Online Jezsuita Történeti Névtár

S(z)albeck Ferenc testvéröccse, a moldáviai Galacon született, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1729-ben Sopronban tanított. 1730–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1733–5-ben Kolozsváron, 1736-ban Székelyudvarhelyen tanított. 1737–40-ben Nagyszombatban elvégezte a teológiai tanulmányokat. 1740-ben szentelték pappá. 1741-ben Székesfehérváron lett hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743–8 között Kolozsváron négy évig bölcseletet tanított, egy évig misszionárius volt, s újabb egy évig kontroverziát adott elő. 1749–52-ben Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1753-tól haláláig Gyulafehérváron az erdélyi görög katolikus püspök teológusa volt. Latin nyelvű művei Kolozsváron jelentek meg.

Nagyszombatból származott, Budáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1734-ben Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1735–7-ben Bécsben tanult bölcseletet, ezt követően 1738–40-ben Győrben és 1741-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte 1742–5 között. 1745-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban, utána egy évig retorikát tanított Nagyszombatban. 1748–9-ben Győrben a tanárképző igazgatója és latintanára volt. 1750–2-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1753-ban Győrben és 1754-ben Nagyszombatban kontroverziát tanított, ahol fiatalon meghalt. 1752-ben Nagyszombatban latin nyelvű elégiakötetet adott ki.

Tordason született, 1748-ban Trencsénben lépett be a Társaságba. 1751-ben Győrben tanult a tanárképzőben. 1752–4-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1755–7-ben Pozsonyban tanított grammatikát. 1758–9-ben Bécsben a Császári és Királyi Csillagvizsgálóban állt alkalmazásban. 1760-ban Egerben tanított középiskolában. 1761–4-ben Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1763-ban. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1765-től a nagyszombati csillagvizsgáló munkatársa lett.
1769-ben a tudományos körök – így P. Hell Miksa, a bécsi császári udvar csillagásza is – nagy érdeklődéssel várták a Vénusz bolygó elhaladását a Nap előtt. VII. Keresztély dán király Hellt meghívta a lappföldi Vardø szigetén végzendő megfigyelésre. Mivel Hell Besztercebányán született német szülőktől, így magyarul nem tudott, viszont hallott már arról, hogy a magyar és a lapp nyelv esetleg rokon. E viszony kivizsgálására választotta a rendtartomány csillagászai közül kísérőjéül a magyar Sajnovicsot. Sajnovics az ott töltött idő alatt tanulmányozta a lappok nyelvét. Miután visszatértek, Koppenhágában megírta híressé vált könyvét, a Demonstratiót, melyet a dán akadémia 1770-ben adott ki. A hasonlóság alapjául a következő nyelvtani egyezések szolgáltak: a főnevek ragozása, a melléknevek összehasonlítása, a kicsinyítő képző, a névmások, az előragok, az igeragozás és a segédigék. A nyelvhasonlóságot bebizonyította úgy is, hogy egyes nézetei tévesek voltak.
1770-ben Nagyszombatba tért vissza. 1772-ben a bécsi egyetemen a matematika tanára és az akadémia csillagvizsgálójának helyettes igazgatója volt, haláláig. A Társaság feloszlatásakor, 1773-ban az esztergomi érsekség papja lett. A dán Tudományos Akadémia és a Trondheimi Tudós Társaság tagjául választotta. Magyarországon időbe telt, míg nézeteit elfogadták, mert a korabeli magyar öntudat csak nehezen tudta elfogadni a „primitív” lappokkal való nyelvrokonságot.

Varasdon született, és Bécsben lépett be a Társaságba. 1639-ben Pozsonyban tanított. 1640–2-ben Grazban bölcseletet tanult. 1643–6-ban Kolozsmonostoron tanított. 1647–50-ben Grazban végezte a teológiát. 1650-ben szentelték pappá. 1651-ben Erdélyben, 1652–3-ban Székelyudvarhelyen, 1654-ben Andocson volt misszionárius. 1655–8-ban Gyulafehérváron a házfőnöki hivatalt látta el. 1659–60-ban Komáromban házgondnok, 1661–2-ben Győrben hitszónok volt. 1663-ban Kassán kontroverziát tanított. 1664–7-ben Sárospatakon házfőnök, a következő évben Munkácson misszionárius volt. 1669–71-ig Kassán kontroverziát tanított, és a szemináriumot vezette. 1673-ban Szatmáron házfőnökként, 1674–6-ban Kassán a szeminárium vezetőjeként és a kontroverzia tanáraként működött. 1677-ben Győrben hitszónok volt. 1678-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1679–80-ban Zágrábban egyházjogot tanított. 1681-ben Kőszegen hitszónok volt. 1682-ben Sopronban és 1683–5-ben Zágrábban vezette a szemináriumot, és ott is halt meg.
A hitviták és a katolikus megújulás markáns alakja volt. Szóban és írásban védte és terjesztette hitét. Csak magyarul írt. Írásaiban néha engedett a korában sokfelé uralkodó durva hangnak is.

1910–2-ben Nagyszombatban testvérnovícius, 1913–23-ig Szatmárnémetiben házi mindenes, a szolgák felügyelője és házi kísérő volt. 1924–5-ben Szegeden volt portás, ruhatáros, házi mindenes és házi kísérő. 1926–35 között Kalocsán portás, házi mindenes, házi kísérő, 1936–8 között Nagykapornakon házi mindenes, ruhatáros volt.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. 1561–2-ben Nagyszombatban tanult. 1565–8-ban Innsbruckban, 1570–2-ben Dillingenben grammatikát tanított és katekéta volt. Onnan bocsátották el a Társaságból.

Eredetileg polgári és papi szabóságot tanult 1929–32 között. P. Laczika Ferenc hatására belépett a Jézus Társaságába. A szlovák provincia noviciátusában 1935–7 között volt testvérnovícius Rózsahegyen, utána 1939-ig ugyanott portás, majd hat magyar társával együtt 1939-ben átlépett a magyar jezsuita rendtartományba. 1939–42 között a pesti rendházban, majd 1942–3 folyamán Szatmárnémetiben volt szabó és betegápoló. 1943-ban behívták katonának. 1944-ben leszerelték, előbb Szegedre, majd Bp.-re került. 1945–6-ban Szegeden, 1946–8-ban Kalocsán, 1948–50-ben Kaposváron dolgozott szabóként és betegápolóként. 1950 nyarán internálták Homokra. 1950–5 között a bp.-i Központi Szemináriumban, 1955–60 között a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben, 1960–72 között pedig az Ecclesia Szövetkezetben volt szabó. Nyugdíjas éveit Bp.-en töltötte.

Szülővárosából, Steyrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Bécsben elvégezte a tanárképzőt. 1699–1701-ben Grazban tanult bölcseletet. 1702–3-ban Linzben, 1704–5-ben Varasdon tanított. 1706–9 között Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1709-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1711–5-ben a bécsi professzusházban egy évig katekéta, három évig középiskolai tanár, majd egy évig újra katekéta volt. 1716–8-ban Úrvölgyön házfőnökként, 1719–22-ben Traunkirchenben misszionáriusként, majd 1723–5-ben a bécsi professzusházban a gazdasági ügyek intézőjeként működött. 1726–8-ban Nagyszebenben, 1729-ben Kolozsváron hitszónok volt. 1730-ban Besztercebányán a házgondnok, 1731-ben Bécsújhelyen a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1732–5-ben Holstein gróf gyóntatója volt Bécsben. 1736–7-ben Győrben lelkipásztorként, 1738-ban Kőszegen házi lelkiatyaként dolgozott. Traunsteinben halt meg 1738-ban.
1726-ban a jezsuita rend templomának alapkőletételénél mondott beszéde Nagyszebenben nyomtatásban is megjelent. Német nyelvű munkái lelkipásztori kérdésekkel foglalkoztak.

Erdélyben született, Krakkóban lépett be a Társaságba. 1593–4-ben Turócon grammatikát tanult. 1595-ben szentelték pappá. 1596-tól haláláig, 1602-ig Kolozsváron élt. Először Kolozsmonostoron volt hitszónok, 1597-ben a grammatika tanára, utána a kollégium birtokain volt hitszónok. 1602-ben „a mieink és külsők gyóntatója, segíti a betegeket és eltemeti a halottakat”, írta az az évi katalógus.

A sziléziai Neissében született, 1576-ban lépett be a Társaságba. Az első években tanított. Egy évig tanult is, kevés eredménnyel. 1580-tól Grazban konviktusi nevelő volt. Ott szentelték pappá 1584. március 25-én. 1587-ben a konviktus anyagi ügyeit intézte. 1589-ben házgondnok, 1590–5-ben annak helyettese volt. 1596-ban a turóci kollégiumból Vágsellyén volt gyóntató. 1597–8-ban Bécsben a konviktus anyagi ügyeivel foglalkozott. 1599-ben újra Turócon, 1600-ban St. Bernhardban, 1601-től haláláig Millstattban volt hitszónok.

Szerzetesi életét Bp.-en, a Manrézában kezdte. A próbaévek után befejezte középiskolai tanulmányait, és egy év retorikát is elvégzett. Bölcseleti tanulmányainak két évét Szegeden, a harmadikat Bp.-en végezte 1934–6 között, majd két év magisztérium következett Pécsett. 1939–42-ben Nápolyban tanult teológiát. 1941-ben szentelték pappá. Hazatérve Szegeden volt harmadik probációban. 1944-től ugyanott az egyházmegyeközi szemináriumban bölcseletet és teológiát tanított. Mellette egyetemi lelkész, a hallgatók Mária-kongregációjának vezetője volt. 1949-ben ismeretlen helyen tartózkodott, a rendőrség mégis elfogta. Öt évig volt internálva. 1954-ben szabadult, de rendőri felügyelete tovább tartott. Somogyváron és Kustányban segédmunkásként dolgozott. 1960-tól Keszthelyen, a Magyarok Nagyasszonya-plébánián volt sekrestyés. Balesetben halt meg.

A Trencsén megyei Ribényben született, 1623-ban Brünnben lépett be a Társaságba. Ettől kezdve nem szerepel a katalógusok nyomtatott kiadásában, de valószínűleg az eredetiben sem. A következő újabb adat: 1633-ban Nagyszombatban kongregációt vezetett, lelkiatya volt a városi kórházban, látogatta a börtönt és gyóntatott. A következő évben Homonnán volt házgondnok. 1635-ben Erdélyben, a kolozsmonostori rendházból Csáky gróf udvarában volt lelkész. 1636–51-ig a felvidéki Károlyi család udvari lelkésze volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a család és birtokai a reformáció korában hűek maradtak az egyházhoz.

A bajorországi Nittenauban született, Bécsből végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1705–6-ban Besztercebányán grammatikát tanított. 1707–11 között Bécsben elvégezte az egyéves tanárképzőt és a teológiát. Ott szentelték pappá 1711-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-tól a bécsi kollégiumban hét évig, valamint középiskolában egy évig dialektikát tanított. 1721-ben Linzben volt a retorika tanára. 1722-ben Budán, 1723–4-ben Steyrben, 1725-ben Bécsújhelyen, 1726–8-ban Győrben volt házgondnok. Utána egy-egy évig Lőcsén házi lelkiatyaként, Steyrben lelkipásztorként, Linzben házgondnokként, Selmecbányán hitszónokként és Leobenben lelkipásztorként dolgozott. 1734–5-ben Bécsújhelyen házgondnok, 1736–42-ben Klagenfurtban és 1743–4-ben Laibachban lelkipásztor volt. Időskorában házi lelkiatyaként működött Trencsénben, Szakolcán, Bécsújhelyen és Leobenben.

Dél-Tirolból származott, és Bécsben már papként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Goriziában grammatikát tanított. 1718-ban Judenburgban hitszónok, 1719-ben a bécsi professzusházban helyettes házgondnok volt. 1720-tól hiszónokként működött három évig Steyrben, 1723-ban Győrben, 1724–6-ban a bécsi kollégiumban, 1727–30-ban Pozsonyban, és 1731-ben Leobenben. 1732–5-ben Grazban volt lelkipásztor. Belgrádban halt meg 1735-ben.

Rendi újoncéveit Nagyszombatban, a két év retorikát St. Andräban töltötte. Bölcseleti tanulmányait Pozsonyban 1876–8-ban, a hittudományit Innsbruckban 1879–82-ben végezte. 1881-ben szentelték pappá. 1883–7 között Kalocsán tanított. A harmadik próbaévet 1888-ban az ausztriai Linzben töltötte. Utána két évig vezette Kalocsán az internátust. Egyévi szatmárnémeti házfőnökség után Bp.-en volt 1892-től először házgondnok és ünnepi szónok, majd egy év után házfőnök 1897-ig. 1899-ben Nagyszombatban, majd 1900–2-ben, Pozsonyban házgondnok és hitszónok, 1903–6 között Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1907-től Szatmárnémetiben házfőnökként, 1910-től Pozsonyban rektorként működött. 1913-ban Nagyszombatban lett magyar hitszónok. A következő két évben Pécsett hittant és földrajzot tanított. 1916–25 között Kalocsán ünnepi hitszónok volt. 1926-ban már gyönge egészségi állapotban Pécsre került, ahol 1934-ben halt meg.

Az ausztriai Leibnitzben született, Leobenben végzett bölcsészként lépett be a Társaságba. Második próbaévét Bécsben végezte. 1636-ban Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1637–9-ben Steyrben, 1640-ben Pozsonyban tanított. 1641–4-ben Grazban teológiát tanult, majd utána egy évig héber nyelvet tanított. 1644-ben szentelték pappá. 1646-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1647–50-ben Grazban héber nyelvet tanított, közben két évig a Ferdinandeum igazgatója és utolsó évében házgondnok is volt. 1651–5-ig Bécsben három évig bölcseletet tanított, két évig a Szent Ignác Szemináriumot igazgatta, és az utolsó évben héber nyelvet is tanított. 1657–9-ben Besztercebányán, 1660-ban Nagyszombatban volt hitszónok. 1661–2-ben a bajmóci misszióban, 1663–5-ben tábori lelkészként dolgozott. 1666-ban Pozsonyban házi lelkiatya, 1667–70-ben Lipótváron hitszónok volt. 1671-ben Laibachban kazuisztikát tanított. Utána haláláig, 1674-ig Lipótváron volt helyettes házfőnök. Két dolgozatát a magyarországi bányákban található ásványokról és az arany és az ezüst szétválasztásának módszeréről Athanasius Kircher közli Mundus Subterraneus című művében.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1714-ben Leobenben „Szenti” néven végezte a tanárképzőt. A következő évben Győrben grammatikát tanított. 1716–8-ban Bécsben bölcseletet tanult, majd Sopronban egy, Nagyszombatban két évig középiskolában tanított. 1722–5-ben Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Komáromban volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1728–9-ben Budán, a Vízivárosban volt plébános. 1730-tól egy-egy évig Szatmárnémetiben és Brassóban volt hitszónok. 1732–4-ig Nagybányán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1735-ben Kolozsváron a konviktus és a szeminárium vezetője volt. 1736-ban Budán, a Vízivárosban házfőnökként és plébánosként működött. 1737-től Nagyszombatban a szeminárium igazgatója volt haláláig. Latin nyelvű kiseposza, amelyben Magyarországot mint az istenek lakóhelyét ábrázolja, 1720-ban Nagyszombatban jelent meg.

Bécsben született, végzett bölcsészként ott lépett be a Társaságba. 1715-ben még bölcseletet tanult. A következő évben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1717-től egy-egy évig Linzben, Sopronban és Kremsben tanított. 1721–4-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1726-ban Passauban, 1727–8-ban Bécsben az újoncházban volt hitszónok. 1729-ben Komáromban végzett plébánosi feladatokat. Az 1730–1-es katalógusok indiai misszióról beszélnek, de valószínűleg nem került el oda, mert 1732-ben Esztergomból végzett plébániai feladatokat. 1733–5-ben Steyrben és Karintiában volt népmisszionárius. 1736–9-ben Pozsonyban hitszónokként dolgozott. Komáromban halt meg.

Bécsből Trencsénben lépett be a Társaságba. 1671-ben Győrben grammatikát tanított, 1672–4-ig Bécsben bölcseletet tanult. Utána két évig Sopronban tanított. 1677–80-ban Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1680-ban. 1681–2-ben Lőcsén hitszónok volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684-ben Kassán hitszónok volt. A következő évben neve munkakör nélkül szerepel Lipótváron. 1686–8-ban Trencsénben újoncmester és házi lelkiatya volt. 1689–91-ben Sopronban rektorként, 1692–3-ban Komáromban házfőnökként szerepel. 1694–5-ben a bécsi Pázmáneumban, 1696–9-ben Győrben volt rektor. 1700-tól Nagyszombatban házgondnok volt, itt halt meg.

Szülővárosából, Bécsből logikusként lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1710–5-ben Grazban előbb bölcseletet tanult, utána a középiskolában, majd egy évig Nagyszombatban tanított. 1717–20 között a teológiát is Grazban tanulta. Ott szentelték pappá 1719-ben. 1721-ben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1722-ben Grazban, 1723–4-ben Goriziában, 1725–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1728–9-ben Grazban, 1730–2-ben Bécsben kazuisztikát és kontroverziát adott elő. 1733–41 között Grazban öt évig teológiát tanított, közben 1736–7-ben a teológiai kar dékánja, majd 1741-ig az egyetem kancellárja volt. 1742–4-ben Klagenfurtban a rektori hivatalt töltötte be. 1745–55-ben újra Grazban volt kancellár. A következő évben az egyetem könyvtárosaként halt meg.
Sokoldalú író volt. Foglalkozott Magyarországgal és a stájerországi főhercegekkel. Kétkötetes munkát írt az új földrajzról, de foglalkozott a régi Spanyolország földrajzával is.