Online Jezsuita Történeti Névtár

Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1650-ben Steyrben volt. 1651–3-ban bölcseletet tanult Bécsben. 1654–5-ben Linzben, 1656-ban Steyrben tanított. 1657–60-ban teológiai tanulmányait végezte Bécsben. 1660-ban szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1662–3-ban a bécsi kollégiumban tanított középiskolában. 1664–8-ban Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1669–70-ben Goriziában a kazuisztika, 1671-ben Grazban a szentírástan és 1673–6-ban Nagyszombatban a teológia tanára és a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1677–9-ben Leobenben rektorként, 1680–1-ben Nagyszombatban a teológia tanáraként és a teológiai kar dékánjaként működött. 1682–5-ben a tartományfőnök helyettese, 1686–8-ban Klagenfurtban rektor, 1689–90-ben Judenburgban a harmadik probáció vezetője volt. 1691–4 között a bécsi professzusház és egyben a tábori lelkészek főnökének hivatalát látta el. 1695-től Grazban az egyetem kancellárjaként és 1698-tól rektorként működött. 1700-tól a bécsi kollégiumban dolgozott mint házi lelkiatya. 1704–5-ben a bécsi professzusház főnökének helyettese volt. 1706–12 között újra a bécsi kollégium házi lelkiatyja, 1713-ban már csak gyóntató volt. 1714-től haláláig betegeskedett.

1916–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között a pécsi Pius Gimnáziumban magiszter (konviktusi felügyelő) volt, és magyar nyelvet tanított. 1924–6 között Innsbruckban teológiát tanult. 1927-ben Bécsben végezte a terciát. A következő két évben a bp.-i Tudományegyetemen latin–történelem szakos tanári oklevet szerzett. 1932-től Kalocsán magyar, német és latin nyelvet, hittant, 1946-tól Pécsett latin és német nyelvet tanított. A gimnázium államosítása után a szemináriumban tanított német nyelvet, a templomban lelkipásztori munkát végzett, a Mária-kongregáció prézese volt. A szétszóratás idején Mezőkövesdre internálták, majd a pécsi egyházmegyében, főként Szigetváron volt sekrestyés.

1915–7 között Nagyszombatban skolasztikus novícius volt. 1918–9 között Kalocsán, 1920-ban Innsbruckban filozófiát tanult. 1921–3 között Pécsett konviktusi felügyelő volt, a gimnáziumban matematikát tanított. 1924–5 folyamán Innsbruckban, a következő évben Sarriában teológiát tanult. 1927-ben Nagykapornakon betegeskedett, közben készült a grádus vizsgára. 1928–31 között a bp.-i Tudományegyetemen latin–német szakos tanári oklevelet szerzett. 1931–2 között Szegeden egyháztörténetet és kánonjogot tanított. 1933–4 között a zugligeti Manrézában végezte a harmadik probációt. 1935–9 között Bp.-en volt lelkész, a Jó Halál Társulat elnöke, megírta a rendtartomány történetét. 1940-ben Kispesten volt spirituális, 1941–2 között Bp.-en A Szív újságot szerkesztette. 1944-től Mezőkövesden spirituálisként és lelkipásztorként tevékenykedett. 1946–8 között Bp.-en lelkész, könyvtáros, lelkigyakorlat-vezető volt. 1948-ban a Manrézában lelkigyakorlat-vezető, 1950-ben Nagykapornakon lelkigyakorlat-vezető, könyvtáros és gyóntató volt. 1952-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Tizennyolc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Győrben és Neustadtban tanított középiskolában. 1657–9-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban kezdte 1663-ban, Lengyelországban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be 1666-ban. A következő évben ott szentelték pappá. Két évig Szakolcán volt hitszónok. A harmadik próbaévet 1669-ben Judenburgban végezte. 1670–1-ben Szakolcán hitoktató és házi lelkiatya, 1673-ban hitoktató és lelkipásztor volt. Utána két évig Szepesen működött mint házfőnökhelyettes és hitoktató. A következő években Rozsnyón, Szepesen, Szakolcán és Nagyszombatban haláláig hitszónok volt.

Szülővárosából, Pozsegából Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után, 1741-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1742–4-ben Grazban bölcseletet tanult. A következő három évben Pozsegában, 1748-ban Pécsett tanított. 1749–52-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1751-ben szentelték pappá. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte 1753-ban. A következő évben Péterváradon volt hitszónok. 1755-től Zágrábban két-két évig bölcseletet, kontroverziát, kazuisztikát, négy évig egyházjogot tanított. 1765-től Varasdon három évig a szemináriumot vezette, négy évig rektor volt, majd újra a szeminárium főnöke lett. A feloszlatás után Varasdon lelkipásztorként működött haláláig, 1780-ig.

1860–3 között Nagyszombatban testvérnovícius volt, majd szabó és ruhatáros. 1864–8 között Szatmárnémetiben volt szabó, ruhatáros és portás. 1869–5 között Pozsonyban szabó és ruhatáros. 1875–9-ben Nagyszombatban szabó, ruhatáros és betegápoló. 1880–5 között Pozsonyban szabó, ruhatáros, portás és betegápoló. 1886–8 között Bécs-Lainzban szabó, ruhatáros és portás. 1889–95 között Innsbruckban szabó és ruhatáros. 1896–7 között Szatmárnémetiben szabó, ruhatáros, ebédlős. 1898–1910 között a pesti rendházban szabó, ebédlős, portás, ruhatáros és házi mindenes. 1911–4 között Pozsonyban szabó és ruhatáros. 1915–8–ig Pécsett portás, szabó és a szolgák felügyelője. 1919-ben Nagykapornakon szabó, ruhatáros és portás, majd ugyanott 1920-tól nyugdíjas volt.

St. Pöltenben született, Bécsből lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1714-ben Grazban végezte a tanárképzőt. 1715–8 között Bécsben három évig bölcseletet és egy évig matematikát tanult. Utána egy évig grammatikát tanított Linzben. 1720–1-ben a bécsi újoncház könyvtárosának, Wagner Ferenc történésznek volt a segítője, aki a történelem iránti érdeklődését megerősítette. 1722–5-ben Bécsben tanult teológiát, ahol 1724-ben pappá szentelték. 1726-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1727–8-ban Grazban matematikát tanított. 1729–37-ig a bécsi újoncházban az osztrák rendtartomány történetét írta, és könyvtáros volt. 1738-ban Grazban történelmet tanított, Leobenben pedig 1739–40-ben hitszónokként működött. 1741–5-ben a bécsi újoncházban dolgozott a rendtartomány történetén. 1746-ban a bécsi kollégiumban, 1747–57 között a professzusházban volt iskolaigazgató. 1758-ban visszakerült az újoncházba, ahol négy évig házgondnok volt, s utána történetírással foglalkozott 1771-ig, amikor betegeskedni kezdett, és rövidesen meghalt.

St. Pöltenben született, Bécsből lépett be a Társaságba. A bécsi próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Grazban bölcseletet tanult. 1729–30 között Steyrben, 1731–2-ben Laibachban tanított. 1733-ban Grazban kezdte el teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1738-ban Belgrádban tanított. 1739–44-ben Nagyszebenben hitszónok volt, és utolsó évében plébániai feladatokat is ellátott. 1745-ben Esztergomból dolgozott plébániákon. 1746-tól egy-egy évig Kremsben, Laibachban és a bécsi újoncházban volt hitszónok. 1749-ben Kremsben Mária-kongregációt vezetett, 1750–3-ban pedig Grazban házi lelkiatyaként dolgozott. 1754-től a bécsi újoncházból négy évig az orsolyita nővéreknél volt hitoktató, utána öt évig az újoncmester helyettese, majd hat évig az Indiai Levelek kiadója, és utolsó évében házgondnok volt. 1769-től a Társaság feloszlatásáig plébániai feladatokat látott el és házi lelkiatya volt. A feloszlatás után a magyar szerviták lorettomi kolostorában élt 1781. augusztus 30-ig.

Grazban született, onnan lépett Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1681-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1682-ben Bécsben kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, de a török támadás miatt Grazban fejezte be. 1685-től egy-egy évig Linzben, Bécsújhelyen, Grazban és Klagenfurtban tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1692-ben. A következő évben Goriziában retorikát tanított. 1694-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1695–7-ben Zágrábban, 1698–1700-ban Kassán bölcseletet tanított. 1701-ben Nagyszombatban, 1702–5-ig Grazban három évig a kazuisztika, egy évig a kanánjog tanára volt. 1706-tól haláláig betegeskedett: 1710-ig Žirećben, 1713-ig a bécsi újoncházban, 1714-ben Kremsben és 1715-től Győrben.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd elhagyta az országot. 1949-től Bürenben volt magiszter. 1952–3 között Maastrichtben végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1956-ban Mont-Laurier-ben végezte a terciát. 1957–9 között Courtlanden volt káplán, majd 1960–6 között Hamiltonban plébánosként szolgált. 1967-ben a svédországi misszióba, Stockholmba került. 1975-től Hamiltonban volt lelkipásztor.

A belgiumi Dinant-ban született, Kölnben lépett be a Társaságba. 1560-ban Rómában volt újonc, és a következő évben az itáliai Nolában tanult. 1562-ben Nagyszombatba érkezett, ahol szeptemberben, kéthetes betegség után, pestisben halt meg.

A szerzetesrendek feloszlatása miatt teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amelyet 1952-ben bezártak. Az év őszén megkezdte a jezsuita rendtartomány „földalatti noviciátusát”, közben fizikai munkát végzett, majd kétéves sorkatonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után a bp.-i Hittudományi Akadémia civil hallgatója lett. 1956-ban elöljárói kívánságára Nyugatra távozott. 1957-ben a római Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. Teológiai tanulmányait a torontói Regis College-ban licenciátussal zárta 1963-ban, közben pappá szentelték. Jezsuita formációját Clevelandben fejezte be. 1964–6 között a montreali Loyola középiskolában hittant és matematikát tanított. Doktori tanulmányait az ottawai Szent Pál Egyetemen végezte. Közben 1969-ben meghívták a torontói School of Theology tanárának, itt tanított 1993-ig erkölcsteológiát és bioetikát. Közben néhány évig a kanadai magyar jezsuiták elöljárója is volt. 1993-ban emeritált és visszatért Magyarországra, a Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és a bioetika tanszékvezető professzora és oktatási rektorhelyettese volt 2007-ig, valamint a bp.-i Semmelweis Orvostudományi Egyetem látogató professzora. 2007 óta a Sodrás utcai jezsuita közösség tagja, lelkipásztori munkát végez. Élete utolsó éveire visszatért Kanadába.

Szombathelyen született, az esztergomi főegyházmegye kispapjaként Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után St. Andräban retorikát is végzett. 1901–3 között Szatmárnémetiben volt nevelő az internátusban. 1904–6-ig Pozsonyban tanult bölcseletet, 1907–10-ben Innsbruckban hittudományt. Ott szentelték pappá 1909-ben. 1911-ben Nagyszombatban az újoncmester segítője volt, és egyben elvégezte a harmadik próbaévet is. A következő évben ugyanott a középiskolában nyelveket tanított. 1913-ban Bp.-en rektorhelyettes, a népmissziók felelőse és a gazdasági ügyek intézője volt. 1914–8 között Nagyszombatban újoncmester és a gazdasági ügyeket intézte. Utolsó évében ugyanott harmadik próbaévet is vezetett. 1918–24-ig, az I. világháború és a kommunizmus utáni igen nehéz években vezette a rendtartományt. Akkor fogadalmat tett, hogy ha túlélik a kommunizmust, a magyarok is részt vesznek a hittérítés munkájában. 1924-ben Szarvas Miklóst Kínába küldte, hogy előkészítse ezt a munkát. 1925-ben lelkipásztori feladatokat látott el Bp.-en, és lelkigyakorlatokat vezetett. 1926–33 között a pécsi Pius Kollégium rektora, az internátus vezetője és hittanár volt. Utána egy-egy évig Szegeden és a bp.-i Manrézában volt házi lelkiatya. 1936–42-ben újra a rendtartományt kormányozta. 1943–7-ig a Manréza rektoraként működött. Onnan Pécsre került házi lelkiatyának. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1950-ben az öccséhez költözött Bp.-re, vele együtt kitelepítették a Hortobágyra. Csak nagy nehézségek után sikerült őt bevinni 1953-ban a pannonhalmi szociális otthonba, ahol a következő évben meghalt.
Kétszeri tartományfőnöki működése rányomta bélyegét az önálló magyar rendtartomány életére és fejlődésére. Erősen gyakorlati ember volt, így a lelkipásztori munkára helyezte a fő hangsúlyt, és a rendi fiatalság alaposabb tanulmányi képzését nem szorgalmazta eléggé. A következő évtizedek megmutatták, hogy a magyarok is képesek a tudományos munkára, ehhez elég teológusainkat említeni.

1949-ben jelentkezett a Jézus Társaságába, de betegsége miatt nem kezdhette meg a noviciátust. Majd feloszlatták a szerzetesrendeket, ezért teológiai tanulmányait az egri szemináriumban kezdte meg 1950-ben, 1952-től a bp.-i Hittudományi Főiskola civil hallgatója lett, közben a jezsuiták „földalatti noviciátusában” tanult. 1953-tól a Pedagógiai Főiskolára járt, orosz szakra. 1955-től Sződön tanított orosz nyelvet az általános iskolában. 1956 januárjában megbetegedett, de a nyáron elöljárói kívánságára kérte felvételét a szegedi szemináriumba. 1957 januárjában elhagyta az országot, rövid bécsi betegeskedés után Egenhovenbe ment és felkészült az universa vizsgára. Ezt követően Leuvenbe ment filozófiai tanulmányokra. Betegsége közben súlyosbodott, későn fedezték fel, hogy rákja van.

1894–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius. 1896–8 között novícius és retorikus. 1899–1902 között Nagyszombatban befejezte középiskolai tanulmányait. 1903-ban Pozsonyban filozófiát tanult.

Körmenden született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig ott és Ungváron tanított. 1765–6-ban bölcseletet tanult Kassán. Utána egy-egy évig Nagyszombatban és Komáromban volt a grammatika tanára. 1769-ben matematikát tanult, majd egy évig retorikát tanított, 1771-től a teológiát végezte Nagyszombatban, ott érte a Társaság feloszlatása. Esztergomi főegyházmegyés pap lett. Budán és Pesten tanított gimnáziumban. 1792-től Székesfehérváron volt gimnáziumi igazgató. 1802. szeptember 27-én a jénai mineralógiai társaság tagja lett. Székesfehérváron halt meg.

Körmenden született, Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1754–5-ben Sárospatakon tanított középiskolában. 1756-tól Kassán három évig bölcseletet hallgatott, majd egy évig grammatikát tanított. 1760-ban Nagyszombatban matematikát tanult. A következő évben Székesfehérváron tanított. 1762–5-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Egerben retorikát tanított. 1767-től a Társaság feloszlatásáig Nagyszombatban a királyi-érseki konviktusban nevelő, a civil és hadi építészet és az alkalmazott geometria tanára volt. A feloszlatás után Bősön plébánosként működött.

Légrádban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Az újoncévek után egy évig Komáromban grammatikát tanított. 1698-ban Bécsben végezte a tanárképzőt. 1699–1701-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Esztergomban és Komáromban tanított. 1705–8 között Grazban volt teológus, ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1710–5-ben Budán hitszónok és lelkipásztor, 1716-ban Sopronban a konviktus igazgatója és Egerben házgondnok volt. 1718-tól egy-egy évig Szatmárnémetiben a házfőnök, Komáromban a hitszónok és a bécsi kollégiumban a házi lelkiatya hivatalát látta el. 1721–33 között hitszónokként működött Nagyszombatban, Egerben, Kőszegen, Győrben és Ungváron. 1734-ben Sárospatakon, 1735–6-ban Pécsett házi lelkiatya, l737-ben Lőcsén házgondnok, 1738–43-ban Rozsnyón lelkipásztor volt. 1744-ben Passauban halt meg.Mozgalmas életet élt. Sokat olvasott és hitszónok társai számára a szentatyákból adott kivonatokat. Pethő Gergely Magyar krónikáját folytatta 1734-ben és 1738-ban. Az elsők közé tartozott, akik a Magyarországon nyomtatott művek bibliográfiáját összegyűjtötték, műve azonban sajnos nem jelent meg nyomtatásban.

Apatinban született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után két évig retorikát végzett St. Andräban. A bölcseletet 1877–9-ben Pozsonyban tanulta. 1880–3-ban Kalocsán természetrajzot tanított és a múzeum felelőse volt. Teológiára 1884–7 között Innsbruckban került. Ott szentelték pappá 1886-ban. 1888-ban Kalocsán tanított, majd Bécs-Lainzban elvégezte a harmadik próbaévet. Szinte egész élete a kalocsai kollégiumhoz kötődött, ahol a természetrajz tanára és a múzeum őre volt. 1898–1902 között a kollégium rektora, iskolaigazgató és a konviktus főnöke volt. A tanárság mellett később ellátta a házgondnoki és a gazdasági hivatalt is. 1912–8 között, az I. világháború nehéz éveiben a magyar rendtartomány főnöke volt. 1919–24-ig Kalocsán újra a rektori, iskolaigazgatói és a konviktus felelőse hivatalát látta el. 1925–8 között Kapornakon volt házfőnök és az alapítványi birtokok igazgatója. 1929-től haláláig újra Kalocsán házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt, s mellette még tanított is.
Egész életében a bogarakkal foglalkozott; gyűjteményében kb. 9500 fajtából 57 600 bogár volt. Hét fajtát ő fedezett fel, melyek nevét viselik. Régi kalocsai rendtársai, Menyhárt László és Moskopp Gáspár, a zambezi misszióban is gyűjtöttek számára rovarokat. Csiga-, kagyló- és korallgyűjteménye is több mint ezer egyedet tartalmazott. 1948-ban, az iskolák államosításakor, gyűjteményei a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, az 1956-os forradalomban azonban sajnálatos módon megsemmisültek.