Online Jezsuita Történeti Névtár

A pécsi Pius Gimnázium tanulója volt. 1934-ben lépett a jezsuita rendbe. Újoncidejét és a bölcseletet Bp.-en végezte. Ezek befejezése után 1940-ben a kínai misszióba került. Két évet töltött a japánok által megszállt Pekingben nyelviskolában. 1942–3-ban felügyelő volt és tanított a magyar rendtartomány missziójában Tamingban. 1943–7 között a Sanghaj melletti Zikavejben a jezsuiták főiskoláján teológiát tanult. 1946. június 9-én szentelték pappá. 1947–9 között Rómában a jezsuita Történeti Intézetben elkezdte a kínai misszió forráskiadásához az anyaggyűjtést, és a Gregoriana egyháztörténelmi fakultásán folytatott tanulmányokat. A harmadik próbaévet a spanyolországi Gandiában végezte 1949–50 között. 1958-ban a Harvard Egyetemen kelet-ázsiai történelemből és nyelvtudományból doktorált. Onnan a jezsuiták washingtoni Georgetown egyetemére került. 1958–85-ig az ázsiai történelem tanára volt, kifejlesztette a graduate programot. Több más egyetemi funkciót is betöltött, így 1964–6 között az üzletvezetés iskolájának dékánja volt, 1966–8-ban pedig a külszolgálati iskoláé. Miután 1985-ben nyugalomba vonult, egy évet a Smithsonian Intézetben töltött tudományos kutatással. Utána a jezsuita rend Történeti Intézetében dolgozott haláláig. Jelentős műve volt az 1961-ben Rómában megjelent The Jesuits and the Sino-Russian Treaty of Nerchinsk című doktori dolgozata. Műve nemcsak a szakterületen, hanem a politikában is szerepet játszott a kínai–szovjet-orosz határvitában. 2002-ben jelent meg forrásgyűjteménye, a Monumenta Sinica első kötete (1546–1562) angol fordítással együtt, amelyet utódja a Georgetown egyetemen, John Witek S. J. rendezett sajtó alá. További két kötet anyaga maradt fenn hagyatékában, mely a tervek szerint kiadásra kerül. Ezeken kívül számos tanulmánya jelent meg főleg angol nyelven.

Pruszkán született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1631–3-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1634-ben Pozsonyban, majd 1635-ben Győrben grammatikát tanított. 1636–8-ban Grazban végezte a teológiát. 1639-ben szentelték pappá. Ebben az évben Leobenben volt harmadik probációban. 1640-ben Homonnán, 1641–3-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1644-ben Érsekújváron volt misszionárius. 1645–6-ig Turócon, 1647–50-ig Nagyszombatban és 1651-ben Trencsénben működött mint lelkipásztor és hitoktató. 1652-ben Győrben, 1653-ban Selmecbányán misszionárius, 1654-től haláláig Turócon házi lelkiatya és hitszónok volt.

Pruszkán született, huszonnégy éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig grammatikát tanított Nagyszombatban. A teológián kazuisztikát tanult egy évig Laibachban, majd egy évig Klagenfurtban, ahol 1621-ben pappá szentelték. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1623–7 között Szepesről népmissziókat tartott. A következő két évben Nagyszombatban tanított grammatikát, és a szeminárium igazgatója volt. Ezt követően két évig Homonnán volt népmisszionárius, majd 1632–6 között Kassán működött lelkipásztorként. A következő négy évben Pozsonyban volt házi miniszter és a gazdasági ügyek intézője, majd 1641-től Homonnán lelkipásztor. 1644–5-ben, a zavargások idején, Homonnai Drugeth János gróf gyóntatója volt. 1645. október 20-án Szlanicán halt meg.

Hallstattban született, Linzből logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1697–9-ben Grazban bölcseletet tanult. Itt két évig, majd egy évig Kőszegen és Kremsben középiskolában tanított. 1704–7 között Grazban volt teológus, ahol tanulmányai befejeztével szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1709–12-ben Bécsben bölcseletet, 1713–6-ban Linzben kazuisztikát tanított. A következő évben Eperjesen volt hitszónok. 1721-ben Selmecbányán, 1722–4-ben Budán, 1725–6-ban Belgrádban volt elöljáró és plébános. 1727-ben Sopronban házi lelkiatyaként, 1728-tól haláláig Linzben a kazuisztika tanáraként működött.

Olmützben született. 1556-ban Rómában lépett be a Társaságba, ott végezte bölcseleti és teológiai tanulmányait, és 1560-ban ott szentelték pappá. Ingolstadtban teológiai doktorrá avatták. 1561-ben Bécsből az akkor alapított nagyszombati kollégium első rektora lett. Két év múlva visszakerült Bécsbe, ahol szentírástant tanított. 1565-ben újra Nagyszombatba került. 1566–70-ig Pozsonyban volt hitszónok; ekkor elbocsátották a Társaságból. Később ugyanott kanonok lett.

A bp.-i Műszaki Egyetemen 1918–20 között vegyészmérnök hallgató volt, majd 1920–4 között a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Utána a budai Rákóczi Gimnáziumban, majd a pestújhelyi polgári iskolában tanított. Miután belépett a Társaságba, a noviciátus első évét Érden, a másodikat Szegeden végezte. Ugyanott 1927–30 között filozófiát tanult, majd 1930–2 között a pécsi Pius Gimnáziumban matematikát és fizikát tanított. A teológiát Szegeden 1932–6 között végezte, ahol közben felszentelték. Ugyanott töltötte a terciát is. 1937-től a pécsi Piusban prefektus és szaktanár, majd 1941–3 között a gimnázium igazgatója volt. 1943–8 között Kalocsán tanította a szaktárgyait. 1948–9 között Szegeden a kisszemináriumban volt tanár, majd 1949–50 között Pécsett az ignáciánistákat tanította. A szétszóratás kezdetén Mezőkövesdre internálták, majd Bp.-re költözött, 1951–60 között a Rákóczi Gimnáziumban tanított. Nyugdíjazása után magántanítványai voltak. 1975–83 között a pannonhalmi szociális otthonban élt.

Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1664-ben Klagenfurtban kezdte, majd Bécsben folytatta a bölcseleti tanulmányokat. 1668–70-ben Goriziában tanított középiskolában. 1671–4-ben Bécsben tanult teológiát, ahol utolsó évében pappá szentelték, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1676–7-ben Goriziában, 1678–80-ban Grazban, 1681–3-ban Bécsben tanított bölcseletet. 1684-től Grazban két évig az internátus vezetője, egy évig a kazuisztika tanára volt. Ugyanezt a tárgyat tanította Bécsben is három évig. 1690–6 között Nagyszombatban teológiatanár, 1692-től a teológiai kar dékánja volt. Ezt a két feladatot látta el 1697-ben Grazban is. A következő évben Goriziába került, ahol egy évig a szeminárium, majd a főiskola rektora lett. 1702–6 között Fiuméban, majd újra Goriziában lett rektor 1710-ig. Haláláig, 1712-ig, a szemináriumot vezette.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. 1651–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. 1654-ben Nagyszombatban, a következő két évben Sopronban tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokra 1657-ben újra Grazba került. 1661-ben szentelték pappá, az ausztriai Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1662-ben Bécsben, 1663–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1666–70-ben Nagyszombatban teológiatanár, közben 1666–8-ban a bölcsészeti kar, 1669–70-ben a teológiai kar dékánja, a következő négy évben az egyetem rektora volt. 1675–80-ban Grazban teológiát tanított, majd két évig Judenburgban a harmadik próbaévet vezette. 1683-tól három évig a grazi egyetem kancellárjaként működött. 1687–9-ig újra rektor, 1690–1-ig kancellár volt Nagyszombatban. Hatvanévesen is folytatta elöljárói és vezető szerepét a rendtartományban: 1692–5-ben rektor volt Grazban, 1696–9-ben a bécsi professzusház főnöke, 1700-tól haláláig harmadszor rektor Nagyszombatban.
Született adminisztrátor és elöljáró volt. 1686-ban megújította az egyetemi nyomdát. A következő évben elérte az országgyűlésen a jezsuita rend jogi elismerését Magyarországon. Húsz évig a papjelöltek hivatalos vizsgáztatója volt, ott szerzett tapasztalatai alapján írta Examen ordinandorum című híres könyvét. Tartalma magában foglalta a papság szentségét, annak teológiáját, jogi és erkölcsi vonatkozásait. 1686-ban, Grazban jelent meg először, az utolsó, tizenkilencedik kiadás 1758-ban Velencében. Csak Kölnben tizenkét kiadása volt.

1930–3 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1933–6 között Szegeden filozófiát hallgatott, utána egy évig magiszter volt a pécsi Pius Gimnáziumban. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus után, a tervezett muszlim misszió érdekében, elutazott a Közel-Keletre, hogy arabul tanuljon. Bejrútban, Bikfayában és Aleppóban bővítette arabtudását, majd 1941-ben Isztambulban török nyelvet tanult, közben az akkori törökországi helynök, a későbbi XXIII. János pápa munkatársa volt. 1943-ban Rómában fejezte be a keleti nyelvek tanulását az Institutum Orientaléban. Utána a Gergely Egyetemen tanult teológiát. Rómában szentelték pappá a rend San Ignazio-templomában. 1947-ben megszerezte a teológiai licenciátust. Párizsba küldték egyetemi lelkésznek, valamint az Action Populaire munkatársa lett. Párizsban megismerkedett P. Teilhard de Chardinnel, akinek hatására, a dublini tercia elvégzése után, Oxfordban kultúrantropológiát tanult. 1957-ben, tézise megvédése után, a New York-i Fordham egyetemen kultúrantropológiát tanított. 1978-ban a Gergely Egyetemre kapott meghívást, a tanítás mellett a Vatikáni Rádió angol és magyar adását segítette. 1981-ben nyugdíjazták, Kölnbe került, ahol a magyar misszió igazgatója és lelkipásztora lett, majd életének utolsó három évét Innsbruckban töltötte mint lelkipásztor és keresett gyóntató.

Szülővárosában, Bécsben logikusként lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1740–1-ben Grazban, 1742-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána két évig Kremsben, egy évig Passauban tanított. A teológiai tanulmányokat 1746-ban Nagyszombatban kezdte, majd egy év múlva Bécsben folytatta. 1749-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1751-ben a bécsi kollégiumban, 1752-ben a professzusházban tanított. 1753–4-ben Pozsonyban volt hitszónok, ahol Boldog Ferrer Péterről mondott szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. 1755-től Bécsújhelyen, 1758-tól Passauban, 1761-től Laibachban, 1765-ben Klagenfurtban, 1766-tól haláláig, 1774-ig a bécsi professzusházban volt hitszónok.

1861-ben az ausztriai St. Andräban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után ugyanott két évig retorikát tanult. Bölcseleti tanulmányait 1866–8-ban Pozsonyban, a teológiát 1869–72-ben Innnsbruckban végezte. 1872-ben szentelték pappá. A következő évben Prágában volt harmadik probációban. 1874-től Pozsonyban a bölcseleti főiskolán főleg metafizikát tanított. 1881–8 között tanulmányi főnök, 1889–91-ben rektor is volt. Ekkor tartományfőnökké nevezték ki. Három év után rektor lett Bécs-Kalksburgban. 1900-ban újra Pozsonyba került, ahol 1911-ig erkölcsbölcseletet tanított. Onnan Innsbruckba került morálteológiát tanított. Ott élt haláláig.

1534-ben, cremonai eredetű nemesi családban született Raguzában. Rómában végezte tanulmányait. 1580 februárjában Loretóban lett horvát gyóntató, onnan nevezték ki Bonifazio Drakolica apostoli vizitátor kísérőjének annak hódoltsági és balkáni útjára 1580-ban. A vizitátor 1582 elején Temesváron meghalt. Sfondrati ott maradt, azonban elméje elborult, és 1583 novemberében meghalt.ű
Valószínűleg ő fordította horvát nyelvre Ledesma rövid katekizmusát, amely 1578-ban jelent meg névtelenül, latin betűkkel Velencében; a nagyobb katekizmus cirill betűkkel szintén Velencében jelent meg 1583-ban.

Lambachban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1662-ben Leobenben végezte a tanárképzőt. 1663–5-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1666–8-ban Steyrben tanított. 1669-től Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1672-ben, a következő évben az ottani újoncházban végezte a harmadik próbaévet. Egész életében hitszónok volt, 1676-tól egy-két évig Nagyszombatban, Győrben, Sopronban és Bécsújhelyen, 1683–90 között Grazban, s utána haláláig a bécsi professzusházban, 1692-től mint a Szent István-dóm vasárnapi szónoka. 1687-ben Nagyszombatban jelent meg latin nyelven összefoglaló munkája a Szentírásról.

Szepes vármegyéből származott, Kassáról papként Trencsénben lépett be a Társaságba. 1674–5-ben Rozsnyón és 1676-ban Besztercebányán tanított. 1677-ben Nagyszombatban hitszónok, a következő évben Gyöngyösön iskolaigazgató és tanár volt. 1679-ben Nagyszombatban, 1680–2-ben Zágrábban, 1683–5-ben Grazban bölcseletet tanított. 1686-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1687–9-ben Kassán kazuisztikát adott elő. 1690–4-ben Ungváron rektor, 1695-ben Szepesváralján és a következő évben Szakolcán házfőnök volt. 1697–1702 között Kassán a Kisdy-szemináriumot vezette és kontroverziát tanított. 1703-tól haláláig Nagyszombatban a szeminárium igazgatója és a szentírástan tanára volt.

Malackán született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig Szakolcán grammatikát tanított. 1701–4 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, és egy évig a középiskolában tanított. Ezt folytatta 1705–6-ban Lőcsén is. 1707–11-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1710-ben. A teológia után Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-ban Nagyszombatban, 1714–5-ben Budán bölcseletet és 1716-ban Kassán kontroverziát tanított. A következő évben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. 1718-tól Egerben két évig házgondnok és négy évig házfőnök volt. 1724–6-ban Kolozsváron, 1727–9-ben Kassán rektorként működött. 1730-tól haláláig Bécsben a Pázmáneumot vezette.

1949–50 között a zugligeti Manrézában testvérnovícius volt. A szétszóratás idején először Jászberénybe internálták, majd Bp.-en volt fizikai munkás: lakatos, hivatalsegéd a Hittudományi Akadémián, gázgyári munkás, segédmunkás a szállítóberendezések gyárában, 1954–89 között először a jászberényi szociális otthon mindenese, majd Solymáron, utána Bp.-en kántor, később Nógrádverőcén a szociális otthonban mindenes. Nyugdíjasan Makkosmárián kántorként és mindenesként tevékenykedett. A rend visszaállítása után kántori munkát végzett Bp.-en, majd a Mária utcai rendházban volt portás. 2008-ban a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba költözött.

Szepesmindszenten született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagyszombatban grammatikát tanított. 1663–6-ban Kassán bölcseletet tanult, majd egy évig grammatikatanár volt. Ugyancsak tanárként működött 1667-ben Ungváron is. A teológiai tanulmányokat Kassán végezte. 1671-ben szentelték pappá. 1673-ban Bécsben volt harmadik probációban. A következő évben szobotisti misszionáriusként a túrrétei plébánián dolgozott, ahol vértanúhalált szenvedett: a protestánsok megölték.

A horvátországi Stridón született, Zágrábból lépett be Bécsben a Társaságba. 1743-ban Varasdon grammatikát tanított. 1744–6 között Grazban tanult bölcseletet. 1747–8-ban Zágrábban, 1749-ben Varasdon, majd újra Zágrábban tanított középiskolában. 1751–4-ben Grazban végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1755–9-ig Zágrábban, 1760-ban Pécsett volt hitszónok. 1761–7-ig Zágrábban kontroverziát és kazuisztikát, 1768–9-ben Kassán egyházjogot és szentírástant, 1770-től a feloszlatásig Zágrábban teológiát tanított. A feloszlatás után plébános, főapát és kanonok lett Zágrábban, ahol 1805-ben meghalt.

Dojcson született, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1748–53 között Nagyszombatban elvégezte a bölcseletet, s utána ugyanott középiskolában tanított. 1754–7-ben Grazban teológiát tanult. 1756-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1759–60-ban Liptószentmiklóson tanított. 1761-ben Budán, 1762–3-ban Győrben, 1764-ben újra Budán bölcseletet tanított. 1765–7-ben Nagyszombatban történelmet és kontroverziát, 1768-ban Győrben egyházjogot, 1769–71-ben Budán szentírástant és 1772-től a Társaság feloszlatásáig újra Győrben teológiát adott elő. A feloszlatás után a dadi plébánián egy maga építette kis házban élt remeteként, és gondozta a híveket.

Bécsújhelyen született, végzett bölcsészként Bécsben lépett be a Társaságba. 1713–6-ban Klagenfurtban tanított. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1717–20 között. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Millstattban volt hitszónok. A következő évben Judenburgba került a harmadik probációba. 1723–4-ben Pozsonyban, 1725-ben Linzben, 1726-ban a bécsi professzusházban volt hitszónok. 1727-ben Komáromban misszionáriusként, 1728–9-ben újra Pozsonyban hitszónokként dolgozott. 1730-ban Lipótváron, 1731-ben Belgrádban volt házfőnök és az utóbbi helyen plébános is. 1732-től egy-egy évig hitszónokként működött Eperjesen, Egerben, Belgrádban, Eszéken, Nagyszebenben és Brassóban. 1738-tól haláláig Nagyváradon hitszónok és házi lelkiatya volt.