Online Jezsuita Történeti Névtár

Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után két évig Nagyszombatban tanított. 1717–9-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Sopronban, Szakolcán, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. 1724–7 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1727-ben Úrvölgyben volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1730-ban Lőcsén hitszónokként működött. 1731-től Kassán előbb négy évig bölcseletet, majd egy évig kontroverziát tanított. 1736-ban Budán házgondnok és a kazuisztika tanára volt. A következő évben Kassán a konviktust vezette. 1738–41-ig Nagyszombatban, 1742–4 folyamán Kassán szentírástant adott elő. 1745–7-ben Eperjesen a rektori és plébánosi hivatalt látta el. 1748–51-ig Pozsonyban volt könyvcenzor. 1752–5-ben a nagyszombati nyomdát vezette. 1756-ban Sopronban a konviktust igazgatta és könyvcenzor volt, mely hivatalt 1757–65 között Pozsonyban is ellátta.

Rozsnyón született református nemesi családban. Házi nevelője a későbbi író, Greguss Ágost volt. Fiatalkorában részt vett a szabadságharcban. A háború után Eperjesen és Pesten jogot tanult. A katolikus hitvallást 1852 karácsonyán, húszéves korában tette le Scitovszky János hercegprímás kezébe. Családja ettől kezdve többé nem érintkezett vele. A következő év augusztusában lépett be a nagyszombati noviciátusba. Két évig bölcseletet tanult Pozsonyban, majd három évig teológiát Innsbruckban. 1862-ben Scitovszky prímás szentelte pappá az esztergomi Szent Ignác-templomban. Innen Szatmárnémetibe került a német tanulók prefektusának, s mellette teológiával foglalkozott. 1865-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1866-tól, a harmadik próbaévet leszámítva, Kalocsán működött haláláig, elsősorban mint a magyar nyelv tanára. Termékeny író és költő volt, de az irodalomtörténet megfeledkezett róla. Az iskolai szünetekben bejárta Magyarország Mária-kegyhelyeit, melyekről szép beszámolókat írt a Mária Virágoskertje című folyóiratba. Munkássága a népi vallásosság kutatói számára forrásanyag lehetne. Huszonhat iskolai színdarabot is írt, melyek legtöbbjét maga rendezte.

Lipcsén született, Besztercebányáról Trencsénben lépett be a Társaságba. 1726–8-ban bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána egy-egy évig Szepesváralján, Eperjesen, Szakolcán, Győrben és Komáromban tanított. 1734–7-ben Nagyszombatban végezte a teológiát, 1737-ben szentelték pappá. 1738-ban Liptószentmiklóson volt misszionárius. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1740-ben Eperjesen tanított. 1741-ben Selmecbányán, 1742–5-ben Szepesváralján volt hitszónok. 1746-ban újra Liptószentmiklóson dolgozott misszionáriusként. 1747–51-ig Turócon, 1752–3-ban Szakolcán hitszónokként működött. 1754–5-ben vándormisszionárius volt Magyarországon. 1756–7-ben Lőcsén és 1758–9-ben Eperjesen hitszónoki feladatokat látott el. 1760-ban Pozsonyban, 1761–2-ben Pozsonyban volt házi lelkiatya. 1763-ban Szepesváralján lelkipásztori feladatokat látott el. 1764–6-ban Zsolnán házfőnök és plébános volt. Onnan Kassára került, ahol hamarosan meghalt.

Szülővárosából, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1740–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána két-két évig Pozsonyban és Egerben tanított. 1747–50-ben Kassán volt teológus. 1749-ben szentelték pappá. 1751-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1752–3-ban Nagyszebenben, 1754-ben Péterváradon és 1755-ben Győrben működött hitszónokként. 1756–61-ben két-két évig bölcseletet, kontroverziát és egyházjogot tanított. 1762-ben Budán volt az egyházjog tanára. 1763–6-ig Nagyszombatban teológiát tanított, az utolsó két évben a teológiai kar dékánja volt. 1767-ben Budán könyvtáros lett. 1768–70-ben Pozsonyban a rektori hivatalt töltötte be. Utána 1771-ben Győrben iskolaigazgató, 1772-ben Kassán hitszónok és 1773-ban Budán könyvtáros volt.

Locsmándon született, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. 1742-ben Leobenben végezte a tanárképzőt. 1743–4-ben Klagenfurtban kezdte el, majd Bécsben fejezte be a bölcseleti tanulmányokat. 1746-ban ugyanott retorikát tanított, utána egy évig matematikát tanult. 1748–9-ben Linzben középiskolában oktatott. 1750–3-ban Grazban végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1755–8-ig a bécsi Theresianumban egy évig a bölcsészhallgatók nevelője és ünnepi hitszónok volt, majd ókori történelmet és két évig bölcseletet tanított. 1759-től a bécsi professzusházban két évig a házgondnok helyettese, a kollégiumban három évig ünnepi hitszónok, az újoncházban egy évig házi lelkiatya volt. 1764-től a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban hitszónokként működött.

A franciaországi Toulban született. 1582-ben lépett be a Társaságba. 1598–9-ben Kolozsváron, 1600-ban Grazban és 1601–2-ben a csehországi Chomutovban retorikát tanított. Onnan tért vissza Franciaországba.

Szülővárosából, Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742–3-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1744–5-ben Besztercebányán, 1746–7-ben Kassán tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait is ott végezte. 1750-ben szentelték pappá. 1752-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1753-ban Úrvölgyön, 1754-ben Besztercebányán és 1755-ben Péterváradon hitszónokként működött.

Szülővárosából, Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1731-ben a bécsi újoncházban végezte a tanárképzőt. 1732–4-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1735-től egy-egy évig Szakolcán és Besztercebányán, két évig Győrben, majd egy évig Pozsonyban tanított középiskolában. 1740–3-ig Bécsben teológiát tanult. 1743-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1745-től két évig Bécsben, a kollégium középiskolájában tanított, egy évig bölcseletet adott elő. 1748–50-ben Grazban volt a bölcselet tanára. 1751–2-ben Trencsénben az újoncmester helyetteseként működött. 1753–5 között Bécsben kazuisztikát, kontroverziát és etikát tanított. 1756–7-ben Grazban volt a teológia tanára. 1759-től haláláig, 1768-ig a bécsi újoncházban volt lelkiatya.

Egyházasfalun született, Érden lépett be a Társaságba. 1925–7-ben Kalocsán fejezte be középiskolai taulmányait. 1928–30-ban Szegeden tanult bölcseletet. 1931–2-ben egy-egy évig Kalocsán konviktusi nevelő és hittanár volt. 1933–6-ban Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1935-ben. 1937-ben St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1938-ban az iparművészeti iskolában hittanár és a Mária-kongregációk vezetője volt. 1939-ben a budapesti Manrézában házgondnokként működött. 1939-ben Észak-Németországban körülbelül kilencezer-ötszáz magyar mezőgazdasági munkást gondozott. Utána Szegeden volt lelkipásztor. 1940–3-ig a veszprémi, 1943–51-ig az egri szeminárium lelki vezetőjeként dolgozott. 1952-ben Feldebrőn volt sekrestyés és harangozó. 1953–4-ben Téten, bátyja plébániáján kántorként működött. 1955–8-ig szülőfalujában élt, és plébániákon kisegített. 1957-ben letartóztatták és tíz hónap börtönre ítélték, melyből a végén három hónap lett, amit Győrött, Sopronban és Csornán töltött. 1958-tól Csepregen élt. Két évig volt ott kántor. Hét évig Szentgotthárdon működött. 1966-tól mint nyugdíjas élt. 1990-től a Magyarok Nagyasszonya Társaságnál Tahiban, 1992-től Bp.-en élt. Életének utolsó négy évében az Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthon lelkésze volt.

1889–91 között Nagyszombatban volt novícius, majd a következő évben St. Andräban retorikus. 1893–4 között Kalocsán befejezte középiskolai tanulmányait. 1895–6-ban Pozsonyban filozófiát, 1897–1900 között Innsbruckban teológiát tanult. 1901–2-ben a bp.-i Tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklvelet szerzett. 1905–6 között Kalocsán matematikát és földrajzot tanított. 1907-ben Linzben elvégezte a harmadik probációt. 1908–29 között Kalocsán matematikát, fizikát, földrajzot és ábrázoló geometriát tanított.

Szülővárosában, Bp.-en lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1940-ben retorikát is végzett. 1941–3-ban Kassán tanult bölcseletet. Utána egy évig Kalocsán latin nyelvet tanított. 1945–8-ban Szegeden volt teológus, ott szentelték pappá 1947-ben. A következő évben a budapesti Manrézában végezte a harmadik próbaévet. Utána Bp.-en lelkipásztori munkára előkészítő kurzuson vett részt, amikor a szerzetesrendeket feloszlatták. Segédmunkásként kezdett dolgozni, de nemsokára a pesti Jézus Szíve-templomhoz került papi munkára. 1951 végén azonban ő is „kereten” kívüli lett. Újra fizikai munkát kellett vállalnia. Lakatos szakminősítést kapott. Tíz évig a Fővárosi Távfűtő Vállalatnál dolgozott mint lakatos, raktáros és anyagbeszerző. Szabadnapjain illegális lelkigyakorlatokat adott magánlakásokon, szállodákban vagy kirándulásnak álcázva a szabadban. 1964. december 8-án tartóztatták le öt jezsuitával együtt, összeesküvés vádjával. P. Dombi József vezetésével kidolgozták az úgynevezett világszolidarizmus elméletét. A perben ő lett az első számú vádlott, nyolc év szigorított börtönbüntetést kapott, melyet az utolsó napig le kellett töltenie. Szabadulása után haláláig a Krisztus Király-plébánián működött mint kisegítő lelkész. Később egyre gyakrabban lelkigyakorlatokat adott a leányfalui Lelkigyakorlatos Házban; a Parkinson-kór azonban megtörte erejét. 1995. július 7-én halt meg.

Kiskorában árva lett, így rokonokhoz került Pécsre, ahol kitanulta a szabómesterséget. Húszéves korában megszerezte a mesterlevelet. Noviciátusát 1930-ban kezdte el. A két év letelte után átvette a szabóműhely irányítását. A bevásárlásokban is sokat segített kapcsolatai és szakértelme miatt. A rend feloszlatása után a Központi Szemináriumban nyitott papi szabóságot, melyet öt év múlva a békepapok befolyása miatt el kellett hagynia. Ezekben az években több társával megszervezte az internált és bebörtönzött rendtársak számára a csomagküldést. 1955-től a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet papi szabóság üzletvezetője lett. 1963-ban az Országos Szabászversenyen kitüntetést kapott. A nyugdíjkorhatár elérése után kérte, hogy helyezzék a pannonhalmi szociális otthonba az idős szerzetesek segítségére. Lassan a bencés fiúinternátus növendékei is megismerték, és műhelye találkozóhellyé lett. Hosszan tartó betegség után, Bp.-en halt meg.

Turócon született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1644-ben Homonnán grammatikát tanított. A következő évben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Zágrábban volt a grammatika tanára. 1647–50-ben Grazban teológiát tanult. 1650-ben szentelték pappá. 1651–2-ben Gyulafehérváron, 1653-ban Szászfenesen, 1654-ben Andocson, 1655–6-ban Székelyudvarhelyen, 1657-ben újra Gyulafehérváron, majd 1658–60-ban az erdélyi misszióban dolgozott. 1661–7-ig Turócon házfőnök, 1668–70-ben Trencsénben rektor volt. (Két évig neve hiányzik a katalógusokban.) 1673–9-ben Turócon a házfőnöki hivatalt látta el. 1680-tól Trencsénben négy évig a gazdasági ügyek intézője, két évig lelkipásztor, egy évig házgondnok volt. Utolsó éveit betegen töltötte.
S

A németországi Essenben született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1585–6-ban a lettországi Rigában, 1587–8-ban Kolozsváron volt rektor. 1590-ben Bécsben az iskolát igazgatta. 1591–4-ben Olmützben hitszónokként és a konviktus igazgatójaként működött. 1595-ben engedélyt kapott, hogy Szent Benedek rendjébe léphessen át.

A kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, utána belépett a Társaságba. 1935–8 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus és retorikus. 1938–41 között a bp.-i filozófián tanult. 1941–3 között a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter. 1943–7-ben teológiai tanulmányokat végzett Szegeden, ahol pappá szentelték. 1948-ban a szegedi egyetemen megszerezte a filozófia doktora címet, közben 1947-től filozófiát tanított a skolasztikusoknak. 1949-ben külföldre kényszerült, Chieriben folytatta a filozófia tanítását. 1950–1-ben a harmadik probációt Firenzében töltötte. 1951–3 között bienniumot végzett Rómában, majd a következő két évben Innsbruckban tanított. Innen Brazíliába ment, ahol 1954–75 között filozófiát tanított és könyvtáros volt São Leopoldóban, Rio de Janeiróban és São Paulóban. 1975-ben visszarendelték Németországba, ahol Schrobenhausenban az angolkisasszonyoknál lett házi lelkész, majd kórházi lelkész. 1992-ben súlyos rákkal megbetegedett, élete utolsó heteit a müncheni Berchmanskolleg betegtermében töltötte.

Németlipcsén született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Győrben tanított grammatikát. 1705–8 között Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Szakolcán és Pozsonyban tanított. 1711–4-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1716–7-ben Úrvölgyben volt hitszónok. 1718-ban Nagyszombatban, 1719–21-ben Kassán tanított bölcseletet. 1722-ben Nagyszombatban kontroverziát, Budán kazuisztikát adott elő. 1724–6-ig Besztercebányán hitszónok, 1727–9-ben Lőcsén a konviktus igazgatója, majd 1730-tól Kassán a gazdasági ügyek vezetője volt. 1732–3-ban Pozsonyban hitszónokként, 1734-től haláláig Szakolcán házi lelkiatyaként működött.

Báhonyban született, Olmützben lépett be a Társaságba. Próbaéveit Brünnben végezte. 1595–7-ben Olmützben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Turócon és Bécsben tanított. 1600–13 között Grazban élt és dolgozott. Először négy évig teológiát tanult, az utolsó évben héber nyelvet is tanított. Ott szentelték pappá 1603-ban. Utána egy évig héber nyelvet, két évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát és négy évig szentírástant tanított. 1612-ben a héber nyelv ismerőjeként részt vett abban a csoportban, mely Káldi György magyar Szentírás-fordítását átvizsgálta, s hozzájárult ahhoz, hogy a fordítás nemcsak megőrizhette Káldi tősgyökeres magyar nyelvezetét, hanem tudományos szempontból is kifogástalan lett. Grazi tartózkodása alatt a főhercegi udvarral is kapcsolatba került. Mária főhercegnő, II. Ferdinánd édesanyja temetésén ő mondta a beszédet. 1614–7-ben Olmützben rektor, 1618–23-ban az osztrák rendtartomány főnöke volt. A harmincéves háború kezdetének zavaros éveiben, amikor a jezsuitákat Csehországból kiűzték, kitűnt kormányzói képességeivel. Ezért amikor 1623-ban az osztrák rendtartományból leválasztották Csehországot és Sziléziát, ott ő lett az első tartományfőnök, és biztos kézzel helyezte le az alapokat az új tartományban. 1627-ben halt meg Brünnben.

Gergely testvéröccse volt. Ő is Báhonyban született, végzett bölcsészként Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig ott, két évig Olmützben tanított. 1613–6-ban Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1615-ben. 1617-ben Bécsben a középiskola igazgatója volt. 1618-tól Grazban négy évig bölcseletet, két évig szentírástant és két évig teológiát tanított. 1625–30 között a bölcsészeti kar dékánja volt. 1628–30 között kacellárként és a szentírástan tanáraként működött. 1631-ben P. Montmorency vizitátor titkára lett. 1632–3-ban bécsi, 1634–7-ben grazi rektor volt. 1638-ban tartományfőnök lett, és haláláig, 1643-ig kormányzott. A 17. század nagy jezsuitái közé tartozott.

Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumban végezte. 1935–8 között a zugligeti Manrézában volt novícius és retorikus. 1939-ben Bp.-en, 1940–1-ben Kassán filozófiát tanult. 1942–4 között Kalocsán volt szakaszprefektus. 1945–8 között Szegeden teológiát tanult, közben felszentelték. 1949-ben a Manrézában végezte harmadik probációját. A szétszóratás kezdetén Bp.-en, az Erzsébet-apácák nyugdíjasotthonában, majd a Jézus Szíve-templomban volt lelkész. 1951-től azonban nem végezhetett lelkipásztori munkát. 1951–77 között az Április 4. Kisipari Termelőszövetkezet irodáján dolgozott. Nyugdíjba vonulása után újból aktív lelkipásztori munkát végzett. 1977–82 között Iregszemcsén volt káplán. Ezt követően Rómába küldték két évre a lelkigyakorlatos munkák tanulmányozására. Hazatérve a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tevékenykedett. Rákbetegségben hunyt el.

A moldáviai Galacból származott, és Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1725–7-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1728–30-ban Kolozsváron tanított középiskolában. 1731–4-ben Nagyszombatban elvégezte a teológiát. 1734-ben szentelték pappá. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1736-ban Gyulafehérváron tanított, 1737–8-ban Esztergomban hitszónokként működött. 1739–40-ben Sopronban a gazdasági ügyeket intézte. 1741-ben Bécsben a Pázmáneumban volt lelkivezető. 1742–4-ben Kőszegen a házgondnoki hivatalt látta el. A következő évben Komáromban volt magyar és német lelkipásztor. 1746-ban Kolozsváron a gazdasági ügyeket intézte. 1747–51-ben Székelyudvarhelyen házi lelkiatya volt és plébániai feladatokat látott el. 1752–7 között Kolozsváron két évig házgondnokként, négy évig a gazdasági ügyek intézőjeként, valamint magyar–német lelkipásztorként működött. 1758–9-ben Marosvásárhelyen házfőnök és plébános, 1760-ban Nagyváradon misszionárius volt. 1761-től haláláig, 1770-ig Székelyudvarhelyen házi lelkiatyaként dolgozott, és a környéken plébániai feladatokat látott el.