon halt meg.

Mezőlaborcon született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Lőcsén grammatikát tanított. 1697–9-ben Kassán tanult bölcseletet. 1700-tól egy-egy évig Gyöngyösön, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, majd három évig újra Kolozsváron tanított középiskolában. 1706–9 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1709-ben. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1711–2-ben Székelyudvarhelyen, 1713–4-ben Marosvásárhelyen volt hitszónok. Ugyanott 1715–6-ban, Székelyudvarhelyen pedig 1717–9-ig, haláláig a házfőnöki hivatalt látta el.

Trencsénben született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. 1716-ban Szakolcán az alsósokat tanította. 1717–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1720–1-ben Lőcsén a grammatika tanára volt. 1722–5-ig Kassán végezte a teológiát. 1724-ben szentelték pappá. 1726-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1727-ben hitszónokként működött. Fiatalon halt meg.

Sacán született, 1567-ben Bécsben lépett be a Társaságba. Próbaéveit 1567–9-ben Prágában töltötte. Az utolsó évben humaniorát tanult. Onnan Olmützbe került, ahol előbb tanult, majd 1572-ben szintaxist tanított. 1574-ben Bécsben megkezdte bölcseleti tanulmányait. 1575-ben már Rómában volt, ahol bölcseletet és teológát tanult. 1579-ben Szántó István Santori bíborosnál sürgette Undó pappá szentelését, ami valószínűleg 1580-ban meg is történt. 1581. június 8-án Erdélybe érkezett. Kolozsváron grammatikát tanított. 1582-ben Braunsbergben végezte a harmadik próbaévet.

Poroszkán született, Olmützben lépett be a Társaságba. Próbaéveit 1593–4-ben Brünnben végezte. A következő évben Prágában grammatikát tanított. 1596-ban Grazban bölcseletet tanult. 1597-ben Turócon tanított grammatikát, majd két évig Olmützben folytatta bölcseleti tanulmányait. 1600-ban Vágsellyén tanított grammatikát. 1601–2-ben Prágában a kazuisztikai kurzust végezte. 1602-ben szentelték pappá. A következő évben Brünnben volt harmadik probációban. 1604-ben Turócon a gazdasági ügyek intézőjeként működött. 1605–19 között Olmützben a házgondnok és a gazdasági ügyek intézőjének hivatalát töltötte be. 1621–2-ben Brünnben volt misszionárius. 1623-ban Olmützben tartózkodott, amikor létrehozták a cseh rendtartományt, melynek ő is tagja lett. A lengyelországi Czechowicében halt meg 1634-ben.
Ü, Ű

1934–7 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1938–9-ben Bp.-en kezdte a filozófiát, amelyet 1940-ben Kassán fejezett be. 1941-ben a kalocsai konviktusban volt szakaszfelügyelő. 1942–6 között Szegeden végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1946–7-ben a Manrézában végezte a terciát, majd Budapestre került, ahol a missziós központ munkatársa, illetve templomi gyóntató lett. Itt tette le a negyedik fogadalmát is 1947. február 2-án. 1948-ban Nagykapornakon volt káplán, majd ennek az évnek a végén Hódmezővásárhelyre helyezték hitoktatónak és könyvtárosnak, a következő év végén pedig Kaposvárra ugyanilyen feladattal. A szétszóratás után előbb 1950-ben két hónapig Kiskomáromban helyettesített, ezt követően 1950–2-ben Csabrendeken káplán, majd plébános volt 1952–68-ban Kötcsén, 1968–71-ben Kadarkúton és 1971–85-ben Szentbalázson. 1985-ben nyugdíjba vonult, Bp.-en élt. A rend visszaállítása után Bp.-en volt lelkipásztor.

A középiskolát Kalocsán végezte a jezsuitáknál, onnan lépett be a Jézus Társaságába. Képzése a szokásos menetben folyt: két év próbaidő, egy év retorika és három év bölcseleti tanulmányok Bp.-en, három év magisztérium Kalocsán, majd négy év teológia Szegeden. A harmadik próbaévet Bp.-en végezte, utána egy évig klasszika filológiát tanult. 1946–8-ban Rómában a Német–Magyar Kollégiumban a teológusok „repetitor”-a volt, és a Pápai Gergely Egyetemen elvégezte a kétéves hittudományi doktori kurzust. Hazatérve 1951-ig teológiát tanított a Szegedi Hittudományi Főiskolán. A szétszóratás idején először fizikai munkásként dolgozott, majd kántor lett. 1955. szeptember 9-én Egerben letartóztatták és a „demokratikus államrend elleni szervezkedés, valamint hazaárulás és kémkedés” vádjával tíz évre ítélték. 1956. október 27-én szabadult, de 1957 márciusában újból elfogták, és a szeptember 24-én megtartott tárgyaláson büntetését letöltöttnek vették, így szabadult. Ezután különböző helységekben kántorkodott. 1965. április 9-én újra elfogták, és a „Rózsa Elemér és társai összeesküvésében való részvétellel” vádolták. 1966 júniusában három évre ítélték. Szabadulása után visszatért Solymárra, ahol már előzőleg kántor és egyházi adóbeszedő volt. Onnan került 1974-ben Verőcemarosra a Migazzi-kastélyban lévő egyházi szociális otthonba a nővérek lelki vezetőjének. Innen a püspökszentlászlói szociális otthonba hívták lelkésznek, ahol folytatta az elődje, Németh János SJ által rendszeresített lelkigyakorlatokat. E munka során érlelte ki a tervet az Életrendezés Házának építésére. A ház működtetését folytatja az a közösség, mely az évek folyamán Vácz körül kialakult. Ő tette ismertté Magyarországon Henri Boulad egyiptomi jezsuita lelki könyveit, amelyeknek nagy olvasótábora lett nálunk is.

1923–5 között Érden végezte a noviciátust. 1926–8 között Szegeden tanult filozófiát, 1929–32 között a magiszteri éveit a pécsi Pius Kollégiumban töltötte, ahol magyar nyelvet és irodalmat oktatott. 1932-től Szegeden kezdte meg a teológiát, amelyet 1937-ben fejezett be Innsbruckban. Ugyanitt szentelték pappá 1935-ben. 1938-ban St. Andräban végezte a harmadik probációt. 1939–43 között újból a pécsi Pius Kollégiumban tanított filozófiát és hittant. 1944–9 között Bp.-en lelkigyakorlatokat adott és a Mária-kongregáció prézese volt. A szétszóratás után, 1951-ben Palermóban, majd 1952-ben Cibaliban a helyi olaszok lelkésze volt, 1953–7 között ismét Palermóban spirituális, 1958–60 között Münchenben lelkész és hittantanár, 1961–7-ig Bronnbachban lelkész. 1968-ban halt meg váratlanul Rómában.

Vágon született, a győri bencés gimnáziumban érettségizett. Onnan lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A próbaidő után egy év retorikát is végzett. 1937–9-ben Bp.-en tanult bölcseletet. Utána egy évig Pécsett volt internátusi nevelő. 1941–4-ben Szegeden teológiát tanult, ott szentelték pappá 1943-ban. 1945-ben a Manrézában végezte a harmadik próbaévet. Utána is ott maradt, főleg egyetemisták és diákok lelki gondozására, mely munkára rendkívüli adottságai voltak. Egy szovjet katona meggyilkolásával kapcsolatban 1946. június első napjaiban őt is letartóztatták. Az év őszén az Ausztriában állomásozó szovjet katonai bíróság tízévi kényszermunkára ítélte. Lágerük Kujbisev közelében volt, körülbelül négyszáz kilométerre Moszkvától. 1954 decemberében térhetett vissza Magyarországra, megtört egészséggel. Bekapcsolódott az 1956-os forradalomba. 1957-ben halt meg.

Trencsénben lépett be a Társaságba. 1728-ban Nagyszombatban kezdte el bölcseleti tanulmányait, majd 1729–30-ban Kassán folytatta. Utána egy-egy évig Eperjesen és Nagyszombatban, 1733–5-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1736–9-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1739-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1741–3-ban Nagyszebenben, 1744–5-ben Brassóban volt hitszónok. 1746-ban betegen Egerbe került. Utána egy-egy évig Varasdon és Gyulafehérváron, négy évig Kolozsváron, egy-egy évig Egerben és Sopronban volt hitszónok. 1755–8-ban Eperjesen és 1759–62-ben Eszéken látta el a házfőnöki és plébánosi hivatalt. 1763-ban Budán házgondnokként, 1764–6-ban Besztercebányán, 1767–71-ben Trencsénben és 1772–3-ban Sopronban házi lelkiatyaként működött. Ott halt meg 1774-ben.

Bényén született, Kassáról logikusként Trencsénben lépett be a Társaságba. Két és fél évvel előtte a lutheranizmusból tért át a katolikus hitre. 1738-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1739–41-ben bölcseletet tanult. 1742–3-ban Kőszegen, majd egy-egy évig Komáromban és Egerben tanított középiskolában. 1746–9-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1749-ben szentelték pappá. 1750-ben hitszónok volt Székesfehérváron. 1751-ben Besztercebányára került harmadik probációba. 1752–65-ig tábori lelkész volt Károly és Ferdinánd főhercegek légióiban. 1766–9-ben Esztergomban a házfőnöki, 1770–2-ben Ungváron a rektori, 1773-ban Lipótváron a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. A Társaság feloszlatása után is ott maradt haláláig.

Középiskolai tanulmányai befejezése után két évig tanult teológiát a nagyszemináriumban, majd 1934-ben belépett a Jézus Társaságába. 1936–9 között filozófiát tanult Bp.-en. Magiszteri évei során a Katolikus Misszió című folyóirat szerkesztésében segédkezett. 1940-től a kínai misszióban tevékenykedett: 1940–2 között Pekingben kínai nyelvet tanult, majd 1945. április 14-én letette a grádus vizsgát. 1947-től Fujangban kezdte a misszionáriusi munkát, de a kommunista csapatok előrenyomulása után tevékenysége meghiúsult, ezért elöljárói a Fu Jen egyetemre küldték szociológiát tanulni. A kiűzetés után a tajvani Tajcsingben kezdte meg az Opus Magnum című ötnyelvű nagyszótár magyar részének munkálatait. Az egyhangú szótárszerkesztői munka mellett angol nyelvet és hittant tanított. A hatvanas években vidéki missziós munkát vállalt, sorra építette a katolikus kápolnákat (Kancsien: 1965, Spunanli: 1967, Kanho: 1969, Sulinli: 1970). 1971-től a tajvani hegyvidéken élő nemzetiségek között misszionált. 1978-ban agyvérzést kapott, ezért visszatért Lucaóba, ahol a kórházban visszanyerte az egészségét, utána újból a kínai szótáron kezdett dolgozni. Amikor a tajvani nyelvet kezdte tanulni, összeállított egy kis tajvani–magyar szótárt is. 1993-ban befejezte a szótár munkálatait. Nem sokkal később kórházba került, ahol fél év múlva meghalt.

Nagyváradon született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, majd három évig a grammatikai osztályokban tanított. 1742-ben Kassán, 1743-ban Ungváron tanárkodott. 1744–7-ben Kassán végezte a teológiát. 1748-ban Nagyváradon tanított, a következő évben Beszercebányán volt harmadik probációban. 1750–1-ben Nagyszombatban héber nyelvet, 1752–4-ben Kassán bölcseletet és 1755–60-ban újra Nagyszombatban hébert és szónoklattant tanított. 1761–3-ban Győrben a teológia tanára, 1764–66-ban Budán iskolaigazgató, 1767-ben Pozsonyban könyvcenzor volt. 1768–70-ben Pécsett a rektori, 1771–3-ban Nagyváradon a házfőnöki hivatalt töltötte be. A Társaság feloszlatása után hosszabb ideig könyvcenzor volt, és számos tanulmányt írt az egyházi cenzúráról és az államhatalom beavatkozásáról. A király választott püspökké nevezte ki, de nem kapta meg a pápai megerősítést. Kalocsán volt nagyprépost és kanonok.

Győrben született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707–9 között Bécsben bölcseletet tanult. 1710–2-ben Pozsonyban, 1713-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1714–7-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait. 1717-ben ott szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1719-től a bécsi kollégiumban két évig a középiskolában, majd az egyetemen négy évig bölcseletet tanított. 1725–7-ben az újoncmester helyettese volt, majd egy évig kontroverziát adott elő az egyetemen. 1729–37 között Trencsénben volt rektor és újoncmester. 1738-ban Pozsonyban, 1739–40-ben Grazban rektorként működött. 1741–4-ig tartományfőnök volt. Négyéves kormányzása meghatározó volt a nagy provincia fejlődésében. Ő rakta le az alapjait annak a nagy munkának, melyet a rendtartomány a feloszlatás előtti évtizedekben kifejtett. 1742–4 között minden évben hatvannyolc fiatal lépett be a Társaságba. 1745–8-ban a bécsi kollégium rektora, 1749–50-ben a Pázmáneum igazgatója, 1751–2-ben újra a kollégium rektora volt. Családi örökségéből épült fel a székesfehérvári rendház iskolájával és híres rokokó templomával, amelynek fafaragásos nagy sekrestyéje és a templom oltárai Paumgartner (Baumgartner) Bernard segítőtestvér művészetét dicsérik. Vanossi 1753–7-ig Rómában asszisztens volt, s mint olyan a Társaság kormányzásában fontos szerepet játszott csakúgy, mint a XVII. (1751) és a XVIII. általános rendgyűlésen (1755–6). Neve az új rendfőnök választásakor is komolyan szóba került. 1757-ben Rómában halt meg.

Nagyváradon született, Bécsben lépett be a Társaságba. Újoncidejét 1596–7-ben valószínűleg Brünnben töltötte. 1598-ban Kolozsváron retorikát, 1599-ben bölcseletet tanult, 1600-ban az alsósokat tanította, és 1601-ben újra retorikus volt. 1602–3-ban Grazban böcsészetet tanult. 1604–5-ben Vágsellyén grammatikát tanított és a kórust vezette. 1606–7-ben Grazban végezte a teológiát is. 1607-ben szentelték pappá. 1608-ban Laibachban poézist tanított. 1609–14-ben Klagenfurtban a középiskolában tanított, közben 1613-ban ott végezte a harmadik próbaévet. 1615–6-ban Zágrábban tanított, és a kórust is vezette. Szatmáron halt meg 1617-ben.

Derencsényben született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1758-ban Rozsnyón tanított grammatikát. 1759–60-ban Kassán bölcseletet tanult. 1761-ben Nagyszombatban, 1762–3-ban Győrben tanított grammatikát. 1764–7-ig Nagyszombatban tanult teológiát, majd újra Rozsnyón tanított grammatikát. 1769-ben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1770–2-ben Nagyszombatban konviktusi felügyelő és magyartanár volt. 1773-ban Marosvásárhelyen hitszónokként és lelkipásztorként működött. 1794-ben Besztercebányán plébánosként halt meg.

A dunántúli Börcsön született, 1935-ben Bp.-en lépett be a Társaságba. A két év újoncidő után egy év retorikát is végzett. A bölcseleti tanulmányokat 1939-ben Bp.-en kezdte, majd két év után Kassán fejezte be. 1942–3-ban Kalocsán volt konviktusi felügyelő. A teológiát Szegeden végezte 1944–7-ben, ott szentelték pappá 1946. július 26-án. A harmadik próbaévet az észak-amerikai St. Robert’s Hallban végezte. 1949–51-ig Rómában készült a doktorátusra erkölcsbölcseletből. 1951-ben egy fél évet az észak-olaszországi Chieriben tanított etikát a fiatal emigráns magyar jezsuitáknak. Tanulmányainak befejezése után Torontóban lett az etika és a szociológia tanára. 1955. szeptember 15-én kinevezték a külföldön élő magyar jezsuiták viceprovinciálisává, az úgynevezett II. szekció kormányzására. Ez akkor a kínai missziók tagjait nem számítva tizenhat országban, harminchat rendtartományban, száztizenhárom magyar jezsuitát jelentett. Fő feladatának tartotta, hogy a külföldi magyar rendtartomány életének és a még nagyszámú tanuló rendtag képzésének anyagi alapjait megteremtse. Kormányzásának első évében huszonhét tanuló rendtag és tizennégy pap volt, összesen negyvenegy fő, akik még kiképzésben részesültek. 1965-ben tizenhét pap volt képzésben, hét a harmadik próbaévben, és rajtuk kívül csak két tanuló rendtag. Tízéves kormányzása döntő jelentőségű volt az úgynevezett II. szekció, a külföldön élő magyar jezsuiták életére, munkájára, lelkiségük és öntudatuk kialakulására. Az együvé tartozás tudata így már az emigráció első évében kifejlődött, és segített a saját munka becsületes végzésében, egyben megteremtette az alapját annak a feladatnak is, amellyel a hatvanas évek végétől sikerült szellemi és anyagi téren támogatnunk nemcsak rendtestvéreinket, hanem az egyházat és a magyarságot is.
P. Varga mint a II. szekció tartományfőnöke 1965-ben részt vett a XXXI. általános rendgyűlésen, ami a Társaság kormányzásának szempontjából fontos újítást hozott. Négy különböző asszisztenciához tartozó jezsuitát választottak, akiknek kötelességük volt fellépni, ha a rendfőnök betegsége, illetve kora miatt, vagy egyéb súlyos okból többé nem volt képes a Társaság irányítására. Beválasztották közéjük P. Vargát is, ami nagy megtiszteltetés volt a magyar rendtartománynak. Ezt a hivatalát hat évig látta el, majd visszatérhetett az Egyesült Államokba. 1972-ben New Yorkban az America House házfőnöke és a La Farge Intézet igazgatója lett. 1973-ban visszatért a Fordham egyetemre, ahol 1992-ig etikát tanított.
P. Varga külföldi tartományfőnökségének legnagyobb érdeme, hogy megszervezte a II., a külföldi szekció életét, amelynek nagy jelentősége lett majdnem fél évszázadra a magyar jezsuiták külföldi, de otthoni életére és jövőjére is. Ennek elengedhetetlen követelménye volt a provincia anyagi alapjának megteremtése, amire utódai biztosan tudtak építeni. E cél elérésére előtérbe helyezte az amerikai tanulmányokat és munkaterületeket, és nehezen tudta megérteni, ha egyesek erre nem mutattak hajlandóságot. A későbbiekben látható, hogy a magyar egyház segítése, főként szellemi téren, sokkal hathatósabban működött Európából, mint a világ más részeiről. Elég a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézetre, a Szolgálat című folyóiratra vagy a Teológiai Kiskönyvtár sorozatra gondolni.
1992-ben ment nyugdíjba. A Parkinson-kór rövid idő alatt elhatalmasodott rajta. 1994. július 10-én halt meg New Yorkban.

1927–9 között Érden és a Manrézában volt novícius, majd Kalocsán befejezte gimnáziumi tanulmányait. Ezt követően Szegeden és Bp.-en tanult filozófiát. 1937-ben, a magiszteri évében földrajzot és természetrajzot tanított Kalocsán. 1938–41 között Szegeden teológiát tanult, majd magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1946-ban a Manrézában végezte a terciát, utána Pécsett tanított. 1950-ben Mezőkövesdre internálták. 1950–2-ben Szegeden, 1952–66 között Nagykamaráson, 1966–9 között Endrődön, 1969–71 között Szarvason és 1971–85 között Gádoroson volt lelkész. 1985-től nyugdíjas, 1988-tól haláláig a Radvány utcai idősek otthonában lakott.