Online Jezsuita Történeti Névtár

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Komáromban grammatikát tanított. 1740–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1743-ban a grammatika tanára volt Győrben. 1744–5-ben Bécsben matematikát tanult. 1746-ban Nagyszombatban, 1747-ben Győrben tanított középiskolában. Nagyszombatban halt meg 1748-ban elsőéves teológus korában.

A horvátországi Károlyvárosban született, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. 1729-ben Bécsben elvégezte a tanárképzőt, majd 1730–2-ben a bölcseletet. 1733–5-ben Passauban tanított. 1736–9-ben Grazban tanult teológiát. 1739-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1741-ben Szakolcán görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1742-ben Nagyszombatban, 1743–4-ben Grazban héber nyelvet tanított. 1745–7-ben Nagyszombatban bölcseletet adott elő. 1748–50-ben Grazban kontroverziát, hébert és kazuisztikát tanított. 1752–8-ban laibachi székhellyel vándormisszionárius volt. 1759–60-ig már csak kisegítő lelkipásztori munkát végzett. 1761-ben beteg volt. 1762-től haláláig, 1771-ig újra hitszónoki munkát végzett. Latin nyelvű munkái Nagyszombatban jelentek meg, amikor ott a bölcselet tanára volt.

1570 körül született Nagyváradon, 1587-ben Krakkóban kezdte meg szerzetesi életét. 1590–1-ben Pulkovban volt retorikus. Onnan bölcseleti tanulmányokra Olmützbe került. 1595-ben Turócon tanította a humaniorát. Grazban kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva Turócra került betegen, ahol 1598. január 23-án meghalt.

Németújváron született, Sopronból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1673–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Szakolcán és Zágrábban grammatikát tanított. A teológiát Grazban tanulta 1678–81 között, ott szentelték pappá 1681-ben. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1683–4-ben tábori lelkész, 1685-ben lelkipásztor volt Győrben. A következő évben a tábori lelkészek főnökének helyetteseként működött. 1687–91-ig az akkor felszabadított Budán, 1692-ben Győrben, 1693–4-ben újra Budán, 1695–6-ban Pécsett volt hitszónok. A következő évben Szigetváron lett házfőnök, majd 1698–1700-ban újra Pécsett, 1701-től haláláig Budán lelkipásztori munkát végzett.

Rózsavölgyön született, Nagyszombatból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1712–3-ban Kassán, 1715-ben Nagyszombatban középiskolában tanított. 1716–9-ben ott végezte a teológiát is, 1718-ban szentelték pappá. 1720-ban Kőszegen tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–4-ben Eperjesen, 1725-ben Selmecbányán hitszónokként működött, ahol azonban rövidesen meghalt.
R

Óváron született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. 1706-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1707-ben Bécsben kezdte, majd 1709-ig Nagyszombatban folytatta bölcseleti tanulmányait. 1710–11-ben Győrben, 1712-ben Nagyszombatban és 1713–4-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1715–8-ig Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1720-ban Nagyszombatban matematikát, 1721–2-ben Budán bölcseletet, 1723–4-ben Egerben kontroverziát és kazuisztikát tanított. 1725–31 között Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1732–5-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. 1736–7-ben Pozsegában rektor, 1738-ban Bécsben a Pázmáneum vezetője, 1739-ben pozsonyi rektor volt. 1740–4-ben Pozsonyban házfőnökként, 1745-től Budán egy évig a szeminárium igazgatójaként, utána haláláig, 1757-ig a ház lelkiatyjaként működött.

Pélyen született, a zugligeti Manrézában lépett be a Társaságba. A próbaidő után retorikát tanult, majd 1937–9-ben Bp.-en bölcseletet. Annak befejeztével a kínai misszióba ment. 1940–1-ben Pekingben kínaiul tanult. Utána egy évig Tamingban latint tanított. 1943–5-ben Zikavejben tanult teológiát, ahol 1945-ben pappá szentelték. Utána Vuhuban végezte a harmadik probációt. A tamingi misszió területén dolgozott, a japán megszállás és Mao uralma miatt nehézségek között. Jól megtanult kínaiul. 1955-ben már Tajvanon volt. Tajcsungban dolgozott a kínai–magyar szótáron. Utána Pucén dolgozott. 1958-ban átírták a távol-keleti rendtartományba.

A bajorországi Rottalmünsterben született, Passauból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1718–20-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Kremsben, Budán, Egerben és Komáromban tanított. 1725–8-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1627-ben. 1729-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1730-ban Brassóban, 1731-ben Belgrádban tanított. 1732–4-ig Zágrábban bölcseletet adott elő. 1735–7-ben Péterváradon, 1738-ban Esztergomban volt házfőnök és plébános. A következő évben Belgrádban lett házfőnök. 1740-ben a tábori lelkészek főnöke, 1741-ben Grazban hitszónok lett, de rövidesen meghalt.

Szülővárosából, Bécsből lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Grazban, Leobenben és Goriziában tanított. 1689-ben Bécsben, majd három évig Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1692-ben, ezután ugyanott egy évig retorikát tanított. A harmadik próbaévet 1694-ben Judenburgban végezte. Utána Klagenfurtban egy, Goriziában két és Nagyszombatban három évig bölcseletet tanított. 1701-től egy-egy évig Passauban kazuisztikát, Grazban kontroverziát, Nagyszombatban, Zágrábban és Klagenfurtban három évig kazuisztikát tanított. 1708-ban Laibachban az egyházjog tanára volt. 1709–10-ben Starnberg tábornok kíséretében Spanyolországban tartózkodott, ahol meghalt.

Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita kollégiumban kezdte, a tanulást megszakítva, 1930-ban belépett a Jézus Társaságába. A noviciátus elvégzése után befejezte középiskolai tanulmányait, 1934-ben érettségizett Kalocsán. 1935–7-ben Bp.-en retorikus és filozófiahallgató, 1938–9 között Kalocsán magiszter volt. 1940–2-ben Szegeden tanulta a teológiát, ahol pappá szentelték: első miséjén két ünnepi szónoka is volt, az egyik horvátul, a másik magyarul beszélt. Papi működését Szatmárnémetiben kezdte, miniszter, konviktusi prefektus, a gimnáziumban hittantanár volt. Emellett a Kongreganista és a Kálvária című lapokat szerkesztette. 1948-ban pár hónapra Pécsre került, majd Bp.-re helyezték, a külföldi missziók prokurátora és a Katolikus Missziók szerkesztője, A Szív című újság segédszerkesztője, a templomban kisegítő lelkész volt. A szétszóratásban 1950-ben átvette a pécsi Jézus Szíve-templom vezetését, majd a Bártfai utcai templomban volt templomigazgató. 1953-tól előbb Gödrekeresztúron, majd 1955-től Pakson dolgozott káplánként. 1956-ban külföldre távozott. A hollandiai magyarok pasztorálását vette át. 1960-tól A Szív című újságot szerkesztette Amerikában, a hétvégéken pedig a passaici Szent István-plébánián lelkipásztori feladatokat vállalt. 1970–3 között Yonkersben volt a magyarok lelkésze. 1974–8-ban New Yorkban a provincia titkárságát vezette, az Anima Una és a Cor Unum folyóiratok szerkesztője volt.

A csehországi Biskupban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1660-ban Győrben grammatikát tanított. 1661–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1664-ben Münchenben kezdte meg teológiai tanulmányait, és 1665–7-ben Nagyszombatban folytatta. 1668–9-ben Ungváron házgondnok volt. 1670-ben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1671–3-ban Szakolcán először grammatikát tanított, majd két évig házfőnök volt. 1674–7 között Szentmiklóson volt plébános és misszionárius. 1678–82-ben Kassán, 1683-ban Nagyszombatban a házgondnoki hivatalt viselte. 1685–6-ban Lőcsén házfőnök, 1687-ben Trencsénben házgondnok, 1689-ben a báni missziós állomáson házfőnökhelyettes volt. 1690–2-ben Pozsonyban a rektori, 1693–9-ben Nagyszombatban a házgondnoki hivatalt látta el. Onnan az év vége felé pozsonyi rektorrá nevezték ki, ahol 1699. december 6-án meghalt.

Érkeserűn született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Gyöngyösön grammatikát tanított. 1750–3-ban Nagyszombatban elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, majd grammatikát tanított Pozsonyban. 1755-ben Nagyszombatban matematikát tanult. A következő évben Pécsett tanított. 1757–60-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1759-ben szentelték pappá. 1761-ben Sárospatakon tanított. A következő évben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1763–4-ben Nagyszombatban matematikát, 1765–6-ban Budán bölcseletet, 1767–9-ben Nagyszombatban történelmet és kontroverziát tanított. 1769-ben elbocsátották a Társaságból. Cseklészi plébánosként halt meg. Bölcseleti, matematikai és természettudományi tankönyveiben Newton és a jezsuita Rogerius Josephus Boscovich tanainak első követői közé tartozott Magyarországon.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1758–61-ben Grazban bölcseletet és egy évig matematikát tanult. 1762–4-ben Linzben, 1765-ben Passauban tanított. 1766–9-ben Bécsben végezte a teológiát. 1768-ban szentelték pappá. 1770-ben Judenburgban volt harmadik probációban. A következő évben Kőszegen tanított. 1772–3-ban Pozsonyban hitszónokként működött. A rend feloszlatása után a pozsonyi Szent Márton-templomnál működött tovább.

Lébényszentmiklóson született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Esztergomban tanított grammatikát. 1746–8-ban Kassán végezte bölcseleti tanulmányait. 1749–50-ben Ungváron tanított. Ennek emléke az 1751-ben Kassán kiadott latin költői műve, amikor már ott tanított. 1752–5-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1755-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1757-ben Trencsénben retorikát tanított. Ott halt meg.

Nagyszombatban lépett be a Társaságba. 1867–8-ban retorikát végzett St. Andräban. 1869–74-ben Kalocsán tanított. 1875–7-ben Pozsonyban tanult bölcseletet, majd Kalocsán volt egy évig latintanár. 1879–81 között végezte a teológiát Innsbruckban. 1881-ben szentelték pappá. 1882-ben kezdte meg huszonhat éves kalocsai működését mint helyettes házgondnok és görögtanár. Főleg német nyelvet tanított, ritkán latint is. 1890–3-ban az intézet rektora és a gimnázium igazgatója volt, de a tanítást akkor is folytatta. 1908–9-ben Nagyszombatban, 1910-ben Kalocsán volt házi lelkiatya. 1911–3-ban Nagyszombatban a rendi újoncokat nevelte. 1914–8-ig házi lelkiatya volt. Ezt a hivatalt viselte 1919–23 között Szatmárnémetiben is, ahol utána egy évig még írással foglalkozott, majd rövidesen meghalt.

Vaskúton született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után Kalocsán végezte a gimnázium utolsó két évét. 1917–8-ban Innsbruckban kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, és Kalocsán fejezte be. 1920–1-ben Pécsett konviktusi nevelő volt, majd Szegeden egy évig újra bölcseletet tanult. 1923–6-ban Innsbruckban végezte a teológiát. 1925-ben szentelték pappá. 1927-ben Bécs-Lainzban volt harmadik probációban. 1928–33 között New York székhellyel a kivándorolt magyarokat gondozta. 1934–5-ben Szegeden házgondnok volt, a gazdasági ügyeket intézte. 1936–41 között Bp.-en a tartományfőnök helyettese és a provincia anyagi ügyeinek felelőse volt. A háború éveiben a bp.-i rendházban végzett lelkipásztori munkát. 1944 végén egyik fő szervezője volt a zsidók mentésének. A Mária utcai rendház pincéjében akkoriban mintegy százötven menekültet is rejtegettek. 1948-ban az Egyesült Államokba ment, ahol a Keyser Islandon, majd Bostonban gondozta a magyarokat. A következő évben Newark közelében autóbaleset áldozata lett. 1991-ben a jeruzsálemi Yad Vashem a Világ Igaza kitüntető címet adományozta neki.

Zsolnán született, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanított. 1720–2-ben Kassán tanult bölcseletet. 1723-ban Zsolnán, 1724–5-ben Nagyszombatban és 1726-ban Kassán tanított középiskolában. 1627–8-ban Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1729-ben Turócon, 1730-ban Úrvölgyön volt hitszónok és katekéta. A harmadik próbaévet 1731-ben Besztercebányán végezte. 1732–3-ban Eperjesen, 1734–5-ben Selmecbányán hitszónokként és katekétaként dolgozott. 1736-ban Zsolnán, 1737–40-ben Rozsnyón grammatikát tanított. 1741-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. A következő években, valószínűleg gyenge egészséggel, kisebb rendházakban tanított és működött hitoktatóként, így 1742–3-ban Szepesváralján, 1744–8-ban Zsolnán, 1749–55-ben Turócon, 1756-ban Szepesváralján, 1757–73-ban Turócon.

Nemeskosztolányban született, Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. Hat évvel előtte tért át a katolikus hitre. A próbaidő után egy-egy évig Győrben és Trencsénben tanított. 1692–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet, utána Lőcsén, Ungváron, majd újra Lőcsén tanított. 1698-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait, majd három évig Grazban folytatta. Ott szentelték pappá 1701-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik probációt. 1703-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, ezt követően Sopronban lett hitszónok. 1705-ben visszatért Nagyszombatba, ahol három évig bölcseletet és két évig kazuisztikát tanított, az utolsó évben a Központi Szemináriumot vezette. 1710–3-ban Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. Visszatért Nagyszombatba, és tizenöt évig ott működött. 1704-től egy évig szentírástant tanított, majd 1722-ig ő vezette a teológia tanszékét. 1723–5-ig a Központi Szemináriumot irányította, majd 1729-ig rektor volt. Közben 1713–4-ben a bölcsészettudományi, 1715–22-ben a teológiai kar dékáni tisztét viselte. 1730–2-ben Kassán kancellár volt. 1733–4-ben Kolozsváron rektorként működött. Marosvásárhelyen halt meg 1734-ben. A nagyszombati egyetem egyik legjelentősebb tanára volt. Műveiben, melyek mind Nagyszombatban jelentek meg, bölcseleti és jogi kérdésekkel, valamint az alapító Szent Ignác életének részleteivel foglalkozott.

Nemeskosztolányban született, Nagyszombatból logikusként lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy-egy évig Pozsonyban és Nagyszombatban grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokat 1693–5-ben Bécsben végezte. Utána egy-egy évig Zsolnán, Szatmárban és Kassán tanított. 1699–1702-ben Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. Utána egy évig Sopronban volt hitszónok. 1704-től Nagyszombatban három évig matematikát, majd ugyancsak három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát tanított. Ezután a konviktust vezette. 1712–6 között Sárospatakon volt házfőnök; 1717-ben Kolozsváron lett rektor. 1721-től kazuisztikát tanított, 1724-től a Szent József-szeminárium igazgatója volt. 1725–8-ban Kassán a szeminárium és a nyomda igazgatójaként működött. 1729-től utolsó állomáshelyén, Nagyszombatban egyházjogot tanított és a nyomdát vezette. Több hitvédő művet írt, melyek Kassán és Nagyszombatban jelentek meg. Egyet magyar nyelven is kiadott: Az igaz és nem-igaz hitnek próba-köve.

Kőszegen született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1761-ben Esztergomban tanított grammatikát. A következő két évben Kassán tanult bölcseletet. Utána Pozsonyban és Győrben tanított egy-egy évig középiskolában. 1768–71 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1771-ben. 1772-ben Székesfehérváron, a Társaság feloszlatásakor, 1773-ban Szatmárnémetiben tanított. Utána tíz évig Győrben volt teológiatanár. 1783-tól csak lelkipásztori munkát végzett. 1802-ben nyugalomba vonult. 1806-tól Türjén, Keszthelyen és Zalaapátiban élt. Már fiatalkorában Leobenben kezdett klasszikus időmértékes verseket írni. Később is verselt, de nem költészete miatt lett jelentős a magyar irodalomtörténetben. Révai Miklóssal és Baróti Szabó Dáviddal a klasszikus verselés magyar alkalmazásával foglalkozott és állt vitában. Ő a nyugat-magyarországi nyelvjárást, Baróti Szabó a székelyt vette alapul. A heves vitában több kortárs költő is részt vett. Itt vetődött fel az egységes irodalmi nyelv kérdése, és megnyitotta az utat a nyelvújítás felé.