Online Jezsuita Történeti Névtár

1921–3 között Érden volt skolasztikus novícius, majd a kalocsai kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1927–9 között Szegeden filozófiát hallgatott, a következő évben magiszter és konviktusi felügyelő volt Kalocsán, gyorsírást tanított és gyorsíró kört vezetett a gimnáziumban. A magyar jezsuiták kínai missziójába jelentkezett. 1930-ban érkezett Kínába. A tengeri utazás során megismerkedett egy zsidó férfival, aki annyira meghatódott a fiatalember missziós terveitől, hogy vásárolt neki egy írógépet. Ezt jól kihasználta Kínában, a Fidest és a Lument, a hazai katolikus sajtót tudósította, időjárás-jelentéseket adott és könyvet írt a misszió történetéről. A misszióban nagyhírű orvosnak számított, bár otthon csak kevés egészségügyi ismeretet szerzett. Ambulanciáján rengetegen keresték fel, főként sebesülteket ápolt. Könyvből tanulta meg, mit hogyan kell operálni. Az összeomlás után menekülnie kellett, de Honan tartományban Msgr. Megan verbita püspök két kézzel kapott a „híres” orvoson. Hszinhsziang kórházában alkalmazta, ápolónői kurzust alapítottak. Sok modern gyógyszer használatába is bevezette a kurzus hallgatóit. A paocsi főkórház táviratilag hívta, mert minden orvosa elmenekült. Rögtön kórházigazgató és főorvos lett, a háború után díszoklevelet adtak neki, és véglegesíteni akarták. P. Szajkó azonban elsősorban pap és hithirdető akart lenni. A forradalom következtében a sanghaji Zikavej csillagvizsgálójába került, ahol műszaki tudását gyakorolta, amikor áramfejlesztőt készített a műszerekhez. Időjárás-jelentéseket adott ki, hogy a hajókat megmentse a viharoktól. A kommunisták is foglalkoztatták mint orvost és építészt, de végül börtönbe csukták, majd kitoloncolták Kínából. 1952. október 9-én a kommunista hatóságok kiutasították Kínából, és másnap Sanghajba kísérték, 11-én pedig felrakták egy Hongkongba induló hajóra. 1952. december 31-ig Hongkongban maradt, majd Kanadába hajózott, hogy Hamiltonban csatlakozzon a szétszóratásban élő magyar jezsuitákhoz. Itt nem nagyon találta fel magát, válságba került, 1956-ban elhagyta a közösséget, és 1957-ben hivatalosan is kilépett a Társaságból. Egyszerűen eltűnt, és csak sok év után bukkant fel ismét. Egy üvegezővállalatnál dolgozott, ólomba helyezte az üvegeket, de jezsuita társai megismerték az aláírását. Rábeszélték, hogy térjen vissza a rendbe. Az akkori generális engedélyezte, hogy új noviciátusi idő nélkül visszavehessék. Los Angelesben kezdett működni, de 1981. december elején szívrohamot kapott, kórházba vitték, megoperálták, sokat szenvedett, majd meghalt.

Kőszegen született, Kassáról a bölcselet doktoraként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után egy évig Budán, három évig Győrben, majd két évig Egerben tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait 1734–7-ben Kassán végezte. 1737-ben szentelték pappá. 1738-ban Nagyváradon tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740-ben Nagyszebenben volt házfőnök és plébános. 1741–3-ban Gyulafehérváron hitszónokként dolgozott. 1744-ben Rozsnyóról plébánosi feladatokat látott el a környéken. 1745–6-ban Eszéken hitszónoki feladatokat látott el; 1747–8-ban a soproni kollégium birtokán, Pornón működött mint lelkipásztor. 1749-től haláláig hitszónok volt két-két évig Kőszegen, Nagyszombatban, Komáromban, Eperjesen, Péterváradon és Brassóban. Szatmárnémetiben halt meg 1760-ban.

Az erdélyi Tordason született 1569 körül. Húszéves korában, 1589-ben Rómában lépett be a Társaságba. Első szerzetesi éveiről nincsenek adataink. 1597-ben Nápolyban, a következő két évben Rómában tanult teológiát. Mozgalmas élete volt, gyakran változtatta állomáshelyét. 1600-ban Kolozsváron kezdte meg papi működését. 1603-ban Brünnben miniszter, 1604-ben Sellyén hitszónok, 1605-ben Bécsben, 1606-ban Prágában, 1607–9-ben Grazban tanított bölcseletet, majd haláláig egy-egy évig Alsólendván és a Felvidéken volt lelkipásztor.

Trencsénben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanított grammatikát. 1696–8-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1699–1700-ban Székelyudvarhelyen, 1701-ben Szepeskáptalanban, 1702-ben Kassán tanított középiskolában. 1703-ban Bécsben, 1704-ben Grazban és 1705–7-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1706-ban. A harmadik próbaévet 1708-ban Judenburgban végezte. A következő évben Kolozsváron tanított középiskolában. 1710–1-ben Trencsénben, 1712-ben Pozsonyban, 1713–7-ig Pozsonyban volt házgondnok. 1718–20-ban Kőszegen a rektori, 1721–2-ben Eperjesen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1723-ban Trencsénben, 1724–30-ban Nagyszombatban volt a gazdasági ügyek intézője. 1731–4-ben Trencsénben az iskola és a konviktus igazgatójaként működött. 1735-ben Zsolnán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1736–7-ben Kassán a gazdasági ügyeket intézte. 1738–43-ban Szepeskáptalanon, 1744-től kilenc évig Zsolnán házfőnök és plébános volt, majd haláláig, 1754-ig a templom építését vezette.

1936–8 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd házi mindenes, lakatos és ebédlős. 1940-től Kalocsán volt portás és házi mindenes, majd a háború alatt behívták katonának, egy tábori kórházban teljesített szolgálatot Németországban, ahol angol fogságba került. 1948-ban Kalocsán, 1949-ben Szegeden házi mindenesként tevékenykedett. 1950-ben Kalocsán foltozó szabóként dolgozott. A szétszóratás alatt Bp.-en fizikai munkásként dolgozott, keresetéből a nélkülöző rendtagokat rendszeresen segítette. A rend visszaállítása után a Radvány utcai idősotthon lakója volt.

Tizenöt éves volt, amikor anyját és három testvérét elrabolták a törökök. Nagybátyja pártfogolta és taníttatta. 1560-ban a nyitrai püspök Rómába küldte a Német Kollégiumba. 1561-ben jelentkezett felvételre a Jézus Társaságába. A Római Kollégiumban tanult bölcseletet és teológiát 1565-ig, onnan Bécsbe küldték, ahol grammatikát tanított. Bécsből Nagyszombatba került az első magyar kollégiumba. 1566-ban szentelték pappá. 1568–74 között Bécsben még teológiát tanult, és bölcseletet tanított. 1575–9 között Rómában volt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója. Megírta az 1575-ös szentév történetét, amely még mindig nem jelent meg nyomtatásban. 1578-ban kieszközölte XIII. Gergely pápánál egy magyar kollégium alapítását. Ezt a pápa a növendékek alacsony száma miatt egyesítette a némettel. Az intézmény ma is létezik Német–Magyar Kollégium néven. 1580–8 között Erdélyben működött, főleg mint hitvitázó és hitszónok. Egyszer háromszázhárom kálvinista pásztorral vitázott azok szinódusán. Első két évében már négyszáz személyről ad hírt, akiket ő vezetett vissza az egyházba. Kolozsváron, Gyulafehérváron és Nagyváradon működött. Amikor 1588-ban az erdélyi országgyűlés elűzte a jezsuitákat, többen közülük, főleg a lengyel atyák, őt is okolták makacssága miatt. 1590-ben Vágsellyén házfőnök, a következő évben Znióváralján hitszónok volt. 1592–4-ig Bécsben kazuisztikát tanított, majd attól kezdve magyar hitszónokként és gyóntatóként dolgozott. 1602–5-ben Turócon lelkipásztorkodással és főleg írással foglalkozott. 1606-tól haláláig Olmützben készítette emlékiratait. Dolgozott a Szentírás magyar fordításán is. Munkáinak nagy része megsemmisült Bocskai István felkelése alatt. Munkái közül fennmaradt Korán-cáfolata, dokumentációja a magyar kollégium alapításáról és a némettel való egyesítéséről, valamint alapos beszámolói a katolikus egyház súlyos helyzetéről, továbbá levelezése 1600-ig a Monumenta Antiquae Hungariae négy kötetében jelent meg kritikai kiadásban. Hogy Káldi György használta-e és milyen mértékben Szántó István esetleges Szentírás-fordítását, ma még vitatott kérdés.

Lucfalván született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1656-ban Veszprémben tanított. 1657–9-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Ezt követően két évig Kassán tanított. 1663–6-ban Grazban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1666-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1668–71-ben Nagyszombatban bölcseletet és matematikát tanított. 1672–3-ban Trencsénben rektor volt. 1675-től haláláig, 1683-ig Nagyszombatban működött: három évig a teológia tanára és a teológiai kar dékánja (1677), utána három évig rektor és az erdélyi misszió főnöke, újabb három évig kancellár, közben a szentírástan, a kazuisztika és az egyházjog tanára volt. 1681-ben magyar fordításban kiadta a Jézus Társasága szabályait.

Kilencgyermekes kántortanítói családban született. 1902-ben a jezsuiták kalocsai Szent István Gimnáziumában kezdte meg a tanulmányait, majd belépett a Jézus Társaságába. Kétéves nagyszombati noviciátus után 1908–11 között Kalocsán összevontan végezte el a felső négy osztályt. Kiváló emlékezőtehetsége volt, több ezer hexametert tudott Vergiliustól könyv nélkül. 1911–4 között bölcseleti tanulmányokat folytatott Innsbruckban. 1914–7-ig Kalocsán a konviktus felsőseinek magisztere volt, emellett mennyiségtant tanított az alsósoknak. 1917-ben Innsbruckban kezdte meg teológiai tanulmányait, a második évét Kalocsán és Sükösdön végezte az I. világháború utáni forradalmak miatt. Csak megkésve szentelték pappá. 1921-ben, a sikeres záróvizsga után, a bécsi Canisius-templomban működött, majd szeptemberben Belgiumba ment a harmadik probációra. P. Somogyi felajánlása nyomán – hogy amennyiben emberáldozat nélkül átvészelik a kommünt, a magyar jezsuita tartomány pogány missziós munkát vállal – P. Szarvas a párizsi jezsuita rendtartomány sanghaji missziójába került. 1922. augusztus 21-én indult Marseille-ből Kínába, és negyvenkét napi tengeri utazás után érkezett Sanghajba. Az első évet a kínai nyelv elsajátítására fordította, majd Nankingba került a mandarin nyelv gyakorlására. 1923–4 között a spanyol jezsuiták vuhui apostoli vikariátusában működött káplánként egy idős francia misszionárius mellett. Majd a római általános rendfőnök a magyar misszionáriusokat a hszienhszieni francia misszióba rendelte. Így került P. Szarvas Tamingba, ahol 1924-től dolgozott. Munkájában hamarosan a kalocsai iskolanővérek is segítették. Először a Taming városától délre fekvő Hszung-san-cuan missziós állomás vezetésével bízták meg, amelynek körzetében mintegy háromezer-ötszáz katolikus élt, huszonöt-harminc faluban elszórtan. A nyári hónapokban P. Szarvas a nyugati részeken missziós körutakat tett, ahol még nem éltek keresztények. Orvosságot osztott a beteg kínai gyerekek között, évente ezerötszáz-kétezer haldoklót keresztelt meg. 1928-ban káplánt kapott a francia P. Joliet személyében, akire a régi keresztény községek gondozását bízta, míg maga újakat szervezett. Áldozatos és sikeres munkája elismeréseként Msgr. Lecroart, a missziós kerület francia püspöke, aki már járt Magyarországon is, és alkalma volt meggyőződni a magyar misszionáriusok megbízhatóságáról, esperessé nevezte ki. 1932-ben a déli részek püspöki vikáriusa lett. A keresztények száma rohamosan nőtt, ezért Csiucsiang közelében megépítette a Lisieux-i Szent Teréz-templomot, amelyet 1933. május 7-én szenteltek fel hívek ezreinek jelenlétében. Az új templom a kínai magyar misszió egyik dísze és virágzó lelki élet központja lett. A magyar misszió 1936-ban önálló lett, ekkor P. Szarvast nevezte ki a Szentszék apostoli prefektussá, a jezsuiták pedig a misszió vezetőjévé. Az első tíz év alatt négyezer-hatszáz hitújoncot keresztelt meg, egész kínai missziója alatt pedig kilencezret. 1942-ben P. Takács János SJ lett a misszió vezetője, Msgr. Szarvas pedig apostoli adminisztrátor maradt 1947 végéig, amikor a Szentszék P. Lischerong Gáspárt nevezte ki apostoli adminisztrátornak. 1946. szeptember 28-án a kommunisták elfogták, és másnap néptörvényszéket tartottak felette. Egy akácdoronggal verték a fejét, lebuktatták az asztalról, a végén sok sebből vérezve, eltört végtagokkal, megnyomorítva vetették a börtönbe. Már halottnak véltek, de a magyar jezsuiták gondos ápolásának köszönhetően talpra állt. Hívei kérésére elhagyta Tamingot, és Róma engedélyével hazatért. 1948 januárjában érkezett Bp.-re, másfél évig országszerte előadásokat tartott a kínai missziókról. Kínába már nem mehetett vissza. Amikor Magyarországon 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, Homokra internálták, majd a kaposvári Szent Imre- templomban lelkészkedett rövid ideig. 1952. május 29-én vonult be a pannonhalmi papi otthonba. Az otthon életében példaadóan vett részt, kétkezi munkájával segített megművelni a konyhakertet, fizikai munkára egyébként is mindig készségesen vállalkozott. P. Csávossyval és F. Gódorral lakott egy szobában, éjjelente sokszor hallották gyötrelmes fohászait a kínai missziókért. Hősies türelemmel viselte a rákbetegségével együtt járó fájdalmakat. A bp.-i Szent Ferenc Kórházban hunyt el.

1948–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. 1950-ben Jászberénybe internálták, a szétszóratás idején, 1966–82 között Gyónon a szociális otthonban dolgozott házi mindenesként. 1982-től Gyálon nyugdíjas, majd a rend visszaállítása után 1989-től a Radvány utcában szakács, 1999–2000 között Gyálon kertész, majd 2001-től a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója.

A horvátországi Križevciben született, logikusként Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Varasdon grammatikát tanított egy évig. 1706–8 között Grazban tanult bölcseletet. Utána Varasdon egy, Zágrábban két évig tanított középiskolában. 1712–5-ig Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1717–8-ban Zágrábban hitszónok volt. 1719–21-ben Nagyszombatban bölcseletet adott elő. 1722–5-ig Grazban egymás után a kontroverzia, a kazuisztika és a kánonjog tanára volt. 1726-ban Bécsben kazuisztikát, utána Nagyszombatban két, majd Grazban három évig teológiát tanított. 1732–4-ben Zágrábban a rektori hivatalt látta el. 1735–6-ban Bécsben a szentírástan tanára volt. 1737–40-ig Nagyszombatban a kancelláriát vezette. 1743-tól haláláig Laibachban iskolaigazgató volt. Bölcseleti és teológiai művei egy kivétellel Nagyszombatban jelentek meg.

1947–9 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd elöljárói kérésére elhagyta az országot. 1950–1-ben Assenhausenban magyar irodalmat tanult. 1952–4 között Leuvenben filozófiát hallgatott. 1955–8 között Oxfordban végezte a teológiát, közben pappá szentelték. 1963-ban a kanadai Saint Jérôme-ban végezte a terciát. 1964–2003 között a syracuse-i Le Moyne egyetemen tanított biológiát, amelyből 1968-ban doktorált.

Nagyváradon született, 1626-ban lépett be Leobenben a Társaságba. A bölcseletet és a teológiát Grazban végezte, ott szentelték pappá 1636. március 23-án. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. Papi életét Győrben kezdte. Katekéta volt, és a Mária-kongregációt vezette. 1639–40-ben Homonnán népmisszionáriusként működött. Utána egy évig Győrben intézte a ház anyagi ügyeit, majd Szatmáron lett misszionárius. 1643–5-ben Kassán házfőnökként működött. 1646–8-ban évente változtatta állomáshelyét, majd visszatért Kassára házfőnöknek. 1654–5-ben Nagyszombatban volt házi lelkiatya, majd Ungváron a szemináriumot vezette. 1657–9-ben Szepesen házfőnök, majd a következő három évben Ungváron volt rektor. Utána 1663-tól szinte évente változtatta állomáshelyét Kassa és Szepes között. Csak időskorára nyugodott meg egy kicsit: 1676–82-ben Kassán házi lelkiatya volt. Életének utolsó éveit Szatmáron töltötte, ahol nyolcvanévesen halt meg.

Egri főegyházmegyés felszentelet papként lépett a Jézus Társaságába. 1937–38 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. A filozófiát Bp.-en kezdte, de Kassán fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen volt miniszter, utána Szegeden teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1943-ban Szegeden végezte a harmadik probációt. 1944–7 között Nagykapornakon szolgált, majd 1948-ban külföldre szökött. 1948–53 között az Egyesült Államokban, South Norwalkban az emigráns magyarok között végzett lelkipásztori munkát. 1954–8 között Hamiltonban volt plébános, majd 1959–69 között Poughkeepsie-ben lakva ismét a magyar emigránsok között missziózott. 1970-ben Shrub Oakban, 1971–8 között Clevelandban, 1979–90-ig pedig Philadelphiában volt missziós lelkész.

Mikeházán született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1730-ban Székesfehérváron grammatikát tanított. 1731–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1734–6-ban Kolozsváron, 1737-ben Egerben tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Kassán végezte 1738–41-ben. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–4-ben Kolozsváron először hitszónok, majd az etika tanára volt. A következő évben ezt tanította Kassán is. 1746–9-ig Kolozsváron három évig a bölcselet, majd a kontroverzia tanára volt. 1750-ben Nagyszombatban kontroverziát, 1751-ben Grazban kazuisztikát tanított. 1752-től Kassán két évig a teológia tanára és négy évig a Kisdy-szeminárium igazgatója volt. 1758–64 között Kolozsváron két évig a nemesi konviktus és a szeminárium igazgatójaként, négy évig rektorként, egy évig az építkezés felügyelőjeként működött. 1765-től Kassán, 1768-tól Kolozsváron volt rektor. 1771-től a feloszlatás után is a nemesi konviktust és a szemináriumot vezette. 1779-ben marosvásárhelyi főesperes-plébános lett.

Acsádon született, Sopronból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1718-ban Győrben tanított grammatikát. 1719–21-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1722–3-ban Győrben grammatikát, 1724-ben Egerben retorikát tanított. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte 1725–8 között. Ott szentelték pappá 1727-ben. 1729-ben Nagyszombatban egyházjogot tanult. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1731–4-ben bölcseletet tanított Nagyszombatban. Utána egy évig vándormisszionárius volt. 1736–40-ig Nagyszombatban két évig egyházjogot és három évig teológiát, 1741–2-ben Grazban teológiát tanított. 1743–6-ig rektor volt Kolozsváron. 1747–8-ban Bécsben a Pázmáneumot vezette. 1749–51-ben Győrben volt rektor. 1752–3-ban Nagyszombatban szentírástant tanított. 1754–7-ben az esztergomi érsek tanácsadója volt Pozsonyban. 1758–9-ben Budán tanulmányi főnökként működött. 1760-ban Nagyszombatban a szemináriumot vezette, ahol nem sokkal később meghalt.
Korának egyik legismertebb jogásza volt. Gazdag irodalmi működése felölelte nemcsak az egyházjogot, hanem a magyarországi jogrendszert is. Tankönyvei, gyakorlati irányú kézikönyvei és törvénygyűjteményei hosszú ideig közhasználatban voltak.

Sümegen született, Budáról Bécsben lépett be a Társaságba. 1724–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1727–8-ban Pozsonyban, 1729-ben Nagyszombatban grammatikát, 1730-ban Kőszegen retorikát tanított. 1731–4-ben teológiát tanult Grazban. Ott szentelték pappá 1734-ben. Utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1736-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737–40-ben Kassán bölcseletet tanított. 1741–5 között Nagyszombatban három évig bölcseletet, egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát adott elő. Utolsó évében a bölcsészeti kar dékánja volt. 1746-ban Kassán, 1747–9-ben Győrben teológiát tanított. 1750–1-ben Nagyszombatban szentírástant adott elő. 1752-ben Gyöngyösön volt házfőnök, amikor rövidesen meghalt. Műveiben az ifjúság neveléséről, Magyarország első nádorairól, a 17. századi magyar történelemről és a római pápa primátusáról tárgyalt. Magyarul írt Szűz Máriáról és Szent Józsefről.

Szülővárosából, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Sopronban grammatikát tanított. 1755–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1757–8-ban Pozsonyban, 1759-ben Budán grammatikát tanított. 1760-ban Bécsben szentírási görög és héber nyelvet tanult. Utána egy-egy évig Egerben grammatikát, Győrben retorikát tanított. 1763–6-ban Kassán végezte a teológiai tanulmányokat. 1765-ben szentelték pappá. 1767-ben Egerben végezte a harmadik probációt. 1768–9-ben a bécsi Theresianumban volt felügyelő. 1770-ben Győrben magyar, 1771-ben Sopronban magyar és német hitszónok volt. A következő évben Kassán iskolaigazgatóként működött. 1773-ban Esztergomban volt hitszónok. A Társaság feloszlatása után kanonok, 1801-ben nagyprépost lett Székesfehérváron, és 1802-ben benedeki apát. Az uralkodó a dalmáciai Cattaro címzetes püspökévé nevezte ki.

1600. március 21-én Brünnben lépett be a Társaságba. Próbaideje után Sellyén tanított egy évig, majd 1603–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána három évig Bécsben tanított középiskolában. A teológiát Grazban végzete 1609–12 között. Ezt követően két évig Zágrábban retorikát tanított, majd Klagenfurtban elvégezte a harmadik próbaévet. Papi élete kezdetén a retorika tanára volt Bécsben, Český Krumlovban, Nagyszombatban és Klagenfurtban. 1625–9-ben Szepesen, Rákóczi Pál udvarában volt hitszónok. 1630-ban Nagyszombatban házi lelkiatya volt. 1631-től Győrben tanított retorikát, volt házi miniszter és házi lelkiatya haláláig, 1635-ig.

Gyarmaton született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. 1677-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1678–80-ban Grazban bölcseletet tanult. 1681-ben Komáromban, 1682-ben Ungváron, 1683-ban Pozsonyban tanított középiskolában. 1683-ban a török veszély miatt Münchenben kezdte meg teológiai tanulmányait, amelyeket 1685–7-ben Grazban folytatott. 1688–9-ben Nagyszombatban retorikát tanított, utána a szemináriumban lett felügyelő. 1690–2-ben Kassán bölcseletet tanított. Ezt folytatta Nagyszombatban is 1693–5-ben. 1696–9-ben Nagybányán, 1700–1-ben Szatmáron volt házfőnök. Utána két-két évig Székesfehérváron, Gyöngyösön és Egerben hitszónokként működött. 1708–11 között Kőszegen a rektori hivatalt töltötte be. A következő évben Egerben, 1713–4-ben Kassán kazuisztikát adott elő, és a szemináriumot vezette. 1715-ben Ungváron rektorhelyettes volt, majd rövidesen meghalt.

Holicson született, huszonkét éves korában lépett be a Társaságba 1624-ben Leobenben. 1627-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1628–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig újra Nagyszombatban tanított. 1632–3-ban Bécsben kazuisztikát tanult, ott szentelték pappá 1633-ban. 1635-ben részt vett a nagy nádori misszióban a bicsei birtokon. A következő évben a lévai királyi misszióban magyar és szlovák nyelven működött. 1637–9-ben az ottani misszió főnöke volt. 1640-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1641–5-ben Homonnán házgondnok, 1646–7-ben a szakmári misszióban magyar hitszónok, 1648–9-ben Turócon lelkipásztor volt. Élete utolsó öt évét Ungváron töltötte. Volt házgondnok, a gazdasági ügyek intézője és a szeminárium igazgatója.